Ráfeküdtem az asztalra, mert már nem bírtam állni a lábamon, és a földön sem akartam kikötni, mert az igen fájdalmas lett volna xD Úgyhogy inkább bevágtam a dolgok elé, és rávetettem magam...az asztalra. Aszitted, mi? xD
Frank és Mikey feje vörös volt, de gondoltam, hogy az enyémnek sincs nagyon más színe xD Az volt a mázlink, hogy Frank anyukája éppen nem tartózkodott otthon. Köhöm, egészen eddig...
-Frank...Kisfiam, mi van itt?
Igazából nem értem, hogy miért kérdezte...Nem volt se rumli meg se semmi. Najó, néhány villa meg kés elő volt. Ami nem tudom, hogy hogyan a francba kapcsolódott a teafőzéshez xD
-Ööööö...csókolom!- bukott ki belőlem. Na, nagyon jó bemutatkozás xD Még jó, hogy nem azt mondtam, hogy szevasz...A tanároknak mindig ezt mondom. Persze ez csak addig poén, amíg nem hallják...
-Sziasztok. Tegezhetsz nyugodtan. De mi van itt?
Kicsit elcsodálkoztam, hogy semmi megbotránkoztató tekintet, vagy "hogy beszélsz kislányom", hanem az, hogy "tegezhetsz nyugodtan".
-Izéé...köszönöm. Akkor...heló?
-Igen- a nő bujkáló mosollyal ment oda Frankhez.
-Fiacskám, bulizgatunk, bulizgatunk?
Semmi agresszió nem volt a hangjában. Mikeyval fulladoztunk az elfojtott röhögéstől. Biztosak voltunk benne, hogy direkt hívja kisfiamnak meg hasonlóknak Franket, csak hogy zavarba ejtse. Gonosssz xD
-Anyu, nem bulizgatunk, és nem vagyok 3 éves- válaszolta Frank. De ő is mosolygott. Vidám egy közösség, mit ne mondjak xD
-És akkor mi ez a nagy vihogás?
-Ez egy hosszú történet, Linda- mondta Mikey.
-Jaaj, Mikey fiam, te is itt vagy?
-Igen.
-És mit kerestél az asztal alatt?
Hát, biztos a kontaktlencséjét xD Amúgy most mászott elő.xD
-Öhh, leesett a szemüvegem.
Na, majdnem eltaláltam xD
-Értem. Nos, nekem van időm. El tudnád mondani?
-Majd én elmondom!- kiáltottam.
-Lil, biztos, hogy te akarod? Semmit sem fog érteni belőle- vigyorgott Frank.
-Akkor megoldom úgy, hogy értse!- válaszoltam, és kinyújtottam rá a nyelvem.
-Szóval...Én Lil vagyok...Illetve Lillianne. És...azt biztos hallotta...hallottad, hogy Gee kórházban volt. *Linda bólint* Na, és tegnap jöhetett haza, és ezért mindenki átjött hozzám, és ott aludtak. És reggel először Frank, aztán én, aztán Mikey összevesztünk a húgommal, és Frank elhúzott, aztán én is, és találkoztunk a parkban, és mivel én nagyon hiretelen jöttem el otthonról, nem vettem fel se kabátot se pulcsit, és Frank felajánlotta, hogy átjöhetek, aztán jött Mikey is, mert szakított vele a húgom, és Frank mondta, hogy főzzek neki teát, és sok hülyeséget csináltunk, és azért röhögtünk. Ennyi.
Frankből és Mikeyból a végére kitört a röhögés. Hát, én aztán tudok magyarázni xD Linda is mosolygott.
-Értem. De tényleg. Ne nézz már ilyen hitetlenül!
Nevetett. És nevetés közben nagyon hasonlított Frankre.
-Biztos? Engem általában a saját apám se ért.
-Dehogynem, csak biztos úgy csinál, mintha nem így lenne.
-Nem ismered az apámat.
Amúgy elég furcsa volt, hogy itt állok Frank Iero konyhájában, Mikey Way mellettem áll (már kimászott az asztal alól...), és Frank anyujával csevegek, az apámról, ráadásul tegezve a nőcit. Ilyen háromperces-gyorsismeretség után. Hmm. Tudok ám ismerkedni *önelégültfej* Najó. Inkább hagyjuk.
-És végülis főztél teát? Most, hogy mondtátok, kicsit megkívántam.
-Hááát...Nem, de főzhetek, ha kapok egy kis segítséget.
Frank rögtön odaugrott mellém.
-Na, látom, meg is kaptad a segítséget. Gyere, Mikey, üljünk le a nappaliban!
Linda kiterelgette Mikeyt a konyhából, miközben folyamatosan beszélt. Már akkor azt is tudom, hogy Frank honnan örökölte a beszédkényszert xD
-Bocs anyu miatt...
Nem értem én ezt a gyereket :/
-Miért bocs?
-Hát, mert nem is ismer, meg most vagy itt először, de már teát főzet veled...
-Jaj, hagyjad már! Én ott segítek, ahol tudok.
Frank elmosolyodott.
-Igen, ezt már volt szerencsém észrevenni.