Visszamosolyogtam Frankre, és csak néztük egymást, és akkor kaptunk észbe, amikor Linda az ajtóban kuncogott...
-Anyu! Öööh...mi van?
Franki milyen kis illedelmes xD
-Semmi. Csak azt szerettem volna mondani, hogy átpakoltam a teákat, még mielőtt elutaztam, úgyhogy hiába keresnéd a felső szekrényben, mert az alatta lévőben van.
-Köszi.
Frank odament a már említett szekrényhez, és kivett belőle egy doboz teát. Linda közben visszament Mikeyhoz.
-Nem tudom, hogy mi lesz most amúgy- kezdtem el mondani, miközben kiszedtem néhány filtert a dobozból.
-Mikor?- kérdezte Frank értetlenül.
-Hát most. Hogy Lucy szakított Mikeyval, és hogy velem is összeveszett.
Frank kicsit küzdött magával.
-Ha...ha gondolod, beszélhetek anyuval, és itt aludhatsz pár napot, amíg rendeződnek a dolgok...
Istenem, de édes, de édes, de édessssss *.*
-Jaj, köszi, én igazából nem erre gondoltam, de...ez nagyon aranyos tőled és nagyon köszi, és ha tényleg nem zavarok, akkor elfogadom, és...
-Kiráály!- kiáltotta talán túl lelkesen Frank. De éppen ezért szeretem, mert mindig olyan aranyos és kedves és imádnivaló és én meg normális vagyok xD
-Vagyis...örülök neki, hogy segíthetek. Megyek, beszélek anyuval.
Már indult volna, amikor elkaptam a karját.
-Frank, biztos, hogy nem fogok zavarni? És nem hiszem, hogy olyan szörnyű lenne otthon a helyzet, csak félek egy kicsit és...
-Biztos, hogy nem fogsz zavarni. Szerinted ha nem akarnám, hogy gyere, akkor mondanám? És ne félj, mert itt biztonságban leszel, még a családi viszályok elől is.
-Oké. Köszönöm. És szerintem teázás közben beszéljünk anyukáddal, mert akkor többen leszünk, és hogy ne legyen veszekedés, nem fogja azt mondani hogy nem- mondtam vigyorogva Franknek.- Én is mindíg ezt csinálom.
-Jó ötlet- válaszolta szintén fülig érő szájjal.- Meg amúgy is, szerintem nem nagyon zavarnánk, mert nem nagyon van itthon mostanában.
Mosolyogva megfőztük a teát, aztán bevittük a nappaliba, és megbeszéltük a dolgokat Lindával. Még örült is neki, hogy több napig vendégségben leszek náluk! Én meg anniyra örültem, hogy már majdnem a nyakába ugrottam. Viszont egy dologért muszáj volt hazamennem. A ruháimért. Nem lehetek napokig egy göncben :/ De Frank megígérte, hogy "megvéd" Lucytől és a kirohanásaitól. Na, akkor mostmár nyugodt vagyok xD
De amúgy nem tudom. Nem volt olyan komoly azért a helyzet, hogy szinte elköltözzek otthonról... Ha Lucy nem lett volna egy kurvanagy picsa, akkor tuti átmenne Mikeyhoz, és ott aludna, ha már utál. De vele is szakított, és ha úgy nézzük velem is... Semmit sem értettem. És ráadásnak szembe kellett néznem még néhány- nem mondom, hogy zavaró- tényezővel...Apámmal és Geevel.
Apámtól még nem tartottam annyira, mint Geetől. Mi lesz, ha nagyon megsértődik? De meg kell értenie... És mondjuk ő is felajánlhatta volna, hogy hozzá költözzek egy időre, mert neki még csak a szülei sincsenek, köhöm, útba xD Rossz az aki rosszra gondol.
Szóval, karöltve Mikeyval és Frankkel elindultunk haza. Fostam egy kicsit, hogy mi lesz, ha Lucy megint elkezd drámázni...És kezdtem dühös lenni, főleg az miatt, amit Mikeyval csinált. Ha beszól, nagyon ki fogom osztani, abban mindenki biztos lehet...
Lassan megérkeztünk, merthátugye nem lakok túl messze Franktől. Ja, amúgy Linda megint elutazik, valószínüleg holnap reggel... Háh Nemám, csak útközben beszéltük Mikeyval, hogy ő is átjöhetne, meg esetleg Gerard is, meg a többiek is... Persze pia nélkül xD
Remegve kopogtam be a ház ajtaján. Olyan furcsa volt, hogy kopogok, ráadásul remegve, a "saját" házamba...
Apa nyitott ajtót.
-Szia kislányom! Hol voltál? A mobilod se vitted magaddal, én meg folyton hívogattalak! Mi történt? Lucy nem mond semmit, és bezárkózott a szobájába. Összevesztetek?
Én pedig erre csak annyit tudtam kinyögni, még melegében, hogy:
-Pár napra elköltözök.
Apu totál leblokkolt, és bement a nappaliba. Ez most mért olyan megrázó...
-Apu, figyelj! Lucyval összevesztünk. És akkor tudod milyenek vagyunk! Nem lehetünk egy épületben, mert megöljük egymást! Többször is!
-És...és hova szeretnél menni?
Sóhajtottam.
-Frankhez. De máshova nem is tudnék! Szállodába meg köszi, nem megyek!
Apu bólintott. Én meg csak néztem. Ennyi?
-Rendben, ha szeretnél, akkor menj. De körübelül hány napra?
Segélykérően néztem Frankre.
-Azt még nem tudjuk. De minden nap felhívlak, jó? És köszi.
-Nincs mit. De akkor most sipirc pakolni!
Én elindultam az emeletre, Frankék meg ott maradtak. És a lépcső legalsó fokán egyenesen Gerardba ütköztem...