7.fejezet
2008.11.19. 19:02
Szóval. Másnap reggel. Totál fosás.
Kicsit aggasztott, hogy egyedül megyek be... Mert ugye kissé gyorsan húztam el tegnap, és még egy talit sem beszéltünk meg a fiúkkal, és nem is hívtak, meg MsN se, meg semmi. Úgyhogy ki voltam. De nagyon.
Felkeltem... 7kor!! Vasárnap!! Ez olyan dolog, ami olyan...3-4 éve nem történt meg. xD Mit tesz velem Gerard? Nem elég neki, hogy idegösszeroppanást kapok, még rászoktat a korán kelésre is. Najó. Ez gonosz volt. Nem mondtam semmit ^^ De persze nem direkt ébredtem fel... Hanem csak lazán nem bírtam tovább aludni. Most mit csinálok én mittomén meddig? Ilyenkor csak nem megyek be hozzá!!
Gondoltam rá, hogy felkeltem Lucyt. De inkább mégsem. Aztán gondoltam rá, hogy felkeltem aput. De inkább mégsem xD Végülis arra jutottam, hogy visszafekszek aludni. Fél órát vergődtem, de nem sikerült elaludnom. Úgyhogy felmentem MsNre.
És mit látnak szemeim? Fennvolt Frank! Tehát nem csak én vagyok olyan elvetemült állat, hogy ilyen korán fent vagyok xD
Frank: szia!
Rögtön rámírt. Hát nem édessh? ^^
LiL: halihó ^^
Frank: miujság? hogyhogy ilyen korán fentvagy?
Barátom, ezt én is kérdezhetném tőled.
LiL: nem tudom... nem tudok aludni.
Frank: értem.
Folyamatosan írt. Mindenfélét. Igazából... Nem is emlékszem rá nagyon xD De aztán olyan beszélgetés következett, amit nem nagyon tudtam elfelejteni.
Frank: de Lil... mit mondott tegnap Gee? amikor visszahívott?
Számítottam erre a kérdésre. Csak még nem készültem fel rá xD
LiL: miért érdekel ennyire?
Ez kicsit bunkóra sikeredett. De szerintem túléli.
Frank: nem tudom. csak kíváncsi vagyok.
Ahha. Etess csak. De szívod, mert nem vagyok éhes, háhá.
LiL: biztos hogy tudni akarod?
Egy kicsit "csönd" volt.
Frank: igen, azt hiszem, mindenre felkészültem.
Nem hinném!
LiL: végülis nem nagy sztori.
Frank: akkor meg miért nem akarod elmondani?
Tényleg, miért is nem akarom elmondani?
LiL: fogalmam sincs.
Frank: akkor mondd már!
Oké. Mély levegő.
LiL: azt mondta, ilettve kérdezte, hogy, idézem: "ugye holnap is bejössz hozzám?" ennyi. nem nagy dolog.
Frank: értem.
Pedig ahogy nézem, Franknek igenis nagy dolog. És észrevettem, hogy már lassan 10 óra... Ennyire elletünk volna? OMG!
LiL: ne haragudj, de lépek, mert megyek el itthonról.
Frank: és hova mész?
Most ezek után kössem az orrára, hogy Gerardhoz? :S
LiL: izé... Geehez.
Frank: ja, oké. akkor nem is zavarlak tovább. szija, vigyázz magadra.
És kijelentkezett!! Mi baja van?? Istenem, én ebbe még bele fogok őrülni.
Mivel mást nem nagyon tudtam tenni, én is kijelentkeztem. Aztán fogtam magam, és elvégeztem reggeli teendőimet. Bővebben: zuhi, fogmosás, fésülködés, estébé. Enni nem szoktam, mert ha reggel eszek, általában... visszajön xD
Szééép lassan felöltöztem, és szééép lassan elindultam. Azon néztem nagyokat, hogy Lucy még aludt, amikor elindultam. Pedig nem szokott ilyen sokáig aludni. Mindegy, biztos ő is totálisan ki van merülve. Nem csodálom, ebbe a cirkuszba könnyen bele lehet fáradni... Apu megint nem volt otthon, mert megint elfelejtett szólni, hogy megint lelép. Anniyra imádom ^^ Már megszoktam.
Mivel én még nem vetemedtem arra, hogy letegyem a jogsit, gyalog vágtam neki az útnak. Ami kábé fél óra. Úgyhogy nagyon jóóóó. De valahogy... Megéri. :$
Szóval, csak mentem és mentem. És eszembe jutott az is, hogy ha hazaérek, akkor házit kéne írni. Valahogy péntek óta nem volt időm rá... Nem fura? xD
És valóban, olyan 30-35 perc alatt elértem célomat. Hevesen dobogó szívvel álltam meg a kórház előtt, majd "szuuuszáááááááá", és beléptem. Megint az én kedvenc portásnénim volt^^ Mondtam neki, hogy hova mennék. Kiadta a szobaszámot, meg az emeletet... Annak ellenére, hogy kristálytisztán emlékeztem mindenre. Csak valamiért húztam az időt... Azt hiszem, hogy féltem. De nagyon. Csupáncsak arra nem voltam képes rájönni, mitől...
Remegő ujjal nyomtam meg a kórházi lift hívógombját.
|