- Pff... én és az éneklés! - húztam el a szám. - Az két külön világ.
- Biztos vagy benne? - kérdezte Gee kíváncsian. - Csak mert...
- Neeeem, ezzel tényleg hagyjál. Igen, régebben próbálkoztam, de nem sok sikerrel.
- Hm... kár. Na mindegy, a rajzolás viszont tényleg jól megy! Mindenképpen foglalkoznod kellene vele. - biztatott mosolyogva.
- Rendben! - adtam be a derekam. Ha ő mondja, biztos úgy van!
Gerard a levegőbe meredve gondolkodott, aztán feltett egy nagyon fura kérdést.
- Jut eszembe, még nem is tudom milyen zenéket szeretsz.
Tényleg, erről még sosem volt szó. Ő nem kérdezte, én meg nem mondtam.
- Jó, azt tudom, hogy a rockot szereted, de van kedvenced?
Most azt kellett volna mondanom, hogy a My Chemical Romanc? Ezt akarja kihúzni belőlem? De hiszen tudja, hogy szeretem a zenéjüket! Igazán kedvencem viszont nincs a zenekarok közt.
Gondoltam megviccelem kicsit.
- Marilyn Menson. - vágtam rá hirtelen, mert tudtam, hogy ki nem állhatja a fickót.
Azt hittem röhög egyet, meg hülyülünk egy sort, de ehelyett csak nyelt egy nagyot, bólintott, és otthagyott. Na most vajon mi van? Megsértődött?
Tovább rajzolgattam, nem igazán törődve Gerard lelkivilágával, mikor kb. fél óra múlva visszajött, ragyogó mosollyal az arcán. Ezek szerint mégsem haragszik!
Csodálkozva felnéztem rá.
- Mi történt? - kérdeztem meglepetten.
- Semmi! - válaszolt vigyorogva, aztán gyorsan elhúzta a csíkot. Vajon mit talált ki? Csak nem halálos fenyegetést küldött Mensonnak?

Egy hét múlva megtudtam mi volt a nagy mosolygás oka. Közölte, hogy koncertre megyünk. Mivel az MCR nem lép fel mostanában, el sem tudtam képzelni, vajon milyen koncertre vihet, de igazából nem is érdekelt. Boldog voltam, hogy megyünk, el tudtam képzelni milyen lehet vele menni egy koncertre. Abban is biztos voltam, hogy nem a leghátsó sorból fogjuk végignézni, és azt is el tudtam képzelni, hogy talán még a zenekar tagjaival is lesz lehetőségem találkozni, Gerard befolyása lévén.
Indulás előtt Gee alaposan felkészült. Hatalmas napszemüveg, kapucnis pulcsi, amit talán a fejére fog húzni, hogy ne ismerjék fel. Csak azt nem értettem mire ez a nagy rejtőzködés. Úgyis a backstagebe megyünk, ott meg minek ez a nagy titkolózás?

Nagyot tévedtem, ugyanis egyszerű halandók módjára a tömegben ácsorogtunk. Semmi hátsó bejárat, meg színfalak mögött.
Jó, annyi előnyünk azért volt, hogy várni nem kellett, beengedtek a tömeg előtt, és a keverőpultnál foglalhattuk el a helyünket, ami azért komoly előny a többi nézővel szemben, de semmi egyéb ismerkedés a zenekarral, meg hasonlók.
Gerard végig titokzatosan mosolygott, és ha megkérdeztem, hogy mégis milyen koncert lesz csak annyit mondott: "Majd meglátod!"
Már egy hatalmas lyuk tátongott az oldalamon a kíváncsiságtól.
Végigszenvedtem az előzenekart, ami nem volt rossz, viszont a várakozástól már nagyon nem bírtam magammal.
És akkor jött a várva várt show! Kicsit ugyan kezdett gyanús lenni a dolog, hogy miféle koncerten vagyunk.
Végre kigyúltak a fények, megszólalt a zene, de nem volt ismerős.
Aztán megjelent a színpadon.... Marilyn Menson!!!
Tátva maradt a szám, és nem is tudtam becsukni percekig! Uram isten, hová kerültem? Ezt a pasit én utálom!!!
- Apa, hová hoztál? - kérdeztem, mikor már feleszméltem az első döbbenetből.
Gerard csodálkozva nézett rám.
- Azt mondtad ő a kedvenced!
A tenyerembe temettem az arcom, és legszívesebben elbőgtem volna magam kínomban.
- De... én csak ugrattalak! Kíváncsi voltam, hogy mit szólsz hozzá! - röhögtem végül el magam.
Most Gerardon volt a szájtátás sora.
- De... Amy! Én azt hittem... Basszus!
Egymásra néztünk, és mindketten elkezdtünk iszonyatosan röhögni.
- Akkor most ugye elmehetünk? - kérdezte Gee reménykedve.
- Naná! - vágtam rá azonnal.
Gee láthatóan megkönnyebbült, hogy nem kell tovább tovább hallgatnia "kedvencemet", én meg nagyon meghatódtam, hogy még ezt is képes lett volna elviselni értem! Most mondjátok, hogy nem ő a világ legjobb faterja!!!

Mikor végre kiértünk az épületből, a hasunkat fogva nevettünk.
- Te aztán jól megszívattál, hallod! - dorgált meg Gee vidáman. - Én meg eget-földet megmozgattam, hogy elhozzalak. Jól leégettem magam, mert mindenki csak nézett, hogy miért karok bejutni egy Menson koncertre. A végén még azt fogják gondolni rólam, hogy kémkedek.
- Mond meg, hogy a lányodat vitted... - válaszoltam még mindig fuldokolva a nevetéstől.
- Jah... még csak az kéne! Azt hallgatnám életem végéig, hogy milyen elfajzott vagy!!!
És még hasonlóan kellemesen eltémázgattunk hazafelé, hatalmas röhögések között.
De azt sosem fogom neki elfelejteni, hogy ezt is megtette értem!