" Kedves Miku bácsi!
Annyira örülök, hogy végre téged ünnepelhetünk! Már most nem azért, mert sok-sok csoki kerül az acélbetétes bakancsomba, hanem mert úgy hallottam, eljössz Zombeee-falvára, hogy találkozhass a gyerekekkel!
Szerintem ez tök szuper, már itt ugrálok föl s alá, hogy végre élőben is láthatlak! Jaa, ha kérhetnék valamit, ne a piros ruhádat vedd magadra! A fekete sokkal klasszabb! Jójó, igaz, a krampusz is eljön, és ő a "gonosz" meg minden, de azért dobhatnánk a style-odon is. Meg az a szakáll... Folyton arra panaszkodnak, hogy nem tudnak neked puszit adni a dús szakállad miatt. Sokkal fiatalosabb lehetnél nélküle, hidd el !
Na, nem is tartalak fel levelemmel, mert tudom, most rengeteg csomagolni való van. Hisz ezen az éjjelen érkezel meg minden gyerek otthonába, hogy mosolyt csalj arcukra!
Sok-sok szeretettel:
Kolett

Ui [ mert az is kell, nem igaz?] .: Most tartok a 8. bögre kávém kortyolgatásánál. Nagyon finom, Starbucks!!!"

Nagy melegség öntötte el a Mikulás szívét, akárhányszor elolvasta egy rajongó gyermek levelét. Bár... mostanság inkább csak a Zombeee-któl érkezett a posta. Hát nem hisz már senki a varázslatban?
Bizony, a Mikulás igenis létezett, még ha most nem is hisztek a saját szemeiteknek, ahogy ezeket a sorokat olvassátok! Ki más tudná csorgatni a nyálát a Starbucks forró fensége után, mint az utánozhatatlan, jó öreg télapó?
Folyton megnevetették őt azok a tippek, miszerint öltözzön vámpíros vagy szexi ruhába... "Oh, igen, a Zombeee-k..." Ugyebár a kreativitásból sosem fogy ki az ember, ha van honnan merítenie.
Minden egyes év leveleit elraktározta már kicsinyke raktárába, ahol manói szűkölködnek folyton-folyvást. Hohó, annyi manója van, hogy már a végén nem is tudta megjegyezni a nevüket. Egyszerűen csak "Frankie"-nek szólította mindet. Annyira találó és kedves megszólítás!
És végül az ajándékok... idén is meggyűlik azokkal a baja. A sok Guitar hero, kávéfőző, kenyérpirító, koncertjegy, amit manapság a Zombeee-k kérnek. De nem törődik a bajokkal. Csak mosolyog, mikor cipeli a szebbnél-szebb meglepetés csomagokat. Kedvenc falucskájának mindent megadna!!
Kolett jól írta le a levélben, valóban rettentő sok dolga akadt még sötétedésig. Először is, ellenőriznie kellett, hogy minden ajándék fekete csomagoló papírban van-e, és a selyemből készült, láng nyelvekkel tarkított masni mellé tűzött egy gyönyörű szép vörös rózsa fejet. Maga se tudja, hogy miért, de még eddig soha, egyik sem hervadt el, míg kedves gazdájához nem került.


