Lerogytam a fal mellett, elszállt minden erőm. Végem volt teljesen. Én... én.... én nem vagyok más, mint egy undorító féreg. Gerard sír miattam? És Donna? Nem érdemlem meg őket!
Egy őrült ötlettől vezérelve előkaptam az összes maradék anyagot, ami csak nálam volt. Nem tudom pontosan mennyi volt, de nem kevés. Megbabonázva bámultam a kezemben, míg végül megszületett bennem az elhatározás. Gyorsan kell cselekednem, még mielőtt észbe kapnának.
Nem voltam egészen magamnál, mikor felszívtam az összeset. Úgy gondoltam ennyi egy lónak is elég lenne a halálhoz, nemhogy nekem.
Egyszerűen elegem volt mindenből.
Néhány perc volt csupán, máris éreztem, hogy forog körülöttem a világ. Előregörnyedtem, erős hányingerem támadt, öklendeztem. Rádőltem az ágyra. Ziháltam és folyt rólam a víz, a szívem majd kiugrott a helyéből.
Egy pillanatra, mintha anya arca jelent volna meg előttem, amint azt kérdezi: "Amy, mit csinálsz?"
- Bo...csáss... meg... anya... - nyögtem félig öntudatlanul, és az ágyról a földre gurultam fájdalmamban.
Anya képe lassan a semmibe foszlott.
- Nem... ne hagyj... itt! - kiáltottam kétségbeesetten, és a levegőbe markoltam. - me.. gyek ve... led!
- Amy! Mi van veled? - hallottam kintről Gerard hangját, ahogy az ajtó előtt áll, és megpróbálja kinyitni.
- Engedj be, hallod? Amy!
Most már dörömbölt az ajtón. Én pedig lassan kezdtem elveszíteni a tudatomat.
Akkor már a földön fetrengtem. Még homályosan láttam, ahogy az ajtó kinyílik. Nem tudom hogyan csinálta, biztos betörte, majd Donnával együtt odarohantak hozzám.
- Tarts ki Amy! - hallottam Gerard ijedt hangját, és érzetem, hogy fölemel a földről.
- Hagy... jál... - suttogtam alig hallhatóan, és lassan becsukódott a szemem.
- Amy, ne! Nézz rám kérlek! - kiáltotta Gee, miközben megtámasztott alulról, és megpofozta az arcomat. - Nézz rám! Hallod?
Teljesen elengedtem magam, semmihez sem volt már erőm. Karom, lában lógott, fejem Gee mellkasának támasztva.
- A... nya! - sóhajtottam. Nem küzdöttem, nem akartam élni. Csak anya után akartam menni. Amíg ő volt nekem minden olyan jó volt. Újra vele akartam lenni.
- Hívjunk mentőt! - hallottam Donna hangját.
- Nem, az már késő! Bevisszük!
"AMY... AMY.... AMYYYYYYY...."

A kórházban ébredtem fel. Lassan kinyitottam a szemem, és Donna mosolygó arcára tévedt a tekintetem.
- Amy! - hallottam boldog hangját. - De jó, hogy magadhoz tértél.
Kaptam két puszit az arcomra.
Szétnéztem a szobában, Gerard sehol. Biztosan nagyon haragszik rám. Ezek után nem csodálnám, ha nem kellenék neki. Jobb lett volna meghalni.
- Szeretnél felülni? Kérsz valamit enni, inni? - tüsténkedett Donna körülöttem, és már rendezgette is a párnám, hogy fölemelhesse az ágy végét.
Megcsóváltam a fejem, oldalra fordítottam, majd eleredtek a könnyeim. Fájt, hogy Gee nincs itt, de tisztában voltam vele, hogy ezt érdemlem.
Kinyílt az ajtó, és Gerard lépett be rajta, két kávéval a kezében.
Mikor meglátta, hogy ébren vagyok széles mosolyra húzódott a szája.. Még a kávékat is majdnem leejtette nagy sietségében, ahogy odajött hozzám.
- Amy, de jó, hogy fölébredtél! - mondta boldogan, közben az egyik kávét átnyújtotta az anyjának, a másikat letette a szekrényre és átölelt.
- A frászt hoztad ránk te lány! - korholt még mindig mosolyogva. - Három napig nem tértél magadhoz.
Nem egészen értettem, hogy mi van. Most akkor nem haragszik? És három nap? Az nagyon durva!
- Én... azt hittem... hogy utálsz! - szólaltam meg rekedtes hangon.
- Miért utálnálak? - nézett rám Gee értetlenül.
- Hát mert... mert meg akartam halni.
Megfogta a kezemet és nagyon komolyan a szemembe nézett.
- A lányom vagy, és bármi hülyeséget is csinálsz, akármit, az is maradsz! És én ugyanúgy szeretni foglak! Hiszen ez a szülők dolga, nem igaz?
Az utolsó mondatnál ránézett Donnára, akinek könnyes lett a szeme.
- De igen fiam, igaz!
Olyan volt, mint valami néma párbeszéd köztük.
- Nem tudom elégszer megköszönni, hogy mikor bajban voltam mellettem álltatok. - mondta Gee Donnának. - Feltétel nélkül szerettetek, és segítettetek.
Aztán rám nézett, úgy folytatta.
- Most értettem csak meg igazán, hogy ez mit jelent! És milyen rossz nézni egy szülőnek, ha a gyereke bajban van.
Sóhajtott egyet, jelezve, hogy túl van a nehezén.
- Azt hiszem nem figyeltem rád eléggé. - folytatta. - Én nem tudom milyen apának lenni, nem nőttem még fel a feladathoz. Azt hittem jó, ha engedlek a saját utadon. Bocsáss meg nekem Amy!
- Te vagy a legjobb apa a világon! - mondtam neki sírva, és ezt komolyan is gondoltam. - Nagyon szerencsés vagyok, hogy a lányod lehetek!
Felültem és megöleltük egymást, Donna pedig könnyes szemmel nézte a megható jelenetet.
Gerard visszaült a székre.
- Holnap hazajön Linn is. - jelentette be boldogan és ennek én is nagyon örültem. Annyira jól megvoltunk hármasban. - Lesz két szabad hete, mielőtt folytatják a turnét.
- De jó! - mondtam vidáman, és már előre örültem a sok hülyülésnek, amit hárman fogunk csinálni.
Míg Donna és Gerard tervezgették a következő két hét programját, én néztem őket. Nagyon boldog voltam, és el is határoztam, hogy meg fogom hálálni Geenek a törődést és a szeretetet. Még nem tudom hogyan, de megtalálom a módját!