A pillanatnyi lefagyásból Gerard tért magához először. Felpattant a székről, és villámgyorsan odarohanva egy forró csókkal üdvözölte feleségét.
- Szia! De korán jöttél! - mondta, miután kellőképpen megölelgették egymást.
- Korán? Majdnem dél? - nézett rá csodálkozva Linn.
Én is még csak most néztem rá az órára, és megdöbbenve tapasztaltam, hogy fél tizenkettő van.
- Éhes vagy? Eszel velünk? Van még rántotta. Amy csinálta! - csevegett Gee. Végül is nem rossz módszer figyelemelterelésként.
- Köszönöm, nem vagyok éhes. - felelte Linn kissé fagyosan, és végignézett az asztalnál ülő társaságon. Szerencsére az asztal alatt nem látszott, hogy Franken csak egy lepedő van, viszont az eléggé feltűnő volt, hogy felül nincs rajta semmi. Linn alaposa meg is nézte.
- Őőő... leettem magam. - közölte Frank teljes lelki nyugalommal, és a lepedőt még jobban behúzta az asztal alá.
Lyn-Z láthatóan megkönnyebbült, és most már mosolyogva leült mellénk.
Igyekeztem úgy helyezkedni, hogy Linn ne kerüljön Frankie háta mögé, vagy mellé, éppen ezért hatalmas kerülőkkel vittem a kiürült tányérokat a mosogatóhoz. Bár aggodalmam fölöslegesnek bizonyult, mert Lyn-Z nem tágított elfoglalt helyéről.
- Felviszem a csomagjaidat! - kapott észbe hirtelen Gerard, és már meg is ragadta a két bőröndöt, melyeket Linn letett a nappali közepén.
- Ugyan már, ráér! - mosolygott rá Linn, de Gee hajthatatlan volt. Olyan gyorsan, ahogy csak a két bőröndtől tudott, feliszkolt az emeletere.
Biztosra vettem, hogy nem annyira a ruhák kipakolását tartotta olyan sürgősnek, mint inkább a hálószoba rendberakását, és az egyéb árulkodó jelek eltüntetését.
- Képzeld, gitározni tanulok Franktől. - meséltem Lyn-Znek, hogy legalább azt tudja hova tenni miért van itt Frankie.
- Tényleg? Ez nagyszerű! Azt hiszem jobb tanárod nem is lehetne. - válaszolt erőltetett lelkesedéssel.
Frank ezután halál lazán beszélgetett Linnel, én pedig igyekeztem olyan lassan pakolni, amilyen lassan csak lehetett.
Mikor Gee, visszajött megfogta felesége kezét, és maga után húzta a lépcsőn fölfelé.
- Gyere, van egy kis meglepim. - mondta neki.
Ahogy elindultak fölfelé, hátranézett és szemével üzent valamit Frankienek, de én nem értettem mit. Hol rám nézett, hogy meg fölfelé mutogatott.
Mikor eltűntek letámadtam Frankiet.
- Mit mondott? - kérdeztem.
- Azt, hogy menj föl, szerintem a ruháimat a te szobádba rakta.
- Ahh, értem!
És már szaladtam is fel a lépcsőn. Még szerencse, hogy Gee és Frank néhány pillantásból tudják már, hogy mit akar a másik.
A szobámba lépve azonnal észrevettem a ruhakupacot, és már szaladtam is le vele.
Frank villámgyorsan felöltözött, és még az sem igen zavarta, hogy ott állok előtte. Ha én fordulok el még képes lett volna előttem meztelenkedni. Ilyen pasit. Ennyi erővel nem is tudom minek tekert eddig lepedőt maga köré!
Gerard és Linn néhány perc múlva lejöttek. Nem tudom mit csinálhatott Gee Lyn-Zvel, de az ragyogott a boldogságtól, de ennyi idő alatt nem hiszem, hogy bármi "olyat" csináltak volna.
Leültünk a nappaliban,és kávé, meg cigi mellett hallgattuk Linn beszámolóját.
Többször hol Geere, hol Frankre sandítottam, akik vágyakozó pillantásokat küldtek egymás felé.
Nem igazán értettem Gerardot, miért kell ezt a kettős játékot játszania? Miért jó ez neki? Lyn-Zt öleli, közben Frankiere vágyik? Vagy ennek is én vagyok az oka? Ha én nem juttatom eszébe a régi dolgokat, talán ellett volna nélküle. De mikor olyan magányosnak látszott!
Mikor kifogytunk a témából Linn váratlanul megszólalt.
- Na jó fiúk, ki vele? Mit titkoltok?
Leesett az állam, és nagyot koppant a padlón. Honnan tudja? Ez lenne a híres női megérzés?
- Hátőő... - jöttek az értelmes válaszok.
- Jaj, ne játsszátok már a hülyét! - csattant fel Lyn-Z. - Olyan átlátszóak vagytok, mint az ablak. Mi történt, amíg én távol voltam?
Itt volt az ideje, hogy helyrehozzam a hibám.
- Az egész az én ötletem volt. - mondtam, mielőtt bárki mást mondhatott volna.
- Mi? - nézett rám csodálkozva Linn. Gondolom nem erre számított.
- Én kértem meg Frankiet, hogy jöjjön át, mert... mert... szeretem!