Zombeee falván már nagy a készülődés. Kikel sok gyerek a vastag hóval lepett sírjából, s azonnal nekiáll a díszítésnek. Persze nemcsak a kölykök izgatottak már a Mikulás érkezése végett, hanem akad itt felnőtt is!! Ohh, igen, el ne felejtsem megemlíteni Edith-et és Szilvit. Ők gondoskodnak arról, hogy vendégüknek elég forró kávét adhassanak. Derült arccal sietnek szerte minden kávézó pultja elé, hogy minél több ízvilágot varázsoljanak a falu közepére felépített hatalmas asztalra. Na, de nem csak ők dolgoznak keményen. Venom például a Télapó rénszarvasainak készít ki szénát, hogy a hosszú szánhúzás után jóllakottan folytathassák útjukat. Micsoda jó kedve volt annak a lánynak is! Csak úgy hordta a sok "eledelt" egy kis itató köré, miközben titokban rágcsált egy szelet Aero-t, melyet az asztalról csent el. Hát, igen, Venommal bizony nagyon kell vigyázni a " csokik ünnepe" közeledtével. Még képes felfalni egy egész tál desszertet Mikulás elől. Persze ezt szégyenli, mert szereti a jóságos öreget, de hát nem tehet róla, hogy ennyire szereti az "isteni aranyat".
Az óriás karácsonyfán többen is dolgoztak, hiszen termetét elnézve megbecsülhetetlen idejű kemény munkára lett volna szükség, ha csupán csak Nesi teszi fel a díszeket. Alul szorgoskodott a boák igazgatásával Margee, mellette pedig Henkie rakosgatta fel a csillogó vagy épp áttetsző golyókat. Szerintem ennek a kis falcsukának lakóinak ez volt a kedvenc elfoglaltsága! Karácsonyfát díszíteni! Most biztosan csodálkoztok, hogy mi a fenének "öltöztetik" már most azt a hatalmas fenyőt. Hát biz, ezen én is sokat gondolkodtam. Szerintetek? Végül is én úgy gondolom, hogy Miku tiszteletére. Nem lehet más a megoldás!


- Na, kész vannak már azok az ajándék csomagok? Sietni kéne...! - türelmetlenkedett a Mikulás, mikor már felvette jól megszokott piros ruháját, sapkáját... kitömte magát... és felragasztotta a szakállát... O_o
- Nem vehetnék fel valami kényelmesebb feketét? - siránkozik a krampusz, miközben vakarózva kisétál a meleg kuckóból.
- Nem!... Hülyéskedsz? Jól áll rajtad! Nem kellett volna annyi sushit enni... - csóválta meg mosolyogva fejét a jóságos Öreg, majd kezével végigsimított gyönyörűséges fehér szakállán - Áhh... egyszerűen ez isteni.
- Mi? - értetlenkedett Frankie manó [ a sok közül] aki épp akkor cipelte ki az utolsó vörös meglepetéscsomagot.
- Khm... - köszörülte meg torkát a Mikulás - Nem érdekes! Indulnánk hát, hogy Zombee-falva gyermekei örüljenek!
Mikulás igazi díszkísérettel szelte a szürkülő égboltot. Elkísérte egyik legkedvesebb manója, Franki[a sok közül], na meg nem maradhatott ki az ördög, kinek farka pirosan fénylett az elsuhanó szán oldalánál. Remélem, nem haragszotok meg, ha kicsit kitérek a szán kinézetére is. Nos... mint Kolett levelében olvashattuk, a lány nagyon szerette volna, ha Miku egy kicsit vagányabb öltözékben lepi meg a piruló arcokat. Sajnos ezt nem tartotta megvalósíthatónak, viszont a csodálatos, kézzel faragott faszán külsején alaposan dobott a koromfekete alapszín, és a rajta kacagva szaladó hosszú lángnyelvek. Igen tetszetős!
- Gyorsan Miku, siessünk az ajándékokkal, hogy utána jöhessen Zombeee-falva! - kiáltotta a krampusz az öreg felé, hisz hangját a szél egy könnyed mozdulattal elsodorhatta a messze táj felé.

