Futottam a vakvilágba, nem is nagyon néztem, hogy merre. Iszonyúan szédültem, és folytak a könnyeim. Most vettem csak észre, hogy ott hagytam a kabátomat, benne minden iratommal, meg a mobilommal, de ez most nem érdekelt. Igazából azt sem bántam volna, ha valaki megtámad út közben és megöl, csak ne szenvedjek túl sokáig. Sőt, most szívességet tenne vele.
Megálltam egy fánál, mert teljesen kifogyott belőlem a szusz. Lecsúsztam a fa tövében és zokogtam. A hideg átjárta fáradt testemet, reszkettem, nem volt erőm már semmihez.
A szomszéd utcából feltűnt egy öt fős, faitalokból álló társaság. Mikor mellér értek el akartak menni mellettem, de az egyik lány visszafordult és odajött hozzám.
- Rosszul vagy? - kérdezte kedvesen. - Bántott valaki?
Nem tudtam válaszolni, csak a fejemet csóváltam, és tovább sírtam.
A lány levette a kabátját, a vállamra terítette, majd odaszólt a többieknek.
- Hé, gyertek ide! Segítsetek!
A többiek körénk sereglettek és kérdezgették mi bajom van, hívjanak-e mentőt.
- Csak... haza.... szeretnék.... menni. - nyögtem ki nagy nehezen.
Az egyik fiú segített felállni.
- Gyere, hazaviszünk! - mondta kedvesen. Belekaroltam, és így bandukoltunk el hazáig.
- Köszönöm a segítséget! - mondtam hálásan az ajtó előtt, és visszaadtam a lánynak a kabátját.

A társaság elment, én pedig egyedül maradtam. Most jutott csak eszembe, hogy a kulcsom is a kabátomban maradt, egyéb holmimmal együtt. Nem volt mit tennem, becsöngettem.
Nyomtam a csengőt vagy tíz percig, mire sikerült Gerardot felébreszteni. Linn nem volt otthon, néhány hétig az MSI-vel turnézik.
Gee kómás fejjel nyitott ajtót, és nagyon meglepődött, mikor meglátta, hogy én állok a küszöbön.
- Amy! - kiáltotta. - MI történt?
Léptem egyet előre, és szó szerint Gee karjaiba hullottam. Szerencsére idejében kapcsolt és elkapott, különben a földön kötök ki.
Minden erőm elhagyott, ami eddig hajtott, hogy hazajussak. Át voltam, fagyva, az ájulás határán álltam és a tetejébe még mindig dolgozott bennem az alkohol.
Gerard bevitt a házba, hozott egy takarót, majd leültetett a kanapéra, jól betakargatott, leült mellém, és szorosan átölelt.
- Apa! - sírtam keservesen.
- MIitörtét? - kérdezte még egyszer. Nem siettetett, kivárta amíg összeszedem magam.
- Josh... - hüppögtem, mire sóhajtott egyet. Gondolom sejtette mi történt.
- Egy... másik.... lánnyal... - nyögtem ki nagy nehezen a szavakat, mire még jobban magához szorított.
Nem mondott semmit, csak hagyta, hogy jól kisírjam magam, de a neheze még hátravolt.
- Én... én... - alig bírtam kinyögni a szavakat - lefeküdtem vele.
Hosszú percekig nem szólt semmit, csak emésztette a hallottakat.
- És... legalább védekeztetek? - kérdezte aggódva.
- Nem... tudom!
- Mii? - kiáltott fel élesen, és kicsit eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen. - Hogyhogy nem tudod? Mi...
- Részeg voltam! - kiabáltam keservesen.
- Megerőszakolt? - kérdezte hirtelen, iszonyú haraggal a szemében.
- Nem, én is benne voltam. Sokat ittunk, és... én először nem akartam, de aztán...
Megint magához szorított. Éreztem, hogy a szíve hevesen ver.
- Aztán azt hiszem elaludtam, mert mire fölkeltem már nem volt mellettem. - folytattam - Egy másik lánnyal láttam meztelenül az ágyban.
- A szemét! - mondta indulatosan.
- Kiszaladtam a házból, ott maradt mindenem, a mobilom, a kulcsom. Azt sem tudtam mit teszek...
- Semmi baj. - simogatta meg a hátam. - Reggel elmegyek a holmidért. Az az aljas bunkó pedig megkapja, amit érdemel!
Lassan lecsillapodtam, a takaró is felmelegített kicsit.
- Gyere, segítek felmenni a szobádba. - állt föl Gerard mellőlem, és megfogta a kezem.
Az emeleten, a hálószoba előtt megálltam.
- Apa, nem aludhatnék veled? Nagyon jól esne. - kérleltem.
Gee bólintott.
- Hát persze, gyere csak.
Lefeküdtünk az ágyba és pár perc múlva elnyomott az álom.

Reggel, mire felébredtem Gee már nem volt mellettem. Lassan learaszoltam a nappaliba, mikor meghallottam, hogy telefonon beszél valakivel.
- ... de mégis mit csináljak, anya? - kérdezte.
A választ persze nem hallottam.
- Nem, azt mondta ivott.
Sejtettem, hogy rólam van szó.
- Vigyem el nőgyógyászhoz? - háborgott Gee.
Leültem a lépcsőre, és megint sírtam. Annyira fájt ez az egész. Miért kellett ennek megtörténnie?
- Rendben, így lesz a legjobb! Oké, akkor egy óra múlva! Szia! - hallottam még, majd Gee letette a telefont.
Indult volna fölfelé, mikor meglátta, hogy a lépcsőn ülök.
- Hát te? Már ébren vagy? - nézett rám csodálkozva. - Gyere, ennél valamit?
Megráztam a fejem. Egy falat sem ment volna le a torkomon.
- Beszéltem anyával. - mondta, miközben a konyha felé vettük utunkat. - Elvisz téged egy nőgyógyászhoz. Azt mondta létezik egy olyan tabletta, amit ha beveszel 24 órán órán belül, biztosan nem lehet semmi baj.
Az utolsó szavaknál lehajtotta a fejét és nem nézett rám. Pontosan tudtam mit ért baj alatt. Nem szeretne idő előtt nagypapa lenni. Meg én sem szeretném, ha az lenne!
- Rendben? - nézett rám végül.
- Igen! - válaszoltam halkan.
Gerard leült mellém egy székre.
- Ne félj nem lesz semmi baj! - nyugtatgatott. - Josh pedig megkapja a magáét.
Újra elsírtam magam. Nem hagyott nyugodni egy gondolat.
- Ugye jobb lenne, ha nem is lennék? - kérdeztem meg tőle zokogva. - Csak a baj van velem!
Gerard magához ölelt.
- Jaj, dehogy is! Nagyon büszke vagyok rá, hogy a lányom vagy! De komolyan! És mindenki követhet el hibákat. Én azért vagyok, hogy ezeket helyrehozzam.
Lassan megnyugodtam.
- Na menj, zuhanyozz le, mert hamarosan itt lesz anya.