-És? És mi?- kérdeztem.
-Öhh...Semmi.-mondta Gee szemlesütve.
-Naaa! Belekedztél! Kíváncsi lettem! *bociszemekkelnéz*
-Hát...Igazábó tényleg semmi...Csak nagyon szomorú volt, hogy megbántott téged.
Ennyi? ENNYI??? Azt hittem, hogy legalább elmondta, hogy szeret vagy valami ilyesmi!!!
-Ezt kellett annyira titkolni?- kérdeztem nyafogva. Komolyan, a faszomat ebbe a gyerekebe
-Bocs.
-Segáz. Na figyelj, én most megyek, mert van még dolgom otthon...Holnap akkor találkozunk. Már otthon!!- mondtam vigyorogva.
-Így van!- vágta rá Gee is, elővéve a...a legszebb és legédesebb mosolyát!! xD
-Nnna, akkor szija, és legyél jó!
Integettem neki.
-Oké, te is, és vigyázz magadra!
-Meglesz! Na pápás!!
Úgy hirtelenjében dobtam neki egy csókot...Mit csináltam???
-Öhhnaizé...hali ^^- hadartam kissé zavart arckifejezéssel. Gerard röhögőgörccsel válaszolt, amiért még kinyújtottam rá a nyelvem, aztán becsuktam a szoba ajtaját, és elővettem a mobilom, és hívtam egy taxit.
*****
Már hazafelé döcögött a taxi, amikor észrevettem egy igen ismerős alakot. Kéz a kézben. A barátnőjével.
Azt hittem, hogy megszakad a szívem. Elképzelni nem volt olyan fájó, mint látni... Persze, hát nem pirosat kapunk? Sétálgattak, aztán megálltak, és...és...és nekiálltak smárolni!!
Én csak lapítottam az ablak mögött, nehogy meglásson akár Frank, akár a csaja. Szörnyű volt... Nagyon fájt... Leírhatatlanul. Már folytak a könnyeim. Szipogtam, mire a taxisofőr hátrafordult, és megkérdezte, hogy mi a bajom. Illedelmesen válaszoltam, hogy "semmi, csak megfáztam", és elfogadtam a nekem kínált zsebkendőt. Szerintem nem nagyon hitte el, hogy tényleg náthás vagyok, mert kinézett az ablakon, egyenesen Frankékre, aztán pedig rám, és ezt mondta: "ne sírj kislány, majd lesz más."
Legszívesebben ordítottam volna, hogy nekem nem kell más, de ez nem volt igaz... Nem tudtam, hogy mit tegyek. Azt se, hogy mit is érzek pontosan Frank meg Gee iránt... Rajongás vagy szerelem? Anyu nekem mindig azt mondta, hogy "rajongó" típus vagyok. Szóval, hamar megunom a pasikat... Egy ideig totál odavagyok értük, aztán meg, hoppá, szevasz! És volt pasi, nincs pasi. És ezért nem volt már lassan egy éve barátom... De úgy éreztem, hogy Gerard és Frank, hogy is mondjam, más. Hogy velük nem csak 1-2 hónapig tudnék együtt lenni, hanem akár évekig is... De nem igazán bíztam meg magamban. Fúúh.
Amikor elindult az autó, már sírtam. Erre az előttünk vezető pali lefékezett, mire a taxisofőr elkezdte nyomni a dudát, és naná, hogy Frank odafordult...
Nem kapcsoltam időben, és nem kaptam el elég gyorsan a fejem. Frank meglátott.
Először elsápadt, aztán meg totál zavarba jött, aztán szomorúan nézett, bele a szemembe. Olyasmit olvastam ki abból a tekintetből, hogy "bocsáss meg..."
*****
Ahogy hazaértem, elkezdtem ordítani, hogy Lucy. Nem nagyon jött össze, mert az ordítás könnyekbe fulladt... Pár másodpercen belül Lucy lerobogott a lépcsőn, és átkarolt, és bevezetett a nappaliba. Csak akkor kérdezte meg, hogy mi a baj, amikor már leültünk.
-Lucy...én...én...láttam Franket...
Még hevesebben zokogtam. Szegény hugi nagyon meg volt ilyedve :S
-Frank? Láttad? Mi történt?
-A...a...a barátnője...Nem szakított vele! Pedig nekem azt mondta! Hogy szakít vele!! De nem szakított...
-Nyugodj meg, Lil, kérlek... Apu is itthon van, csak hátrament a kertbe. Mit fog szólni, ha így meglát?
-Nem érdekel, hogy mit szól!- ordítottam.
Ilyen heves reakcióra még Lucy sem volt felkészülve.
-Jó. Akkor csak nyugodj meg.
-Nem nyugszom meg! Nem tudok! És nem akarok! Frank... a szemem láttára dugta le a nyelvét a csaja torkán!! Tudod, hogy milyen érzés ez??
-Nem. De biztos rossz. Főzzek neked teát? Vagy enni szeretnél valamit?
Csak sírtam. Megint előjött a jólesiknemválaszolni-szindróma. Aztán pár perc múlva azért kijött a számon a válasz...
-Nem, köszi. Felmegyek, jó? Ja, majd jóéjt.
-Akkor ma már nem is jössz le?
-Nem hinném.
Felrohantam az emeletre, a szobámba, és becsuktam az ajtót, és rádőltem az ágyra, és csak zokogtam, és zokogtam...