A faluban már majdnem kész volt a dekoráció. A messzire elnyúló asztal majd összeroskadt a sok kávé, csokis és sushi alatt. Persze a halványan pislákoló eper illatú gyertyák mellett kihagyhatatlan volt a fagyöngy.
A gyerekek sorba álltak, szép, fekete ruhákban, hogy kisminkelve várják a Mikulást. Choc Ice ruhája volt a legemlékezetesebb, aki goth ruhájához felvett egy káprázatos csontvázas kesztyűt! Húú, de majd elfelejtettem megemlíteni a zöldes-feketén tarkálló polgármestert, Kriszát. Kihagyni őt szégyen lenne, hiszen személye vigyáz minden Zombeee-ra. Akkor is éppen azon ügyködött, hogy az utolsó simításokat segítsen megcsinálni Anger-al a világításon. Végeláthatatlan gyerektömeg bontakozott ki a félhomály ködös tükréből. Chasidy szemeiből lassan potyogtak ki az őszinte örömkönnyek. Malacka, a hős minden erejével azon volt, hogy kisimítgassa a rajzokat, melyeket Mikulás bácsinak és a Krampusznak készített.
- Nézzétek, mintha egy sötét árny repült volna az égen! - sikított fel vivi.ene izgatottan.
Először Fancsusz kapta fel a fejét, miközben majdnem leesett róla a vastag télapó sapka - Ez a Mikulááás! Megérkezett! - kiáltott fel vidáman, majd egy LISTÁT lobogtatva a kezében Semy-hez sietett, hogy a lapról felolvasva végezzenek az utolsó feladattal is.
Biztonsággal állíthatom, hogy mire leszállt a "lángoló" szán a hóval takart leszállópályára, már minden elkészült. Akkora szemeket még életemben nem láttam, mint amilyeneket Röné meresztgetett. Mikulás káprázatos szánját és magát a jóságot megtestesítő úrt elnézve tátva maradt a szája!
- When I was a young boy, My father took me into the city... - dúdolgatta jókedvűen a Télapó, miközben odaballagott Kriszához és egy selymes puszit nyomott homlokára - To see a marching band.
Krisza magához sem tért, csak bámulta a roppant ismerősnek vélt ragyogó szempárt. Ekkor Nici futott hozzá, és minden szeretetét kimutatva átölelte a meglepett Mikulást.
- Kurva boldog karácsonyt mindegyikőtöknek! - vigyorodott el végül és ismét megsimogatta dús szakállát.
- Annyira örülünk, hogy itt vagy! Mindenki téged várt, és a te tiszteletedre készítettünk ki sok finomságot! - magyarázta büszkén Nojika, miközben a közeledő Krampuszra és Frankie-re [a sok közül] sandított.
- Ohh, király, éhen döglök! - nevette el magát a Télapó, mire mindenki döbbenten pislogott felé - ... Vagyis... már senki nem rak ki nekem csokoládét és kávé... tejet az ablakokba, szóval mostanáig nem ettem vacsorát!
Mikulást, Krampuszt és Frankie-t[a sok közül] leültették a nagy étkezőasztalhoz a falu közepén. Mikulás ledobta magát a székre, majd lábát az asztal tetejére baszta. Ez után maguk a gyerekek is mind körülülték a sok-sok finomságot, hogy vacsora után megkapják a várva várt meglepetést! Mindeközben ki is ült volna Mikulás mellé, mintsem Krisza polgármesterasszony, s a másik oldalára Cukor.
Békésen teltek a falatozás pillanatai. Mondjuk azt furcsállta a Télapó, hogy Szilvi egyfolytában almával kínálgatta, és Kolett kérdezgette őt, hogy nem ismer-e egy bizonyos "Gerard Arthur Lioncourt Way"-t, de eltekintve mindettől nagyon kellemesnek talált minden egyes falusit, s még különösen ízlett neki Fa-Fa "Különleges falatok"-nak becézett sütije.
Már majdnem befejezték a lakomát, mikor MaryKitti pattant oda Mikulás székéhez, és derűs arccal kíváncsiskodni kezdett.
- Láttam a szánodat, Miku! Gyönyörű!!! De hogyhogy Unikornisok húzzák? :O
