Csak bámultunk egymásra Geevel.
-Frank ilyet még sosem csinált... És nem is beszélt még így velem. Nem értem...- Gerard nagyon-nagyon el volt keseredve. Ilyen szomorú fejet nem igazán láttam még életemben.
Aztán rájöttem, hogy lassan nekem is menni kéne, úgyhogy vonakodva bár, de megosztottam Geevel a szomorú hírt (mármint kit hogy érint xD).
-Figyelj... Ne haragudj, de mennem kell. Tudod, holnap suli, meg minden, és már 5 óra van...
-Persze, menj csak- mondta. Azt hittem, hogy az előbbinél nincs is szomorúbb arc a világon. Hát, most rájöttem, hogy van.
-De tényleg ne haragudj.
Gerard látszólag küszködött magával, mert eltelt jónéhány percbe, mire ki tudta nyögni:
-Frank miatt mész?
Én csak néztem hülyén.
-Dehogyis! Frank egy farok... Nem miatta megyek. Komolyan. De mostmár tényleg lépnem kell.
-Oké... Holnap találkozunk, ugye?- kérdezte reménykedve.
-Perszee... Ki nem hagynám!
Nevetett. Én is ^^
-Na, akkor szia. És legyél jó.
Hmmm. Talán menni fog xD
-Jó. Na, sziaa!
Kiléptem a szobából. És basszus, engem mindig csak ver a sors... Egyenesen belefutottam Frankbe!
-Ö.. Szia! Hát te?
Eléggé be voltam szarva.
-Szóval, én egy farok vagyok?
A tekintete villámokat szórt, közben mégis olyan mély csalódottságot tükrözött, hogy szó nincs rá.
-Frank, ezt légyszíves kint beszéljük meg- mondtam nyugtalanul, és megpróbáltam bocsánatkérően nézni a nénikre és bácsikra, akik hallották az előbb Frank kirohanását. Közben pedig fogtam Frank karját, és elkezdtem kifelé rángatni.
-Tudok menni magamtól is- morogta, és kitépte a karját a kezemből.
-Jó-jó, bocs.
Gyors ütemben kimentünk a kórházból, ami előtt aztán Frank megállt előttem, és úgy szegezte nekem megint a kérdést:
-Én egy farok vagyok? Ne tagadd, hallottam.
Furcsa módon mostmár nem düh hallatszott a hangjából... Inkább csalódottság és szomorúság.
-Nem tagadom. Nem szokásom.
Sóhajtottam.
-És igen, most az voltál. Egy jó nagy farok. Bejössz Gerardhoz a kórházba, az még jó is. De ahogy viselkedtél, ember! Lehet, hogy nem tudtad megdugni a csajod délután, de nem azon a szerencsétlenen kéne levezetni!
Frank kissé meglepetten nézett. Mondjuk valahogy meg tudom érteni xD
Ilyet tényleg csak akkor lehet tőlem hallani, ha nagyon felhúznak...
És most nagyon felhúztak. És mivel senkinek sem húzhattam be egyet, így fejeztem ki magam ^^
-Ezt honnan veszed? Amúgy nem azért van...
-Ismerem ám a pasikat... Sokkal több fiú barátom volt mindig is, mint lány.
"Amúgy nem azért van". Szegény Frank. Most beégett. Kedvem lett volna megkérdezni, hogy "ja, bocs. megdugtad?", de aztán inkább mégsem. Nem akartam rontani a helyzeten xDxD
-De akkor miért van? Szerintem Gee nem érdemli meg, hogy így viselkedj vele.
Frank bűnbánóan nézett.
-Tudom, de... Fogalmam sincs, hogy mi van velem mostanában. Mindenkivel tök bunkó vagyok, de nem direkt, csak úgy jön, aztán megbánom, és utána olyan szar...
-Ismerős- mondtam neki együttérzően.- Nekem is sokszor van ilyenem.
Frank halványan elmosolyodott. Olyan édes volt ^^
-És ne haragudj, hogy olyan bunkó voltam.
-Te meg azért ne haragudj, mert azt mondtam rád, hogy egy farok vagy.
-Hát, jobb mintha pina lennék!
Oké Frank, nem vagy ám gusztustalan... xD
Szóval, ki is békültünk. xD Nem vagyok valami haragtartó típus, csak nagyon nagyon ritkán rágok be valakire végérvényesen. Amúgy szokott olyan lenni, hogy valaki valami olyat csinál, amiért megsértődök, és ilyen 10 perc múlva meg "bocsi, nem úgy gondoltam", én meg "mi bajod van?", mert totál elfelejtem xDxD
-De szerintem menj vissza Gerardhoz bocsánatot kérni. Szegénynek nagyon rosszul esett.
-Oké. Akkor megyek is. Szia, este legyél fent MsNen!
-Megbeszéltük. Pá!
Frank megfordult, és visszament a kórházba. Na, ezt is lerendeztük...