És akkor Frankie megszólalt:
   - Óriassi farkam van!
Az őt körülvevő lányok elhallgattak egy pillanatra, majd az egyik megszólalt:
   - Mit mondtál az előbb?
Frankie büszkén elismételte az ominózus mondatot. Erre mindenkiből, aki csak hallotta, kitört a nevetés.
Szegény Frank nem nagyon értette, hogy most mi van, azt viszont felfogta, hogy valami nem stimmel a mondókájával.
A lányok csak nevettek, nem bírták abbahagyni, és én is velük nevettem.
Frankie rám nézett, majd morcos tekintettel hozzám somfordált.
   - Mégis mit mondtam én most? - kérdezte ingerülten. - Mert nem hinném, hogy azt, amit akartam.
Nevetve átkaroltam a vállát, és a fülébe súgtam, hogy valójában mit mondott magyarul.
   - Lily, ezért még kapsz! - rivallt rám mérgesen, de következő pillanatban már mosolygott.
Nem hiába, ezért imádom annyira őt! Mindenen tud egy jót nevetni, még saját magán is!
Vigyorogva visszalépkedett a társasághoz.
   - Az előbb történt egy kis félreértés. - magyarázta, most már persze angolul. - De amit mondtam, az ettől függetlenül igaz!
Kitört a kacagás. Ez a pasi, mindenből viccet csinál! De végül sikerült magát kimagyaráznia.
Gerard odajött hozzám, és kérdezte, hogy mi ez a nagy jókedv Frank körül. Elmeséltem neki, mire ő is jót nevetett.
   - Na, ez után tízszer is meggondolom, hogy vegyek-e nyelvleckéket tőled! - dorgált játékosan, miközben átölelt.
   - Ugyan szívem, hiszen tudod, hogy veled sosem tennék ilyet! - évődtem vele. - De azért lenne egy-két mondat, amit szívesen megtanítanék neked!
   - És mi lenne az? - nézett rám érdeklődve Gee.
   - Szeretlek! - mondtam magyarul. - Ez a legszebb szó.
   - Szeretlek! - ismételte utánam Gee, és megcsókolt.
Boldogságunk nem tartott sokáig, mert Frankie ismét odasomfordált hozzám.
   - Te Lily, azért tényleg mondhatnál valami jó mondatot. De most normálisat. - súgta  a fülembe.
   - Rendben. - úgy éreztem tartozom neki ennyivel az előző után. - Mond azt, hogy : Szépek vagytok lányok! Ez tetszeni fog nekik!
   - Tutira nem szívatás? - kérdezte bizalmatlanul.
   - Becsszó! - tettem a szívemre a kezem.
Frankie visszament a társasághoz, én meg távolról figyeltem. Aztán a reakciókból arra következtettem, hogy bevetette a mondatot. Heves óhhh-zás volt a válasz, Frankie pedig a hüvelykujját feltartva mutatta felém, hogy minden oké.

Másnap a buszban Frankie magyar tudása volt a téma, mert természetesen már az egész banda tudott a tegnapi dologról. És persze jót röhögtek rajta.
   - Na és Frankie, tetszett a csajoknak a "nagy farkad"? - kérdezte tőle Bob, miközben megveregette a vállát.
   - Naná! - vágta rá azonnal. - Az mindenkinek tetszik!
   - Ízlések és pofonok! - felelte röhögve Bob. - Nekem például tök mindegy mekkora farkad van, amíg nem kívánsz meg engem!
Frank megállt Bobbal szemben, és tetőtől-talpig végigmérte csípőre tett kézzel.
   - Hát, most hogy mondod... kedvelem a macikat! - válaszolta Frank annyira buzisan, hogy már attól forróság lett a buszban. - Ha még a szép, szőke parókádat is felvennéd....
Bob viccesen fejbe kólintotta Frankiet, de csak úgy, hogy ne okozzon komoly károkat benne.
   - Korábban kell ahhoz felkelned, ha engem be akarsz cserkészni! - mondta végül, aztán jó nagyot röhögtek.
Később az egész úton egymást ugratták, néha  a többiek is beszálltak, úgyhogy nem mondhatnám, hogy unatkoztunk volna!
Nekem viszont csak egyvalami járt a fejemben. Vártam már a turné végét, szerettem volna hazamenni, bármennyire is jól éreztem magam. Rájöttem ugyanis, hogy lassan három hete késik a menzeszem.