34.rész
2008.12.03. 16:04
Hatalmas, elkerekedett szemek bámultak rám, szám szerint hat.
- Sze... reted? - kérdezte Linn.
Szomorú arccal bólogattam.
- Igen!
A fiúk egymásra néztek, és az volt az arcukra írva, hogy nem tudják hova akarok kilyukadni. Én is éreztem, hogy rossz úton haladok. A végén annyira bele fogok gabalyodni a hazugságaimba, hogy nem lesz kiút. De ha ezzel megmentem Gerardot és Frankiet.... Volt egy olyan érzésem, hogy értük ennél sokkal többet is megtennék!
- Szerelmes... vagyok... belé. - mondtam szemlesütve.
- Ohh... - nyögte Linn, és láthatóan megkönnyebbült, de arcára azért kiültek a kétség jelei.
Gee rám nézett, de nem hálát láttam az arcán, hanem haragot. Most mi baja? Miatta csinálom!
- Na ebből elég! - csattan fel végül Gerard. Úgy tűnt végső elhatározásra jutott, mert Frank mellé állt, megfogta a kezét, és egy mély sóhaj kíséretében beszélni kezdett.
- Frankie itt aludt... velem! - jelentette ki szemrebbenés nélkül.
- Ohh... - Linn ismét csak ennyit tudott kinyögni. - Ez igaz? - nézett most Frankre.
Frankie szemlesütve bólogatott.
Lyn-Z végignézett mindhármunkon.
- Szép kis fogadtatás mondhatom. - háborgott. - És ez az egész eddigi színjáték mire volt jó?
Senki sem válaszolt, így hát folytatta.
- Mégis mit hisztek rólam, mi? Talán valami gyagya vagyok, akinek a háta mögött meg lehet csinálni bármit?
Kemény szavak voltak, de igazak, és szörnyű lelkifurdalásom lett emiatt. Linn tényleg nem ezt érdemelte volna. És az egésznek én vagyok az oka.
- Én találtam ki.... - kezdtem volna a magyarázatba, de Lyn-Z félbeszakított.
- Te csak hallgass! Nem érdekel ki találta ki, mind benne voltatok! - torkolt le hirtelen. - Neked amúgy is az a dolgod, hogy az apádat védd!
- Linn... - kezdte Gee.
- Inkább ne is mondj semmit. - nézett rá Lyn-Z. - Azt hittem ezt már párszor megbeszéltük!
Gerard nem hagyta magát elhallgattatni.
- Igen, megbeszéltük. Én mindig mondtam neked, hogy szeretem Frankiet, jobban ,mint barátomat! Te ezt akkor elfogadtad!
- Elfogadtam, de nem gondoltam, hogy újra lefekszel majd vele! Csak azt tudnám, mi a faszért vettél el engem feleségül? Csak hogy bizonyítsd, hogy nem vagy meleg?
Gee Linn mellé állt, és megpróbálta átölelni.
- Mert szeretlek! - búgta neki szenvedélyes hangon. - Téged is nagyon szeretlek!
- Igen? Szeretsz? - kérdezte Linn kihívón. - Akkor ideje választanod! Mert ezt én így már nem csinálom tovább!
Ezzel felrohant az emeletre, majd néhány pillanat múlva, még ki sem pakolt bőröndjeivel tért vissza.
- Még jó, hogy nem pakoltam ki! - jelentette ki határozottan. - A többi holmimért majd máskor eljövök!
Mielőtt kilépett volna az ajtón Gee utána futott, megragadta a kezénél fogva, így próbálta megakadályozni, hogy távozzon.
- Ne... kérlek ne tedd ezt velem! - könyörgött neki.
- Én teszem veled? - nézett rá Linn szemrehányón. - Legalább ne tagadtad volna! Nem voltál őszinte hozzám, és ez jobban fáj, mint ami történt, mert tisztában vagyok a Frank iránti érzéseiddel. De nem fogom a bábut játszani, aki csak akkor kell, mikor éppen nincs más!
Ezzel kilépett, és becsapta maga mögött az ajtót.
Gee ott maradt a csukott ajtó előtt, és csak bámulta, majd nekidőlt, ráütött egy hatalmasat az öklével, és ráborult. Percekig meg sem moccant, csak támasztotta a csukott ajtót.
Frankievel egyszerre ocsúdtunk fel kábulatunkból, és mentünk oda hozzá.
- Gerard, én... - kezdte Frank.
- Ne... ezt most ne! - mondta Gee, még mindig lehajtva a fejét.
- Én tehetek róla! Ne harag...- próbálkoztam én is.
Gerard ellökte magát az ajtótól, és szembefordult velünk.
- Nem te tehetsz róla, Amy! - mondta szomorúan.
- Én találtam ki az egészet.
- Én meg benne voltam, ugyanúgy hibás vagyok! Ne okold magad! Lehetett volna több eszem.
- De, ha... szereted Frankiet, azt mondtad Linn tudja, és nem bánja...
- Váratlanul érte a dolog, meg azt hiszem az fáj neki legjobban, hogy hazudoztunk. Egy piszok dög vagyok! Mindenkinek csak fájdalmat okozok! Pedig szeretem Linnt.
Mindhárman leültünk a kanapéra.
- Azt hiszem jobb lesz, ha elmegyek. - mondta Frankie zavartan, de látszott rajta, hogy nem szívesen teszi.
- Ne! - nézett rá Gerard lágyan. - Maradj kérlek! Legalább te ne hagyj itt!
Oldalra dőlt, és fejét Frankie ölébe hajtotta.
Nagyon szégyelltem magam, annak ellenére is, amit Gee mondott. Éreztem, hogy én vagyok a hibás a kialakult helyzetért, és el is határoztam, hogy helyre fogom hozni a dolgokat. Gerard nem érdemeli meg, hogy szomorú legyen.
Viszont ahogy elnéztem őket ott, a kanapén egyre inkább úgy érzetem, hogy jól döntöttem, mikor elhatároztam, hogy újra összehozom őket. Annyira aranyosan voltak így együtt.
Csak az a szörnyű szomorúság ne csillogott volna Gerard szemeiben!
|