-Szija! Hát te?- kérdeztem. A szívem kalapált mint az állat. Zsibbadtam. Mi lesz most? :S
-Jaj, dejó, hogy megvagy! Szarrá aggódtam magam miattad!- mondta, és átölelt.
Ez mind szép és jó, csak azt mondaná meg végre valaki, hogy miért kell ennyire megijedni. 17 vagyok, és ha még éjjel lenne, akkor oké, de délután 2 óra van, bocsássa meg a világ! Olyan is volt már, hogy egész éjszaka nem voltam otthon, és csak másnap 10kor értem haza. Ööh… az igaz, hogy apu nem volt otthon, és utánam olyan negyed órával ért haza, de hát az mindegy, nem?
-Élek, de miért kell ennyire aggódni? Mikey és Frank is velem voltak, egy idő után.
-Nem tudom… Nagyon zaklatottnak tűntél, amikor elmentél, és a mobilod sem volt nálad, és féltettelek. Talán baj?- kérdezte, és olyan mosolyt küldött felém, hogy majdnem bepisiltem.
-Dehogy baj, sőt! Csak… nem értem. Ennyi.
-Nem baj, ezt nem is kell, hogy értsd.
-Hát, szerintem azért nem ártana!- nevettem. Amúgy csak mondom, hogy még mindig ölelt xD
Na, de most hallotta, hogy mit beszéltem apuval? Mert ha igen, elég megrázó, hogy az után is ennyire jó kedve van xD Ha meg nem, akkor azért ilyen boldog… De nem sokáig. Muszáj megmondanom neki, hogy mi a helyzet, mert ha később tudja meg, ráadásul mástól, nagyon ki fog akadni :S
-Na de most ha nem gond, én megyek pakolni…
-Pakolni? Mért, hova mész?
MélylevegőmegtudodcsinálninemhalszbelehamegigenottvanFranknajóálljle!!
-Izzzéé… Frankhez. Csak egy pár napra, amíg lenyugszanak itthon a dolgok. Nem hallottad? Az előbb beszéltem apával.
Gerard arca kifejezéstelen volt, úgy bámult rám. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltűnt a mosolya
-Hát, nem hallottam… De ha neked így jó…
Amúgy mit is fosok? Nem a pasim! (zárójelben meg kell jegyeznem hogy sajnos xD)
Dedede… Nem mondhatom azt, hogy ’’igennekemígytökéletes’’ mert hát hogy esne má’ szegény Geenek? Ha meg azt mondom, hogy ’’nemjó de ez van’’ akkor meg Frank… Köszi Gee, ilyenkor nagyon tudlak szeretni, meg az aranyos kis mondataidat is -.-’
-Nézd, nem mondom, hogy az minden vágyam, hogy elhúzzak itthonról a hülye picsa húgom miatt, de így jött ki, és akár tetszik, akár nem, én most Frankhez költözök egy időre. De tényleg nem sokra. És mivel az anyukája holnap elutazik, beszéltük, hogy ha van kedved, te is átjöhetsz! Akármikor, és akármennyi időre! Jó? Remélem, most nem fogsz megsértődni.
Kicsit bunkó voltam ott az elején, de nem érdekel. Most nehogy már ezért megharagudjon!
-Oké. De miért sértődnék meg? És elfogadom az ajánlatot, megyek majd.
Megint mosolygott. Ennyire nem érdekli, vagy fáj neki, csak így leplezi? Mért nem vagyok gondolatolvasóó???
-Segítesz pakolni? Van egy rakat ruhám, de nem tudom, hogy melyikeket vigyem…
-Persze hogy segítek! Menjüüünk! Kíváncsi vagyok, hogy mekkora a…
-Gee, pofán váglak egyszer!- mondtam neki nevetve.
-Naaaa, most mi van? Azt akartam mondani, hogy kíváncsi vagyok, mekkora a legnagyobb pólód.
Ahha, pecce-pecce xD
-Ne nézz már így! Csak poén volt!- ő is nevetett.
-Tudom én azt- válaszoltam.
Felmentünk a szobámba, és egyenesen a szekrényemhez léptünk.