A Mikulás kissé elpirult, megköszörülte a torkát, majd lenyelve a szájában maradt falatot válaszolt:
- Hát tudod... az újítás nem árt.
- Óóó... tiszta világos! És hogy hívják őket? - faggatózott tovább a lány.
- Kiscsillag, Csillagkis, Sikagllics és Gallicssik!!! - sorolta rutinosan a neveket a jóságos öreg, hiszen mindig boldogsággal töltötte el, ha a Krampusz által választott unikornisok nevét szavalhatja el.
- Woow, és ezt te meg tudod jegyezni? - ámult el Hayley, aki abban a percben érkezett, de hallotta a gyönyörű párák nevét.
- Hhháthh... ihgen... - nyögött fel kissé furcsán a Télapó.
- Jól vagy? - csendült fel Krisza aggódó hangja a szomszédos székről.
Hát... még szerencse, hogy nem nézett le a terítő alá. Oh... mit látott volna! Frankie manó[a sok közül] ugyanis épp nagyon kézimunkázott a Mikulás... cipőjén!!! Azt akarta, hogy fényesebb legyen.
- Persze, csak megijedtem, hogy mit művel az én manócskám odalenn... megegyeztünk, hogy az csak koncerten lehet...
- Konceeert? - ocsúdott fel egyszerre a gyereksereg, mintha ez a mondat viharként söpört volna végig mindenki fülében.
- Ügyes... - forgatta szemeit a Krampusz, miközben villájával [ nem kellett neki onnan kérnie, volt a kezében egy vasvilla úgyis] bökdösött egy kávé ízű kocsonyát.
- Te... Télapó faszi! Nem kell egy Latin porszívó? - bukkant fel Edith a nagy csend közepette kitartóan húzva maga után egy porszívót.
- Na, jó... - a Mikulás ekkor zavarba ejtően viselkedett, hiszen felpattant székéből és elkezdett mérgesen vetkőzni!
Először bojtos végű sapkáját dobta le a földre, végül jött a kabátgombolás és... gatyagombolás.
Piros, jól megszokott télikabátkája alól már akkor kivillant valami katonai egyenruha - Meleg van ebben a hacukában!
Így is volt, a "Mikulás" kivette a pocaknak használt tollal tömött párnát és letolta a gatyát, ami nem takart mást, mint egy újabb fekete nadrágot.
Néma csönd telepedett le az egész falura.
- A szakállat muszáj? - gügyögött... GERARD WAY szomorúan.
- Bizony, tesó! - nevetgélt... MIKEY WAY, aki testvére példáját követte.
Gee keserves döntés árán, de végül csak leszedte magáról a szakállat, és megigazgatta kócosan vállára omló haját.
- Pedig annyira szerettem ezt a szakállat! - sápítozott Gee.
- Gerard Arthur Way?! - sipította rekedten Doddy a leghátsó székek valamelyikéről.
- Sajnos nem hoztam ajándékokat külön, de reméltem, hogy Mikey,... - lehúzta Frankie manóról a zölden világító kicsiny sapkát, majd folytatta - Frank és én eléggé kielégítjük vágyaitokat... vagyis... upsz... én kielégítem Franket... jajj, basszus... szóval mindenki számára jó meglepetés lesz az, hogy itt vagyunk! Sajnos Ray meg Bob nem tudtak jönni, mivel Bob tanítja Ray-t úszni. Na, mit szóltok?
Először letty ballagott oda félénken Gerardhoz, majd óvatosan megcsípte kipirult arcát.
- Igazi!!!! - harsogta szinte már könnyezve.
Mindenki felnevetett, majd éljenezni és üvöltözni kezdtek.
- Akkor az első ajándék tőlünk: Bármit mondtok, megcsináljuk!
- Akkor... - kiáltott fel Fancsusz hangosan - Legyen egy jó kis Frerard úgy, hogy Mikey mondja nektek a feladatokat!
- Oké!! - dörmögte Gerard sokat sejthető ördögi vigyorral arcán - Nos, gyerekek, akkor... - fogott hozzá mondatához, miközben szexin kezdte ringatni a csípőjét - BOLDOG MIKULÁST!

Ui [mert az is kell, nem igaz?].: A Zombeee-k addig nézték a Frerardot, míg mind a ketten el nem élveztek! Velük együtt!


THE END