Azt hittem minden nappal egyre jobb lesz, de tévedtem. Ahogy teltek a napok egy cseppet sem érzetem jobban magam. Pedig Gerard és Donna mindent megpróbáltak. Gee mindenhová cipelt magával, bár szegény csak égett velem, mert helyes, csevegős "kislány” helyett egy búval baszott kamaszt kellett mutogatnia.
Donna elvitt többször vásárolni, de az sem tudott felvidítani.
Még Mikey is erősen próbálkozott egy kis színt vinni az ábrázatomra, de neki sem sikerült.
És nem ettem. Vagy legalábbis alig. Úgy kellett belém imádkozni az ételt.
Gerard egyik este nem bírta tovább, és felhozta az addig tabunak számító témát.
- Amy, miért nem tudod túltenni magad rajta? - kérdezte.
Nem válaszoltam, csak az asztalt néztem meredten.
Gee várt egy kicsit, majd egy kissé türelmetlenül elém tolt egy tál ételt.
- Legalább pár falatot egyél!
Megint eltelt néhány perc néma csöndben, mire Gee nem bírta tovább, és fölállt az asztaltól.
- Amy, nem bírom nézni, ahogy szenvedsz! Neked segítség kell, én nem vagyok elég!
Erre már én is felhorkantam.
- Hagyjál békén, nem kell nekem senki! - mondtam durcásan, miközben zsebre vágtam a kezem.
Gerard kezdte elveszíteni a türelmét, amit nem is csodáltam. Mostanában nem voltam valami kellemes társaság, és hiába próbálkozott bármivel, nem járt sikerrel.
- Amy, segíteni szeretnék, miért nem hagyod? - kérdezte lágyan, és megfogta a karom, hogy közelebb húzzon magához. Ezzel a mozdulattal kihúzta a zsebemből a kezemet, és vele együtt a kis csomag is kihullott, és a padlón landolt.
Gerard persze azonnal észrevette. A zacskón után nyúltam, hogy minél előbb eltüntessem, de Gee megelőzött.
Lehajolt, felvette a zacskót a földről, és szigorú arccal nézett rám.
- Ez meg mi? - kérdezte vészjósló hangon.
Nem válaszoltam. Láttam az arckifejezésén, hogy pontosan tudja mi az.
- Amy, mégis, mi a faszt csinálsz? - nézett rám, közben a zacskót az asztalra dobta. - Tudod te egyáltalán mi ez?
Bólogattam, hát hogyne tudnám. Nem porcukor, az biztos!
- Teljesen elment az eszed? Mégis mit képzelsz?
Most már nagyon ideges volt, kiabált velem, én meg meg sem mertem szólalni. Hiába is mondanám, hogy eszemben sem volt használni, úgysem hinné el.
- Mióta? - kérdezte pár perc csönd után.
Megráztam a fejem.
- Legalább ne hazudj a szemembe! - kiabálta. - Mióta használod?
Elsírtam magam, és átkoztam azt a percet, mikor nem húztam le a csomagot a vécén.
- Honnan van?
Nem akartam bevallani, hogy egy osztálytársamtól, mert még képes, és berohan a suliba, annyira ki volt akadva.
- Az utcán.... egy sráctól... - nyögtem nagy kínkeservesen.
Gee a két kezével megmasszírozta a halántékát, majd a kezeit végighúzta az arcán, egy sóhaj kíséretében, aztán leült velem szemben.
- Amy, ezt nem szabad,... érted? Ne csináld! Inkább törj darabokra valamit, vagy ordíts ahogy a torkodon kifér, de kábítószert ne, könyörgöm! - magyarázott egy fokkal higgadtabban. - Tudom mit beszélek, hidd el! Én is megjártam miatta a poklok poklát, nem akarom, hogy te is beleess ebbe a hibába. Ne a saját károdon tanulj, ha már az apád hülye volt!
Az asztal fölött megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézve folytatta:
- Mond meg őszintén, mióta használod?
Megráztam a fejem.
- Nem....
Ennyit tudtam csak kinyögni, mert Gee megint felkapta a vizet, és megint kiabálni kezdett.
- Ebből elég volt! Így nem tudok segíteni, ha nem működsz együtt. Nyomás fel a szobádba! - mutatott a lépcső irányába. - Majd kitalálom, hogy mi legyen veled!
Nem szóltam semmit, csak fogtam magam és felmentem a szobába. Hiába is bizonygattam volna az igazamat, úgysem hitte volna el, fölösleges lett volna könyörögnöm neki, vagy bármi.
Lefeküdtem az ágyba és álomba sírtam magamat.

Másnap reggel nem szóltunk egymáshoz. Gee árgus szemekkel nézte minden mozdulatomat, talán azt leste, hogy be vagyok-e lőve, nem tudom. Mindenesetre furcsa volt.
Egy gyors sziával elköszöntem tőle, és már húztam is a suliba.
Szörnyű dolgok jártak a fejemben. Vajon mit fog csinálni? Berak valami intézetbe, mert ő nem boldogul velem? De meg sem hallgatott, csak fújta a magáét. Ennyire nem bízik meg bennem?
Vagy talán az az oka, hogy magából indul ki?
Mit tehet velem? Berak valahová. És akkor mi van? De ha már úgyis drogos picsának állított be, akkor...
Első dolgom volt megkeresni Beckyt.
- Na mi újság? - kérdezte tőlem, mikor meglátott. - Hogy tetszett?
- Tudsz még szerezni? - támadtam neki minden teketória nélkül.
- No csak, no csak! Ennyire rákattantál?
Inkább nem válaszoltam, amit beleegyezésnek vehetett.
- De az már nem lesz ingyen!
- Mindjárt gondoltam. Mikor? - kérdeztem türelmetlenül.
- Suli után várj meg a parkban.
- Oké!
Ezzel gyorsan otthagytam, mielőtt feltűnt volna valakinek a társalgásunk.
Hát ha drogos vagyok, akkor legyek is az! Nekem már úgyis tök mindegy!