44.rész
2009.01.04. 11:42
Az egész úgy kezdődött, mint egy sajtótájékoztató. Elkezdték őket kérdezgetni, ők meg válaszoltak a kérdésekre. Mindenki elég hülyén érezte magát így magát, és a legfeszélyezőbb a tanári jelenlét volt. Láttam Gerardon, hogy szívesen elengedné magát, eleresztene néhány szabadszájú beszólást, amivel oldhatná ezt a fagyott hangulatot, de mikor épp beszédre nyitotta volna a száját, ránézett az osztályfőnökre, és inkább csöndben maradt. Nem hiszem, hogy félt volna tőle, gondolom inkább miattam nem akart nagyon Gerardosan viselkedni, nehogy nekem ebből később bajom származzon.
Ez így viszont szörnyű volt, egyfolytában azon törtem a fejem, hogyan lehetne a tanárnőt kitessékelni az osztályból.
Összenéztünk Geevel, aki nagyon is jól tudta min jár az agyam. Az ofő felé intettem a fejemmel, majd az ajtó felé, és ő rögtön tudta mi a dolga. Kicsit biccentett a fejével, majd odasétált a tanárnőhöz.
- Nagyon szemtelen vagyok, ha kérek egy kávét? - mondta neki a legelbűvölőbb mosolyával, amije csak van.
Mrs. Rosenak, az osztályfőnöknek, egy pillanatig tátva maradt a szája Geetől, amit nem is csodáltam. Annyira... nem is tudom... édes tud lenni, ha el akar érni valamit. És most el akart!
- De csak ha nem jelent túl nagy gondot! - tette még hozzá Gee, egészen közel hajolva Mrs. Rosehoz.
- Őőő... nem... dehogyis! - nyökögte az ofő, szinte megbabonázva. - A vendégeinkért mindent! - tette még hozzá mosolyogva. - Mr. Iero és kér?
Frankie eddig nem figyelte mi történik, most hirtelen odakapta a fejét, és értetlenül nézett Gerardra.
- Mit kérek? - kérdezte.
- Kávét Frankie! - mondta Gee röhögve.
- Ne....jaaa de, igen, kérek! - mondta Frankie kicsit határozatlanul, majd Gerard fejbólintása után egyre határozottabban. - Persze, hogy kérek!
Mrs. Rose felállt, és kedves mosollyal az arcán elindult kifelé az osztályból.
- Van egy kávégép a folyosó végén...
- Mi a Starbucks kávét szeretjük! - mondta gyorsan Gee. - Ha nem gond... - tette még hozzá, és egy újabb lebilincselő mosolyt küldött a tanárnő felé.
- Starbucks? De... az innen vagy öt saroknyira van... - kezdte Mrs. Rose, de Gee gyorsan közbeszólt.
- Akkor jó lesz indulni!
Azt hittem Mrs. Rose felháborodva kitessékeli ezért a beszólásért az osztályból. Nem tudom Gee mit csinált az ofővel, de felháborodás helyett, boldog mosollyal az arcán elindult kifelé, hogy beszerezze a fiúknak az éltető nedűt.
Az ajtóból még visszanézett.
- Gyerekek, ugye nem lesz addig semmi baj? - kérdezte aggódva.
- Nem! - vágtuk rá egy emberként, és már alig vártuk, hogy kitegye a lábát a küszöbön.
Mikor végre felügyelet nélkül maradtunk, odamentem Geehez.
- Ezt meg hogy csináltad? - kérdeztem tőle csodálkozva.
Gerard rám kacsintott és csak annyit mondott:
- Ez legyen az én titkom!
Ezután kezdetét vette a fesztelen társalgás. Az osztálytársaim körbeülték Gerardot és Frankiet, és velük együtt énekeltek, amolyan laza, akusztikus stílusban.
Az volt az érdekes, hogy aki nem szerette a zenéjüket, most az is komoly érdeklődést mutatott irántuk. Még az velünk énekelt, aki eddig nem nagyon hallgatta a zenéjüket. Ez a két pasi mindenkit le tud venni a lábáról!
Az egyik lány oda is jött hozzám.
- Amy, én... nem gondoltam volna, hogy Gerard ilyen jó fej. - mondta. - Tudod, azt hittem, hogy beképzelt, meg minden, mert olyan híres. Meg a szövegei is... Biztosra vettem, hogy valami depressziós, sötét figura, erre kiderül, hogy egy közvetlen, vidám pasi.
- Ne ítélkezz senki felett, míg nem ismered! - mondtam bölcsen, némi iróniával a hangomban. Többek közt ez is Gerard életfilozófiái közé tartozik.
- Azt hiszem igazad van. - folytatta a lány. - Tudod, téged sem nagyon bírtalak, mert... szóval, mert a lánya vagy. Én... nagyot tévedtem, és... most már más szemmel nézem az embereket.
Megveregettem a vállát.
- Üdvözöllek a klubban. - mondtam.
- Milyen klubban? - nézett rám a lány értetlenül.
- " Akiknek Gerard megváltoztatta az életét!" klubban. - mondtam nevetve, és visszamentem hallgatni az azóta folytatódó beszélgetést.
Épp egy kényes témáról folyt a szó. Valaki megkérdezte Geetől, és Frankietől, hogy ők tényleg ÚGY szeretik e egymást.
Néma csönd lett az osztályban, a légy zümmögését is lehetett hallani, ahogy mindenki lélegzetvisszafojtva várta a választ.
Frankie feje elpirult, Gerard viszont csak mosolygott, közelebb hajolt, és a következő pillanatban lesmárolta Frankiet.
Épp akkor, mikor Mrs. Rose nyitott be, két kávéval a kezében.
|