Összerezzentem. Ezek nem olyan hangok, amiknek kellene hallatszaniuk! Mi történt?
- AMY!!! - még egy ordítás.
Ajaj, lebuktam! Ez a hanglejtés nem jelenthet mást, hacsak nem örömében kiabálja Gee a nevemet. De nem, ez nagyon nem úgy hangzott! Nem értem, mi a fenének beszélgettek? Miért nem estek rögtön egymásnak? Akkor nem derült volna ki, hogy az egészet én rendeztem. Ha meg utána derül ki , akkor már nem veszik annyira szigorúan.
Felbattyogtam a lépcsőn, mintha a kivégzőhelyre indulnék. Fülem-farkam behúzva léptem be a hálóba.
Frankie az ágyon ült, és majd megpukkadt a visszafojtott nevetéstől. Gerard csípőre tett kézzel állt velem szemben.
- Itt vagyok. - mondtam nagyon halkan.
- Mégis mi ez? - támadt nekem Gee.
- Gyertya, pezsgő... - játszottam a hülyét.
Frank már a tenyerébe temette az arcát, annyira nem bírta. Vöröslő feje mutatta, hogy nem sok hiányzik hozzá, hogy kirobbanjon belőle a nevetés.
- AMY! - kiabált Gerard, de valahogy mégsem tűnt annyira mérgesnek. Vagy csak én szerettem volna, hogy ne tűnjön? - Mégis mit képzelsz magadról?
- Én csak... szerettem volna... ha van egy jó estétek... - mondtam szemlesütve, mert tagadni már semmi értelme nem volt.
Frank már nem bírta tovább és kitört belőle a röhögés.
Gee gyilkos tekintettel nézett rá.
- Legalább te ne bátorítsd, te... te...
Gerard annyira fel volt háborodva, hogy nem találta a szavakat, ami nála ritkán szokott előfordulni. Ezen már én is nevettem. Először csak halkan kuncogtam, majd ahogy Frankie egyre jobban belejött a röhögésbe, én is vele tartottam.
Már csak Gee bámult ránk némán, de egyre jobban felfelé görbülő szájjal. Végül nem bírta ki, ő is elkezdett nevetni, és leült Frank mellé.
- Amy, elképesztő vagy! - nyögte végül, mikor már mindhárman a hasunkat fogtuk a sok röhögéstől. - Mégis hogy jutott eszedbe?
Piruló arccal néztem a két fiú felé, akik már egészen közel voltak egymáshoz.
- Na jó, nem kell válaszolnod! - mondta végül Gerard.
Ránézett Frankiere. Alig volt már egy kis távolság köztük, de az nem akart eltűnni.
Csak álltam ott és lestem, hogy mikor történik már végre valami, mert ahogy egymásra néztek szinte izzott a levegő. Még a szikrákat is látni véltem, ami kettőjük között pattogott. És Frankie úgy nézett Geere, hogy majd fölfalta a szemével.
Éreztem, hogy érdemes volt annyit küszködnöm, meg hazudoznom. A legjobb úton haladnak, hogy legyen egy klassz éjszakájuk.
De a csoda csak nem akart megtörténni. Aztán rájöttem, hogy ennek én vagyok az oka. Nem is tudom mire számítottam. Talán arra, hogy itt előttem letépik egymásról a ruhát, és egymásnak esnek? Vagy esetlen engem küldenek el síkosítóért?
Mikor végre felfogtam, hogy már csak én vagyok az akadály, gyorsan elköszöntem tőlük, és leléptem, gondosan becsukva magam mögött az ajtót.
A nappaliban ágyaztam meg magamnak, és a tévét jól felhangosítottam, hogy ne zavartassák magukat a hangok miatt sem.
Azt hittem nem fogok tudni elaludni, de legnagyobb meglepetésemre pillanatok alatt elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy valaki cirógatja az arcomat. Gee állt mellettem és ébresztgetett.
A nappali már fényárban úszott a reggeli napsütésben. Nem tudom, hogy a nap miatt, vagy valami egészen más volt a oka, de ahogy Gerard arcába néztem, úgy tűnt, szinte sugárzik a boldogságtól.
Feltornáztam magam, hogy le tudjon ülni mellém.
- Amy, nagyon... rendes vagy, meg minden, de... az ilyen ügyeket legközelebb szeretném én intézni. - mondta egyáltalán nem mérgesen.
- Én csak...
- Tudom jót akartál, oké, megértem!
Nyomta volna tovább a rizsát, de én belefojtottam a szót.
- Azért jól éreztétek magatokat?
Gee tátott szájjal nézett rám.
- Hát, te aztán nem vagy semmi, hallod-e!
- Tudom. - válaszoltam pirulva, majd várakozón ránéztem, mivel még nem válaszolt a kérdésemre.
- Azt hiszem nem veled kellene ezt megbe....
- Mégis kivel? Talán Lyn-Zvel? - támadtam neki türelmetlenül.
Gerard elhallgatott, arcán valami fura, gyanakvó kifejezés jelent meg.
- Mi ez? Talán zsarolás?
- Jaj nem, dehogy! - igyekeztem gyorsan megnyugtatni, mert már én is rájöttem, hogy milyen félreérthető voltam. - Becs szó, hogy tőlem nem tudja meg. - és esküre emeltem a kezem.
A reakcióiból viszont leszűrtem, hogy nagyon jó éjszakája volt.
- Frankie még alszik? - kérdeztem az emelet felé sandítva.
- Igen.
- Akkor csinálok nektek reggelit! - pattantam fel hirtelen, és már rohantam is a konyha irányába. - Tojás jó lesz?
Gerard követett, majd ahogy pakoltam elő a szükséges edényeket, megkérdezte:
- Minek köszönhetem ezt az egészet?
Ránéztem, és ahogy ott állt, vállát a falnak támasztva, hirtelen a nyakába ugrottam.
- A világ legjobb apja mindent megérdemel!
Gee mosolyra húzta a száját, és visszaölelt.

A sülő rántotta illata előcsalogatta Frankiet is, aki kómás fejjel battyogott le a lépcsőn, egy szál lepedőbe csavarva.
Mikor végignéztem rajta szégyenlősen elmosolyodott.
- Nincs nálam a pizsim. - mondta, majd úgy, ahogy volt, lepedőstül leült az étkezőhöz, és nekilátott e reggelinek.
Békésen eszegettünk, mint egy igazi család, hármasban, csak éppen itt két pasi volt, de ez engem egyáltalán nem zavart.
Már majdnem végeztünk a reggelivel, mikor kulcs csörrent a bejárati ajtó zárjában, majd a következő pillanatban megjelent Lyn-Z, teljes életnagyságban.