Ott ült mindenki a nappaliban. Mindenki. MINDENKI.
-Sziaa, álomszuszék! Jót aludtál?- Gerard belevigyorgott a képembe.
Kedvem lett volna a fejéhez vágni valamit, Frank jelenléte annyira felidegesített. Lucy idegesen nézett hol rám, hol Frankre.
Nyugi. Koncentrálj Geere. Mert ittvan. És csak miattad van itt!
Legalábbis reméltem, hogy ígyvan. :S
Ígyhát megpróbáltam mosolyogni, és úgy válaszolni Gerardnak.
-Sziasztok! Igen, jót aludtam. Kellett egy kis pihenés...
-De ennyi? Átaludtad a napot!- kiáltotta nevetve Bob. -Órák óta ülünk itt, és rád várunk.
-Tényleg?
Ray bólinott. Olyan kis csendes...
-Hát, bocs... De akkor miért nem keltettetek fel?- kérdeztem. Fúú, de ciki! Mióta ülhetnek itt? Úgy dél óta?
-Gerard nem engedte. Azt mondta, hogy "szükséged van a pihenésre"- mondta mosolyogva Mikey.
-Jajó. Akkor jelentem, hogy kipihentem magam. Teljes mértékben.
Frankre rá se néztem. De éreztem, hogy ő folyton engem néz. Szinte égetett a tekintete.
Leültem az egyik kanapéra, Gerard mellé. Jó közel hozzá. Lucy Mikeyval ült egy másik kanapén, Ray, Bob meg Frank meg a legnagyobb ülőkét foglalták el. Még jó, hogy Frank semmi olyasmire nem számított, hogy esetleg mellé akarok ülni.
Nem az volt a bajom, hogy nem szakított a csajával... Hanem egyszerűen fájt. Végig kellett néznem, ahogy csókolóznak, most meg csináljak úgy, mintha mi sem történt volna? Igen, úgy kéne... De nem ment. Próbáltam, de nem bírtam ránézni. Majdnem elsírtam magam, de komolyan.
-Mi a baj?- kérdezte rögtön aggódva Gerard.
-Jaj, semmi... Csak annyira örülök, hogy végre itthon vagy! És olyan rendesek vagytok, hogy megvártátok, amíg felkelek, meg minden. Köszi, srácok! És Gee, nagyon örülök, hogy eljöttél ide.
Gerard elpirult. De aranyos volt, basszus! Pár pillanatra el is felejtettem Franket. De csak pár pillanatra.
-Nnna, akkor hozzam a pezsgőt?- kérdezte Lucy vigyorogva. Gerard kicsit megijedt a pezsgő szó hallatán... Mert ugye most nem ihat. De én igen. És szükségem volt a piára.
-Igen. Hozzad. Gyorsan.- mondtam a húgomnak. Most viszont nem csak Gee, hanem mindenki megijedt xD
-Lil, csak óvatosan...- suttogta Gerard a fülembe. Libabőrös lettem, basszus xD
-Óvatos leszek- suttogtam vissza az ő fülébe. A többiek olyan... furcsán néztek ránk xD
-És hozzál Garronet is, jó? Láttam, hogy van.
A Garrone Cherry azért jó, mert finom, és ezért sokat iszol belőle, ezért hamar és biztosan rúgsz be. Nyamnyam
A húgom kiment, és pár perc múlva vissza is jött a piával. A fiúk is (kivéve Geet), meg Lucy is csak pezsgőt ittak, ezért kisajátítottam magamnak a Garronés üveget. Csak ültem és ittam. Gerard aggódva nézte, aztán amikor már félig üres volt az üveg, kikapta a kezemből.
-Én ezt nem nézem- mondta fejcsóválva. -Nem iszod magad halálra a szemem láttára!
-Mért nem? Add vissza! Kell! Add ide!- kiáltottam. Már kissé be voltam állva. Nyújtózkodtam az üveg felé, de persze a teljesen józan Gerard mindig úgy intézte, hogy ne érhessem el.
És még fel sem álltam a helyemről! Majd amikor felállok, bémeg... Szerintem úgy fogok eltanyálni, hogy öröm lesz nézni. De muszáj elmásznom a pezsgős üvegig...
Tehát, felálltam. És megszédültem. És elestem. És bevertem a fejem a dohányzóasztalba, és minden elsötétült...