43.rész
2009.01.04. 11:41
Miután visszatértem a rendes iskolai életbe, meglepődve tapasztaltam, hogy elszaporodtak az osztályban az MCR fanok. Eddig nem figyeltem fel rá, de egyik nap feltűnt, hogy a fele osztály valamilyen MCR-es dolgot visel magán, a másik fele meg szimplán csak úgy öltözik, mint aki szereti őket.
Eleinte megpróbáltam nem foglalkozni a dologgal, ám egy idő után kezdett idegesíteni. Nem szeretem az ilyen "műfan"-okat. Biztosra vettem, hogy az osztály nagy része csak miattam játssza a nagy rockkert, tisztelet a kivételnek.
Később megtudtam, hogy mire ez a nagy átváltozás. Néhány osztálytársam,(természetesen lányok!) kitalálták, hogy vegyem rá Gerardot, hogy jöjjön be a suliba, mondjuk osztályfőnöki órára, és majd ők jól elbeszélgetnek vele.
Ez az ötlet nekem nem igazán tetszett. Na nem mintha féltettem volna Geet a lányoktól, meg tudja ő magát védeni, ha szükséges, inkább a felfordulástól tartottam, ami azzal járna, ha tényleg eljönne.
Ne gondolja senki, hogy irigy dög lennék, és nem szeretnék másokkal osztozni rajta, mert ez hülyeség. Én nagyon bírom az MCR fanokat! Az igaziakat!!!
Végül a lányok addig-addig győzködtek, hogy tettem nekik egy ígéretet, miszerint megkérdezem otthon, Gerard mit szólna a dologhoz.
Mikor megemlítettem neki csodálkozva nézett rám. Azért furcsállta, mert tudta rólam, hogy nem vagyok az a dicsekedős fajta.
- És te nem bánnád? - kérdezte meg tőlem.
- Hát... nem! - mondtam végül, elég bizonytalanul.
Végül is miért is ne? Mi bajom lehet belőle, nem igaz?
Hja, akkor még nem tudtam mire vállalkozom!
Miután Gee igent mondott már csak az osztályfőnököt kellett meggyőzni, hogy ő is nagyon akarja a látogatást.
Az ofőnk egy nem túlságosan fiatal nő, akinek fogalma sincs róla ki is az a Gerard Way. Illetve csak annyit tud, hogy valami zenész.
Mikor megemlítettük neki a dolgot, úgy tűnt nagyon örül. Aztán másnap mégis félrehívott az egyik szünetben.
- Amy! - kezdte. - Lenne hozzád pár kérdésem.
- Igen? - néztem rá kíváncsian. Eddig még sosem mutatott különösebb figyelmet irányomban.
- Szóval... utánanéztem kicsit a neten az apádnak.
Ajaj, ez nem jól kezdődik!
- Az a helyzet, hogy nem vagyok biztos benne, jót tenne e az osztálynak, ha... szóvla érted! - monda kínlódva, én meg elhatároztam, hogy nem könnyítem meg a dolgát.
- Nem! Nem értem! Mi nem tenne jót az osztálynak?
- Hát...ha...- iszonyú zavarban volt, ilyennek még sosem láttam.
Győzködhette magát rendesen, hogy végre kinyögje, amit akar, végül mégis visszakozott. - Szóval jó lenne, ha... felnőtt emberhez méltón viselkedne, amíg itt van.
Biztos voltam benne, hogy más akart mondani, de csak mosolyogtam.
- Ő mindig úgy viselkedik! - adtam a sértődöttet. - Miből gondolja a tanárnő, hogy nem?
- Csak a ... képek
- Ó, az internet! Nem kell ám mindent elhinni! - mondtam mosolyogva, és magára hagytam a kétségeivel.
Otthon azért igyekeztem elmagyarázni Geradnak, hogy jó lenne, ha itthon hagyná perverz énjét, és megpróbálna normálisan viselkedni a suliban. Ő csak sejtelmesen rám mosolygott, és annyit mondott? "Majd meglátjuk!"
Eljött hát nagy nap. Előtte éjszaka egy percet sem aludtam, annyira izgatott voltam. Kezdeti kétségeim ellenére nagyon vártam már!
Reggel, indulás előtt beállított Frankie.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva.
- Ja, - mondta Gerard. - Frankievel megbeszéltük, hogy ő is eljön. Hozott egy gitárt is, ha énekelni támadna kedvünk.
Ezen jót vigyorogtam. Már csak a tábortűz hiányzik! Viszont attól a gondolattól, hogy Frankie is ott lesz, kissé görcsbe állt a gyomrom.
- Erősítő, meg hangfalak nem kellenek? - kérdeztem gúnyosan, ám Gee csak legyintett.
- Gondolod nem énekelek be egy osztálytermet?
- Nem azért kérdeztem. Csak... akkor már jöhetne az egész banda, és adhatnátok egy komplett koncertet. - válaszoltam röhögve.
- Na, az aztán tényleg titokban maradna. - mondta, mert az volt az elképzelés, hogy ezzel a rögtönzött fellépéssel csak a mi osztályunkat tisztelik meg, az iskola többi diákja előtt titokban marad, ugyanis az igazgató rögtön lefújná a dolgot, és még azt sem engedné meg, hogy Gee a mi osztályunkba bejöjjön.
Suli előtt kocsiból ki, napszemüveg, kapucni fel! Alig voltunk feltűnőek! Főleg Frankie a gitártokkal, ami nem volt kicsi, mert eme alkalomra akusztikus gitárt hozott a drága.
Szóval beosontunk a suliba, a portás persze be volt avatva, különben bajok lettek volna.
Az osztály már tűkön ült, és mikor beléptem, nyomomban a két sztárral... hát... ha azt mondom, hogy őrületes ováció fogadott, akkor az enyhe kifejezés.
Gerard és Frank felmentek a tanári pulpitusra, az osztályfőnök pedig árgus szemekkel figyelte minden mozdulatukat az első padból.
|