- Nem haragszom! - válaszolta Gee, és lassan elengedett magától. - Visszamenjünk? Kibírod anélkül, hogy ráugranál Frankre? - kérdezte nevetve.
- Majd megpróbálom türtőztetni magam! - nevettem el én is magam.
Visszamentünk a szobába Frankiehez, aki már ült az ágyon, és épp nagyon nézett valamit a tévében. Mikor beléptünk felénk fordította a fejét, és elvigyorodott.
- Hogy vagy haver? - kérdezte Gerard. Ezek szerint ő is akkor jöhetett, mikor Frank aludt.
- Kösz jól! És hogy van az én kis menyasszonyom? - nézett rám Frankie kacsintva, mikor az ágya mellé értem.
Tátva maradt a szám. Te jó ég, csak nem?
Frankie, látva zavaromat megfogta a kezem, közelebb húzott magához, és a fülembe súgta.
- Nem volt ám rossz az a csók!
Olyan vörös lett a fejem, mint egy ráknak. Már épp csak az hiányzott, hogy fütyülve törjön elő a fülemből a gőz, de éreztem, ha Frank továbbra is úgy néz rám, ahogy eddig, az is meg fog történni, de hogy menten elájulok, az tuti!
- Te... őőő... szóval.... - néztem rá nagyon értelmesen.
- Hát, ami azt illeti, nem minden nap ébred az ember ilyen csókra.
Frank lopva Geere sandított, velem együtt. Kíváncsi voltam ehhez most mit szól, mert ez flört volt a javából.
Gerard karba tett kézzel állt mellettem, és morcosan nézett Frankre.
- Ha egy ujjal is hozzáérsz a lányomhoz levágom a farkadat! - mondta fenyegetően, aztán a következő pillanatban elmosolyodott.
- Minek nézel te engem? - hökkent meg Frankie, de ő is mosolyogva. - Nem vagyok én pedofil!
-Pedig jól állna... - nézett végig rajta Gee tűnődve, erre Frank hozzávágta a párnáját.
-Akkor sem a lányoddal kezdenék!
- Hát kivel?
Frank megfogta Gerard pólójának a nyakát, és egészen közel húzta magához Geet.
- Veled! - suttogta a fülébe, de úgy, hogy én is hallottam.
Azt hittem megcsókolják egymást, mert már nagyon közel álltak hozzá, ám Gee leállította Franket. Finoman Frank ajkaira tette a mutatóujját, rám nézett, majd eltávolodott tőle.
Tudtam, hogy ezt azért csinálta, hogy ne érezzem magam még kellemetlenebbül. Jó, tisztáztam, hogy nem vagyok szerelmes Frankbe, de azért ennek még ülepednie kell. Rosszul esett volna, ha itt helyben egymásnak esnek. Ezt viszont Frankie nem tudhatta, ezért csalódottan nézett Geere, amiért nem kapta meg ami jár neki.
Gerard rám nézett.
- Amy, hoznál nekünk kávét? - kérdezte kedvesen, de benne volt, hogy ez most nem kérés, hanem utasítás. Gondolom négyszemközt akart beszélni Frankel, ezért nem is tiltakoztam, elmentem, és jó negyed óráig nem is mentem vissza a szobába, hagy beszéljék meg a dolgokat. Gerard biztos rólam mesélt most Franknek, és ezt tényleg jobb, hogy nem kell végighallgatnom.

Mikor visszamentem Gee már egy széken ült Frank ágya mellett.
Mikor beléptem, Frank rám nézett, és intett, hogy menjek, üljek le én is.
- Sajnálom Amy, én nem tudtam, hogy... - kezdte, de intettem, hogy nem kell sajnálkoznia, már túl vagyok rajta.
- Azért kedves gondolat, hogy te meg én... - folytatta, de vigyorogva. Éreztem, hogy csak incselkedik.
Miután már tényleg túl voltam a nehezén, elhatároztam, hogy teszek rá én is egy lapáttal. Az ágya szélére ültem, közel hajoltam hozzá, megsimogattam az arcát, úgy mondtam neki.
- Tudod, te egy nagyon jó pasi vagy!
Frank vette a lapot, ő is megsimogatott.
- Te meg nagyon jó csaj, Amy! Ha nem Gee lenne az apád...
Ábrándozva néztem a mennyezetre.
- Hát igen, ha nem ő lenne az apám... ki tudja, talán lehetnénk egy pár.
Hirtelen a szám elé kaptam a kezem, mint akinek eszébe jutott valami, úgy néztem Frankre.
- És... mi lenne, ha titokban.... szóval neki nem muszáj tudnia.
Frankie úgy csinált, mint aki elgondolkodik a hallottakon.
- Hát... tulajdonképpen megoldható... - mondta, majd közel húzott magához.
Oldalra fordítottam a fejem, és adtam az arcára egy hatalmas puszit, de Gee csak az én fejemet láthatta hátulról, mert a többit takartam. Gyorsan visszanéztem Gerardra, hogy vette-e a lapot, mikor megláttam, hogy vigyorogva kameráz minket a mobiljával.
- Te meg mit csinálsz? - kérdeztem rémülten.
- Olyan szép pár lennétek! - felelte röhögve, és gyorsa kikapcsolta a telefont. - Csak az a baj, hogy Frankie már foglalt! - kacsintott rá Frankre.
Egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. Először csak finom kis kuncogás formájában jött elő, hol egyikünkből, hol másikunkból, majd egyre intenzívebben lehetett hallani az feltörni készülő kacaj előjeleit, végül mindhárman hatalmas hahotába kezdtünk, de hogy valójában min nevettünk ennyire, szerintem egyikünk sem tudta volna megmondani. Egyszerűen jó volt így röhögni a semmin. Én is feloldódtam, kiadtam magamból a több napja gyűlő feszültséget, és Gee is megnyugodva nézett rám, ahogy látta, hogy megint kezdek a régi lenni.

Még beszélgettünk kicsit, mikor végre abba tudtuk hagyni a féktelen nevetést, és indulni készültünk Geevel, mikor furcsa hangok hallatszottak a nadrágja zsebéből.
Kivette belőle a telefonját, és riadtan nézett a készülékre.
- Bassza meg! - kiáltott fel hirtelen, mikor alaposan megvizsgálta a telefont.
- Mi történt? - kérdeztem riadtan. Azt hittem valami rossz hírt kapott. Nem sokat tévedtem.
- Ez a szar. - mutatta felém a telót. - Valahogy nem záródott le, és elkezdett e-maileket küldözgetni.
Összenéztünk Frankkel. Most mi ebben akkor katasztrófa?
- Csak te lehetsz ilyen béna, miért nem zártad le rögtön? - nézett rá nevetve Frank.
- Tegnap vettem, biztos nem állítottam még be rajta az automatát. De nem is az a baj.
- Hanem mi? - kérdeztük egyszerre Frankkel.
- Azt a videót küldözgette, amit rólatok vettem fel az előbb!