A kórháza érkezés után 10 perccel megjelent Donna. Futhatott, mert erősen lihegett, és mikor meglátott minket rögtön Gerard nyakába vetette magát.
- Annyira megijedtem. - mondta. - Hogy vagytok?
- Jól, és ha nem fojtanál meg még jobban lennénk. - incselkedett vele Gee, majd elmesélte a történteket, már amennyire tudta. Aztán én következtem, és mikor meséltem hogyan mentem fel Frankie után az emeletre, és hogyan próbáltam meg lehozni, Donnának elkerekedtek a szemei.
- Te egy igazi hős vagy, Amy! - jelentette ki.
- Ugyan, dehogy! Ezt bárki más is megtette volna a helyemben.
Beszélgetésünk itt félbeszakadt, mert egy nővérke Gerardot kereste.
- Én vagyok! - kiáltotta Gee, mikor meghallotta a nevét.
- Mr. Iero látni szeretné. - jött közelebb a nővérke. - A hármas kezelőben van, odakísérem!
- Frankie? Jobban van? - derült fel Gee arca, ahogy Frankie felől hallott.
- Igen jobban, bár még pár napig biztosan bent kell maradnia.
A nővérke elkalauzolt minket a sürgősségi osztály útvesztőjében, majd pár perc múlva megérkeztünk Frankhez, aki egy oxigénmaszkkal az arcán csücsült, az ágy felállított háttámlájának dőlve. Mikor meglátott hármunkat az ajtóban, széles mosolyra húzódott a szája.
- Itt vannak az én megmentőim! - mondta a maszk miatt furcsa, tompa hangon, és időnként köhögött párat.
Azonnal a nyakába ugrottam örömömben, de persze csak óvatosan, nehogy kárt okozzak benne.
- Jaj, Frankie, annyira örülök, hogy jól vagy!
- Rossz pénz nem vész el! - nevetett Frankie, de azért időnként meg-megránduló arca mutatta, hogy még nehezére esik a légzés. - És, meséljétek, ki volt az, aki rám talált?
- Amy volt! - tette a vállamra Gee a kezét. - Ő ment fel érted, mikor nem válaszoltál, és aggódni kezdett. Ő talált meg a folyosón.
- Hát igen... - meredt Frank a messzeségbe, ahogy visszaemlékezett. - Kijöttem a zuhany alól, és minden csupa füst volt. El sem tudtam képzelni, hogy mi történhetett. Ennyire odaégett volna a vacsora? Aztán, mivel szinte semmit sem láttam, megbotlottam valamiben, és azt hiszem bevertem a fejem, mert utána semmire sem emlékszem, csak arra, hogy itt térek magamhoz. A mentős mondta, hogy egy égő házból hoztak ki. Gondolom ti voltatok azok.
- Igen! - vágta rá gyorsan Gee, majd terelte témát, láthatóan nem akar beszélni az eseményekről.

Minket is ott tartottak éjszakára, bár nem volt olyan baj, mert egyelőre nem volt hová hazamennünk, legalábbis így az éjszaka közepén nehéz lett volna megszervezni a dolgot. Másnap azonban megbeszéltük Donnával, hogy amíg rendbe rakják a házat náluk fogunk lakni.
Gee még este felhívta Lynnt, elmesélte neki mi történt. Váltottak pár szót, majd átadta nekem a telefont.
- Jaj Amy, annyira örülök, hogy nem lett semmi bajotok! - mondta Lyn-Z.
- Nekünk nem, de a ház...
- A ház le van szarva, azt rendbe lehet hozni! Lényeg, hogy ti jól vagytok! Ahogy lehet indulok haza!

Mindenek előtt visszamentünk megszemlélni a házat, és összeszedni a használható holmikat.
Hát elég siralmas látvány tárult elénk. Bár kívülről csak az ablakok voltak feketék, belül sokkal rosszabb volt a helyzet. Néhány tűzoltót épp ott találtunk, akik azt vizsgálták mitől keletkeztetett a tűz. Az egyik épp a konyha romjai között keresgélt.
- Nagyon úgy tűnik, hogy az olajsütő lehetett a hibás. - válaszolt Gerard kérdésére. - Persze még komolyabb vizsgálat kell, de a nyomok azt mutatják, hogy itt keletkezett a tűz. Talán zárlatos lehetett a vezeték.
Sejtettem, hogy nem az én hibám, mégis nagy kő esett le a szívemről, mikor ezeket a szavakat hallottam. Bár ha nem megyek le a pincébe előbb észrevettem volna, hogy baj van, és akkor... na mindegy, ezen már kár filózni, ami történt megtörtént.
Az emeleti szobákban nem keletkezett kár, leszámítva a kormot, ami teljesen belepett mindent.
A lépcsőn felérve, a folyosón, a fekete pernyében élesen kirajzolódtak Frankie körvonalai a padlón, ahogy elkezdtem vonszolni lefelé. Még a lábnyomaink is tökéletesen látszottak, ahogy körbeálltuk őt.
Összeszedtük a holminkat, amelyek persze mondanom sem kell büdösek, és kormosak voltak, de sebaj, azért van a mosógép, hogy kimossa.
A nappaliban megtaláltuk Gee összeégett telefonját is, de azon már nem lehetett segíteni.
Az utcáról még egyszer megszemléltük a házat, vagyis azt, ami maradt belőle, aztán irány Gerard szülőháza, hogy ott töltsük a következő pár hetet.

Én megint megkaptam Mikey szobáját, Gee pedig beköltözött régi "lakosztályába".
Donna és Donald mindenben segítettek, és Donna azonnal nekiállt kimosni a ruhákat.
Persze maradt még ott rengeteg holmi, amit el kell majd hozni, de ehhez most nem volt Gerardnak lelkiereje.
Délután megjött Linn is, és együtt mentünk be Frankiehez a kórházba.

Frank hozta a formáját, viccet csinált az egészből, és bár ő sínylette meg legjobban, mégis ő nevetett legtöbbet. Ez a pasi hihetetlen!
Annyira imádom!......Imádom?! Persze, csak barátilag! Vagy.... neeeeeem, az nem lehet! Furcsa érzések kavarogtak bennem, ahogy ránéztem. Egyszerre volt ez aggodalom, szeretet, és.... Még magamnak sem mertem bevallani, de.... többet éreztem Frank iránt a barátságnál.
"Na most állj le Amy, de sürgősen, ha nem akarsz hatalmas kalamajkát!!!"