-De...de miért? Mikey, jaj, kérlek, ne sírj...Nemár, legyél erős, kérlek!
Szegényt annyira sajnáltam...Közben pedig kezdtem magam úgy érezni, mintha valami őrangyal lennék, aki csak azért került ide, hogy vigyázzon erre a néhány fiúra. Hát, azt hiszem, volt valami tapasztalatom vigyázással kapcsolatban. De ez már nekem is sok volt. Ma egész délelőtt Franket vigasztaltam. Jön a következő műszak, Mikeyval. Mondjuk nem bántam, mert szerettem őket (Mikeyt persze csak mint barátot ), és jó volt segíteni rajtuk. Amennyire türelmes tudok lenni a barátaimmal, annyira türelmetlen és utálatos az ellenségeimmel. Mondjuk ez szerintem majdnem mindenkinél így van xD
Mind a hárman egy kanapén ültünk, Mikey középen, én meg Frank kétoldalt, és úgy vigasztaltuk szerencsétlent.
-Azt mondta hogy...azt mondta...hogy ne kussoljam le, meg ha ennyire szeretlek téged, akkor veled járjak és ne vele...és ráadásul Gerardék előtt.
Szabályosan égetett a düh. Annyira, de annyira gyerekes volt a húgom, hogy elmondani se lehet. És ezt még kamatoztatni fogom rajta, abban mindenki biztos lehet!
-Figyelj, lehet, hogy csak a tegnapi dolgok miatt ilyen. Mindig ilyen, ha bebaszik, és szar lábbal kel fel. Nem hiszem, hogy nem fog visszamenni hozzád, könyörögve, hogy fogadd vissza.
Mikey rám nézett, és a szemében kis reménysugár gyulladt. Én meg reméltem, hogy nem éli bele magát nagyon...Bár, a húgom folyton ezt csinálta. Kivágta a pasiját, aztán egy héten belül "húbazdmeg", és elment hozzájuk könyörögni. Persze visszafogadták. Bár egyszer nagyon pofára esett, mert a srác közben becsajozott, és utána Lucy nem tudta elviselni a dolgot, csak nagyon nehezen esett túl rajta. Én barom meg akkor is csak vigasztaltam, ahhelyett, hogy a képébe mondtam volna: "megérdemelted".
De akkor is csak a jó testvér tudott belőlem előjönni.
-Azt gondolod?- kérdezte Mikey reménykedve.
-Ismerem a húgomat. Oké, nehogy azt hidd, hogy ezzel azt mondtam, hogy te nem! Csak én többet voltam vele. És igen, úgy gondolom. Sőt, majdnem biztos vagyok benne. De azért ne éld nagyon bele magad!
Frank elmosolyodott. Hát igen, egyik mondatom "hát nanááá, mingyárt hív", a másik meg "de ne nagyon reménykedj". De engem így szeretnek...Ha szeretnek xD
-Frank? Szerinted?
-Hee? Ja, igen, persze..
Frankiii, legközelebb ne bámulj ilyen elmélyülten, és tudni fogod, hogy miről van szó.
-Ez nem volt valami meggyőző- mondta Mikey, és elhúzta a száját. Megint lehajtotta a fejét.
-Áhh, hagyd már...Csak túlságosan elmerült a szépségemben.
Erre Mikey is elkezdett röhögni. Frank pedig olyan..."kösszépen" fejjel nézett rám, de ő is elkezdett mosolyogni.
-Bocsi, Frank, nem hagyhattam ki- mondtam neki vigyorogva.
-Elhiszem. Már tudom, hogy mekkora egy szadista vagy- válaszolta, és úgy mosolygott, hogy kilátszott az összes foga. Ajj, dejó lenne, ha...Mindegy, Lil, fékezd már magad xD Attól féltem, hogy ez nem fog sokáig menni, mert kábé minden második gondolatom az volt, hogy "hmm, milyen puha lehet a szája", vagy, "vajon hogy csókol?", úgyhogy le kellett magam állítanom, ráadásul nagyon gyorsan. xDxD
-Mikey, nem kérsz valamit? Lil szívesen főz neked teát.
Óóó, milyen aranyos xD
-Ööh, amúgy tényleg. De Frank, nem lenne egyszerűbb, ha azt mondanád: "májki, haverom, kérsz teát?" májki: "igen, kérek, köszi". "akkor lil, légy oly nedves, főzz már májkinak egy teát! megmutatom a konyhát."
A fiúk csak röhögtek rajtam. Amit mondjuk megértek, mert közben eléggé értelmesen mutogattam és hadonásztam xDxD
-De, asszem, egyszerűbb lenne. *odafordul májkihoz* Májkii, haverom, kérsz teát?
-Igen, kérek, köszi.
-Akkor Lil, légy oly nedves, főzz már Májkinak egy teát! Megmutatom a konyhát.
Most én röhögtem elég rendesen, mert a kis köcsögök még a hanghordozásomat is totál leutánozták. Olyanok, mint az ovisok...De attól ilyen imádnivalóak *.*