Hamar erőre kaptam, és jót tett a hármasban eltöltött idő is. Bár az agyam még mindig azon járt, milyen módon háláljam meg a sok törődést.
Lyn-Z megint elment, és újra kettesben maradtunk Geevel, de most, ígéretéhez híven, tényleg jobban odafigyelt rám! Néha túlságosan is.
A zenekar az új albumon dolgozott, és kicsit megriasztott a tény, hogy ha elkészül ők is elkezdenek turnézni, és akkor sokáig nem látom Geet. De kár ezen szomorkodni, ráérek majd akkor.
Az együtt eltöltött idő feledtette velem minden bajom. Pedig volt néhány. Az előző három hét alatt ugyanis, ha nem is nagy mértékben, de azért sikerült rászoknom a drogra. Egy- két nap volt csak rossz, de az nagyon, ám Gerard és Linn segítettek. Nem küldtek el sehová, valaki mindig otthon volt velem, és nem tudom hogyan csinálták, de nem tudódott ki a dolog, úgyhogy nem lett belőle rendőrsági ügy, meg semmi egyéb sem.
Rendes voltam, és nem árultam be Beckyt sem, elégre én döntöttem úgy, hogy belemegyek a játékba, ő pedig békén hagyott!

Linn már elutazott, Gee valami mittomén min vett részt, én meg egyedül voltam otthon.
Eszembe jutott, hogy hálámat kifejezhetem egy kis takarítással és rendrakással is.
Neki is álltam, hogy fényesre suvickoljam az egész házat. Ez jó volt munkaterápiának is, mert suliba még mindig nem mentem, viszont kockásra untam már az agyamat.
Gee dolgozószobájában pakoltam le éppen a polcról a könyveket, mert azok is jó porosak voltak. A könyvhalom mögül hirtelen kiesett egy agyonhasznált, fekete, bőrkötésű könyvecske. Először azt hittem véletlenül csúszhatott be a többi könyv mögé, végül éles eszemmel rájöttem, hogy ennek kevés az esélye. Ezt a könyvet rejtegeti Gee.
És persze milyen egy lány, ha valami titokzatosat talál az apjáról? Természetesen megnézi!
Percekig küzdöttem a lelkiismeretemmel. Kinyitottam a könyvet, meg becsuktam. Ezt eljátszottam vagy 10x, mikor meguntam. Azt mondtam magamban, ha valami olyasmit találok benne, ami ciki, akkor nem olvasom tovább.
Így hát belekezdtem.
A könyv egy napló volt, Gee a főiskolás évei alatt kezdhette el írni, és nem vitte túlzásba a vezetését. Volt hogy egy egész hónapig nem írt bele egy sort sem.
Aztán egyszer csak megszaporodtak a beírások. Szinte minden nap került bele pár sor. Na innen kezdett izgalmas lenni a dolog
"... ez a fiú, ez annyira, de annyira.... huh én tiszta hülye vagyok! Egyfolytában csak rá gondolok! És annyira jó fej! Miatta talán még az italról is le tudnék mondni. Nem győzök hálát adni az égnek, hogy a bandában játszik!"
Nem kellett túl nagy észlénynek lennem ahhoz, hogy kitaláljam, az emlegetett fiú, nem más, mint Frank!
Ezután kimaradt pár nap, majd folytatódott az álmodozás.
"A tegnapi koncerten valami olyasmit csináltam, mint még soha. Frankie elé álltam, végigsimítottam az arcát, majd lassan az egész oldalát és kacsintottam rá egyet. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen nem bírtam magammal. A rajongók tombolása annyira feltüzelt, hogy úgy éreztem, ha nem érinthetem meg megőrülök! Frankie vette a lapot, kinyújtotta a nyelvét és a levegőbe nyalt. Ahhh, azt hittem menten elélvezek. Nem tudom mennyire lehetett észrevenni, hogy.... szóval ágaskodik a ...."
Uppsz! Na most éreztem, hogy talán nem kéne tovább folytatni. A világért sem vagyok prűd, vagy túlzottan szégyenlős, de talán mégsem kéne az apám szexuális vágyairól olvasnom!
Gyorsan vissza is csúsztattam a könyvet rejtekhelyére, és folytattam a takarítást.

Azért a vacsoránál nem bírtam ki, hogy ne hozzam fel a témát.
- Apa, mi újság veled és Frankievel?
Szegény félrenyelt, és majdnem megfulladt a köhögéstől. Megveregettem a hátát, hogy segítsek.
Mikor már végre levegőhöz jutott megkérdezte:
- Ez... mégis hogy jutott... eszedbe? - kérdezte még mindig köhécselve.
- Nem tudom, csak úgy! - adtam az ártatlant.
Gyanakvón rám nézett.
- Ha te ilyeneket kérdezel, az sosincs csak úgy! Na bökd ki, mi a helyzet?
- Tényleg semmi, csak eszembe jutott, hogy most nincs Linn, és... hát... biztos magányos vagy...
- Amy, ne akard irányítani a szerelni életem, légyszíves! - mondta röhögve. - Frankievel már... nem vagyunk úgy együtt!
- De voltatok? - szaladt ki a számon, de rögtön meg is bántam. Féltem, hogy megint félrenyel.
De szerencsére már nem lepődött meg annyira, mint először, csak felkiáltott.
- AMY!
- Jól van, bocsi! - visszakoztam gyorsan. Beláttam, hogy kicsit gyors a tempó.
- Azt hittem ezt a Frank témát már megbeszéltük. - mondta Gee. - Mindkettőnknek felesége van. Még mindig nagyon szeretjük egymást, de már más, mint régen.
- És... nem hiányzik néha?
Azt hittem el fog küldeni melegebb égtájakra a kérdéseimmel, de nem tette, Helyette tekintete a messzeségbe révedt. Szinte láttam, ahogy szeme előtt lefutnak az emlékek. Sóhajtott és egy fanyar mosoly kíséretében visszatért a jelenbe.
- De! - mondta végül határozottan. - Néha igen! De már túltettem magam rajta. Szeretem Linnt és Frank is szereti Jamiát.
- De... így mégsem teljes az életed. Azt mondtad Frankie a másik feled...
- Most is az, ebben nem változott semmi, csak most már más a fontos.
Megráztam a fejem.
- Ezt nem értem. Azt mondtad, még mindig szereted Frankiet, és mégis más a fontos?
- Régebben aaaa.... szóval most már fontosabb az, hogy jól megértjük egymást, mint az, hogy...őőőőő...
Nem volt zavarban, csak talán nem tudta hogyan magyarázza meg nekem ezt, de én kisegítettem.
- Együtt legyetek az ágyban? - fejeztem be helyette a mondatot.
- Jah, igen, ez a helyzet.
Lehajtotta a fejét és egyáltalán nem tűnt őszintének. Szomorúság csillogott a szemében, márpedig ha ez a helyzet neki tényleg jó lenne, akkor nem lenne az.
Nem feszegettem tovább a témát, viszont elhatároztam, hogy ezen változtatok.
Újra összehozom Frankiet és Geet!