A kulcsot én NEM láttam! Csak valamikor délután, mikor eldugtam a szobámban, de mostanában nem! Ezért aztán teljes lelki nyugalommal vágtam rá, hogy NEM!
Fél óra kemény küzdelem után föladtuk a keresést. Az alatt az idő alatt, míg "lázasan kerestem", belopóztam a hálóba, és meggyújtogattam a gyertyákat, meg bekészítettem még egy pezsgőt, poharakkal. Hát igazán senki nem foghatja rám, hogy nem tettem meg mindent a cél érdekében! Mondjuk az ágyba beráncigálni nem fogom őket, de a tőlem telhetőt megtettem.
Gerard, miután harmadszorra forgatta fel a nappalit, felment a hálóba is szétnézni. Frankie addig azt vizsgálgatta kifér-e az ablakon, vagy legalábbis erősen nézegette a menekülési útvonalakat.
- AMYYYYY! - kiabált Gee kissé idegesen a hálóból.
- Igen? - dugtam be óvatosan a fejem az ajtón.
- Ez meg mi? - kérdezte a gyertyákra, meg a pezsgőre mutatva.
- Csak hogy jobban aludj! - mondtam vigyorogva.
- Nincs esetleg összefüggésben a kulcsok véletlenszerű eltűnésével, és azzal, hogy Frankie pont nálunk van?
Olyan ártatlan fejet vágtam, hogy még az angyalkák is megirigyelték volna.
- Niiiiiiiincs! - mondtam határozottan. - Csak neked akartam jót!
- És a pezsgő?
- Pezsgőőőő? - adtam az ártatlant. - Milyen pezsgő?
- Hát az ott! - mutatott az asztalon díszelgő, behűtött üvegre.
- Hát.... az... izé....
Gerard csípőre tett kézzel, szigorúan nézett rám.
- Na bökd ki Amy, mi folyik itt?
Úgy csináltam, mint akinek nagy titka van. Persze, persze volt is, csak nem éppen az, amit készültem elmondani.
- Amyyy! - mondta Gee szigorúan.
- Na jó, elárulom! De meg kell ígérned, hogy nem mondod el, hogy kikotyogtam.
- Jól van, megígérem! - sóhajtott Gee.
- Szóval... az egészet Frank találta ki.
- Miiii?
- Azt mondta,..... jaj ne kínozz már, nekem ez olyan kellemetlen.
Gerard idegesen forgatta a szemeit.
- Ha én kínoználak, azt éreznéd! Úgyhogy áruld el végre mi folyik itt. Elég furcsa voltál ma egész nap!
- Szóval Frankie kért meg rá, hogy... szóval, hogy veled lehessen. Azt mondta nagyon hiányzol neki. - böktem ki végül, lehajtott fejjel, mint aki valami rosszat csinált. Közben pedig úgy vigyorogtam, mint a vadalma, persze csakis úgy, hogy Gerard ne lássa.
- Frankie? - tátotta el Gee a száját, és hatalmasra kerekedett szemekkel nézett rám. - Hiány... zom neki?
Azt hittem menten elsírja magát, de most nem volt időm a lelkével törődni. Még meg kellett győznöm Frankiet arról, hogy Gerard nagyon hiányzik neki!

A nappaliban megkerestem Franket, aki épp a zárat próbálta nyitogatni egy bankkártyával.
- Gerard? - kérdezte, mikor meglátott.
- Hát...őőő.... fönt van a hálóban.
Frankie igencsak elcsodálkozott, hogy Gee mit keres ott.
- Ott is a kulcsot keresi? - kérdezte csodálkozva.
- Nem, nem a kulcsot keresi. - mondtam mindezt úgy, mintha azt közöltem volna, hogy épp az előbb halálozott el legjobb barátja.
- Akkor...
- Téged vár. - közöltem szemlesütve.
- E...engem? - Frankie kicsit elcsodálkozott. - Hogy? Mit? Mi vaaaan?
Némán álltam előtte, és ettől az idegbaj kerülgette.
- Amy, mondj már valamit!
- Nem szabad!
- Mit nem szabad?
Úgy csináltam, mint akit szörnyű titok terhel, amit nem mondhat el.
- Megígértem, hogy nem árulom el.
Frankie átkarolta a vállamat, és egészen bizalmaskodón beszélt hozzám.
- Na, Amy, kérlek! Nem árullak el, becsszó!
Sóhajtottam egy hatalmasat.
- Hát jó! - közel hajoltam a füléhez, és belesúgtam. - Nagyon hiányzol neki.
- Mi... hogy én.. hiányzom?
Szakasztott olyan volt, mint Gee reakciója. Ha érdekelt volna a téma, komoly szakdolgozatot írhattam volna a szerelmesek egyforma reakcióiból.
- Ő találta ki, hogy.. tartsalak itt valahogy. - folytattam szemrebbenés nélkül.
Frankienek majd kiestek a szemei, ahogy a lépcső felé nézett.
- A hálóban van. - mondtam sokat sejtetően.
Frank még mindig értetlenül nézett rám.
- Most... akkor... menjek fel? - kérdezte TŐLEM!
Miért pont tőlem? Mi vagyok én, talán valami párközvetítő? Bár a mai akciómat tekintve...
- Szerintem, igen! - adtam meg neki a végső lökést a már születő elhatározáshoz.
Frankie felvonult a lépcsőn, én meg lent maradtam. Nem akartam zavarni!
Ledobtam magam a kanapéra, és összedörzsöltem a tenyerem, mint aki jól végezte dolgát.
Eltelt vagy tíz perc, mikor Gerard, nem éppen kedves hangja töltötte be a házat.
- AMY!!!!!