Szóval... Otthon rohadtam a TV előtt a szobámban, olyan 6ig, mert akkor esett haza Lucy.
-Hol jártál, báránykám?- kérdeztem tőle.
-Neked is szia- mosolygott.
-Hogy van Mikey? Megnyugodott már?
-Hát... Nem igazán. Szegény nagyon kivan. Mondjuk megértem...
-Figyelj, Frankék holnap fél 10re bejönnek értünk. Te is velünk jössz, vagy Mikeyval?
Lucy tűnödött egy darabig.
-Ömm...szerintem Mikeyval. Ha nem baj.
-Dehogy baj! Ez így helyes. Ha nem vele mennél, még fejbe is vágnálak.
-Köszi, én is szeretlek- vigyorgott.
-Mért, ki mondta, hogy én nem?
Lucy csak húzta a száját.
-Apu? Megint lelépett egy hang nélkül?
-Neeem... most szólt. Azt mondta, hogy 10 körül jön.
-Ezt ő mondta, vagy ez már átszámított időpont?
-Ő mondta. Még nem számoltam utána, hogy kábé mikor fog jönni igazából.
-Tökjó.
Lucy lehuppant mellém az ágyamra. Fáradtnak látszott. Szerintem egész nap Mikeyt vigasztalta. Ajjmár, ez olyan igazságtalan!
-De amúgy olyan jófej vagy, hogy így segítesz meg minden, miközben nem is ismered Geet... sőt, annyira még Mikeyt sem, és...
-Haggyuk már... ott segítek, ahol tudok.
Ez általánosságban nem volt igaz. Na mindegy xD
-Basszus, akkora egy farok vagyok! Hogy van a kezed?
A kezem? Mért? Mi van a kezemmel? Jaa, hogy eltörött, és ma szedték le a gipszet? Bocsika... xD
-Hee? Jaa! Semmi... Nem is fáj. Amúgy a gipszet eltettem az alkotásaid miatt.
-Júúj, megnézhetem??- csillogott a szeme. Lucy mindig is ilyen kis... "felizgulokmindenre" volt. Nem félreérteni!! xD
-Persze... Bent van a táskámban.
Kiszaladt a szobából, le a lépcsőn... és durr!!
-Ez mi volt?
Kuss.
-Luuucy!
-Heem???- hallatszott úgy 20 km mélyről.
-Mi történt?
-Semmi! Mindjárt megyek!
-Oké.- mondtam magamnak. -Nyugi. Nem törött össze semmit. Főleg nem a nyakát. De ha mégis kárt tett valamiben, és a nyaka még ép, akkor teszek róla, hogy ne legyen az...
-Itt vagyok! Nem történt semmi, csak elcsúsztam a szőnyegen. Jól vagyok!
Persze... biztos azért bicegsz annyira, mert nem fáj semmid!
-És a gipszem?- felvontam a szemöldököm.
-Itt van! Felpróbálhatom??
Mitakarsz??
-Ööö... persze.
Lucy, még mindig csillogó szemekkel, a kezére húzta a cuccot.
-De furii! Te ezt hordtad? Olyan sok ideig? Aztakurvaa!!
Nem értem, hogy mi ezen olyan hűdecsodálatos. A húgom már csak ilyen... Egy hiperaktív kis csitri xDxD Nemám, én nagyon szeretem Lucyt ^.. ^
Aztán végre levette magáról azt a szart, és visszaadta.
-Amúgy köszi, hogy nem dobtad ki. Aranyos vaaagy.
És elővette a "mézesmázoslucymosoly"t.
-Nincs mit. Fel is teszem a polcra.
Felálltam, és feltettem a gipszizékát a könyvespolcomra. Aztán zsupsz, visszacsüccs az ágyra. Én is fáradt voltam már.
-Nem vagy éhes? Ettél ma egyáltalán?
-Nem igazán... Főzzünk?- Lucy szeme megint csillogni kezdett. Egyszer lecsapom ezt a leányt...
-Ahha... muszáj lesz.
És megint sprintelt lefelé, mint az állat. Már rég az edényekkel csörömpölt, amikor én odáig jutottam, hogy ki kéne kapcsolni a TVt. xD Szép lassan lesétáltam a lépcsőn. Mire beértem a konyhába, a húgom egy szakácskönyvet bújt.
-Lucy! Nem képzeled, hogy én este 7 felé nekiállok itt főzőműsort csinálni?
Süssünk tojást, vagy mit tudom én, de nehogy kitalálj valami narancsos kacsát mint múltkor!
Na, az még egy nagy sztori volt. Majd egyszer elmesélem xD Legyen annyi elég, hogy akkor kellett lecserélni az összes konyhabútort xD
Lucy csak nevetett.
-Dehogy is! Valami másra gondoltam! Nem olyanra, mint az a köcsög kacsa volt!
Köcsög kacsa. Ez jó ^^
-Neem! Tojást akarok!!! Éskész.
-Visrlivel?- Lucy pukkadozott a röhögéstől.
-Hallod, egyszer nagyon megjárod, barátnőm- mondtam, de azért én sem bírtam ki röhögés nélkül.
Szóval, nekiálltunk a kajának. Közben dumálgattunk, meg minden... úgyhogy elvoltunk. Mint mindig. Az a furi, hogy mi alig szoktunk veszekedni. Csak néha, de akkor hetekig nem beszélünk xD És ilyen legutoljára úgy...2-3 hónapja volt.
Éééés szép lassan elkészült a sonkás-tojás. Még jó, hogy ezt normális emberek reggelire eszik... De mi nem vagyunk normális emberek! És csakazértsem virslis tojás xD
Leültünk kajálni. Szép csöndben tömtük a fejünket, amikor olyan dolog történt, hogy félrenyeltem, és majdnem megfulladtam.
-Apa!!! Mit keresel itthon?
Apu nyilván nagyon boldog volt, hogy a lányai ennyire örülnek a hazatérésének xD
De hát ez van. Nem szoktuk meg, hogy azt mondja "10kor jövök" és itt van fél nyolckor...
-Jajj, lányok, én is örülök nektek! Hmm, ugye nekem is marad kaja?
Nevettünk. Haza sem ér, de már "kajakajakajaaaaaa" xD
-Persze, gyere! De hogyhogy hazajöttél?
-Megbeszélés volt, és egy kicsit rövidebb lett, mint mondták.
Hee? Lefelé nézett! Tehát hazudik! Nem mert a szemebe nézni!! HA-ZU-DIK!! xDxDxD
-Oks. Na, neked is jóétvágyat.