Már három hónapja voltunk együtt Joshal. Eddig nagyon türelmes volt velem, de az utóbbi egy hétben kezdte elveszteni a türelmét.
Én 14 éves vagyok, ő meg 17, akárhogy is nézzük ez ebben a korban elég nagy különbség.
Még az elején tisztáztam vele, hogy még nem érzem elég érettnek magam a szexuális élethez, mire ő azt mondta, hogy tud várni. Szeret engem és kivárja az idejét.
Az utóbbi pár napban viszont elkezdett nyaggatni. Na nem nagyon, nem akart nekem esni, csak többször célozgatott. Egy ideig elengedtem a fülem mellett, aztán kezdett idegesíteni, és nem voltam szívbajos, nyíltan megkérdeztem tőle.
- Most hirtelen ilyen sürgős lett? Pedig azt mondtad tudsz várni.
Elvörösödött a feje, nem számított rá, hogy így letámadom.
- Amy,... én... nem... - szabadkozott bőszen.
- Nem? Akkor meg mit célozgatsz állandóan?
- Én nem célozgatok! Valamit nagyon félreértesz.
- Csak azt lehet félreérteni, ami félreérthető!
Aztán még magyarázott, hogy menyire szeret, és tiszteletben tartja az akaratomat, meg blablabla. Hát nem igazán sikerült megnyugtatnia.
Meg a viselkedése is kicsit fura lett. Mióta a zenekar pályája felfelé ívelt, olyan nagyképű lett. Na nem nagyon, nekem mégis feltűnt. Bántam már, hogy szóltam Geenek az érdekében.
Legutolsó találkozásunk alkalmával volt képe a fejemhez vágni, hogy kis pisis vagyok, gondolom nem kell mondanom, hogy miért. Sírva mentem haza, de nem panaszkodtam senkinek. Nem szerettem volna még azt is megkapni, hogy "Ugye megmondtam!"
Josh többször keresett telefonon, de kinyomtam. Egyszer Gerard is észrevette, de mikor megkérdezte az okát, csak annyit mondtam, hogy egy barátnőm volt, és most nincs kedvem beszélni vele. Persze Gee átlátott a szitán, és humorosan megkérdezte, hogy "Akarsz beszélni róla?" Viccnek szánta, de mögötte igencsak komoly szándék volt. Talán azt várta, hogy megnyílok, de nem akartam a kudarcaimról beszélni. Inkább magamban dúltam-fúltam.

Egész délután a szobámban ülten, mikor hallottam, hogy valaki csönget, majd Gee szólt.
- Amy, vendéged jött! - kiabálta, közben pedig már hallottam, hogy valaki közeledik felfelé a lépcsőn.
Kinyitottam a szobám ajtaját és szembe találtam magam Joshal. Bűnbánó képet vágott, és felém nyújtott egy vörös rózsát.
- Beszélhetnénk? - kérdezte.
Egyáltalán nem voltam beszélgetős hangulatban. Sőt semmilyen hangulatban sem voltam, mégis úgy gondoltam ennyit megérdemel.
- Gyere be! - tártam ki előtte az ajtót unottan.
Leültünk egymással szemben és keresztbe fontam magam előtt a karomat. Meg sem szólaltam, nem akartam megkönnyíteni Josh helyzetét.
- Szóval, - kezdett bele félszegen. - bocsánatot szeretnék kérni tőled.
Még mindig néma voltam. Had szenvedjen!
- Hülye voltam, és....szóval... annyi feszültség van most körülöttem, tudod a zenekar is, meg... áhh... na mindegy, szóval hülye voltam. Meg tudsz nekem bocsátani?
Úgy nézett rám, hogy nem bírtam ellenállni. Megint az a Josh ült velem szemben, akit megismertem , és annyira szerettem. Ki tudna ennek ellenállni? Hát én sem tudtam. Néhány pillanatnyi hatásszünet után, mikor már láttam, hogy Josh megfelelően falfehér, elmosolyodtam és a karjaiba omlottam.
- De ígérd meg, hogy többé nem leszel ilyen! - dorgáltam meg.
- Nem, soha! - ígérte, és megcsókolt, majd folytatta - Hétvégén lesz Clonál egy buli. Lenne kedved eljönni?
- Hát persze! - vágtam rá rögtön. Úgy gondoltam nem is tudnánk jobb dologgal megünnepelni kibékülésünket, mint egy jó bulival.

Eljött a szombat, és a buli ideje. Elég sokan összegyűltünk, nagyon jó volt a hangulat. Persze nem maradhatott ki az ital sem!
Jól akartam érezni magam, ezért nem kellett kínálgatni, hogy igyak már. Josh pedig elég jó partnernek bizonyult ebben, mert csak hozta a finomabbnál finomabb italokat.
Éjfél felé, már elég részegen, mikor a hangulat kicsit alábbhagyott, Josh megfogta a kezemet és maga után húzott.
- Gyere, szeretnék valamit mutatni neked.
Felmentünk az egyik emeleti szobába. Mikor Josh becsukta mögöttünk az ajtót, mintha bezárta volna kulccsal is, de erre akkor nem igazán figyeltem.
Volt nála egy üveg pia, meg két pohár. Mindkettőnknek töltött.
- Kettőnkre! - emelte fel teli poharát.
Belekortyoltam az enyémbe, és le akartam tenni, de Josh visszatartott.
- Fenékig! - adta ki az utasítást, és én megittam a poharam teljes tartalmát.
Megállt velem szemben és megcsókolt.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is! - válaszoltam vigyorogva és majdnem elestem. Úgy látszik ez a mennyiségű alkohol már nekem is sok volt.
Josh megfogott,majd szép lassan leengedett az ágyra. Vigyorogtam, mint a vadalma, ahogy elterültem a kényelmes fekvőhelyen. Josh fölém mászott, úgy csókolt mindenhol, ahol ért.
Egyáltalán nem voltam magamnál, csak röhögtem, meg sikítoztam, hogy csikiz.
- Josh, mit csinálsz? - kérdeztem két röhögés közben.
- Semmit, ami rossz lenne. - válaszolta lihegve.
Ahogy rám feküdt megéreztem valami keményet a lába között. Hirtelen magamhoz tértem.
- Josh! - kiáltottam fel hirtelen. - Azt ígérted, hogy...
- Ssss... - tette a számra a kezét. - Semmit nem fogok csinálni, ami ellenedre van. Csak engedd, hogy én irányítsak.
Tiltakozni akartam, de ahogy felhúzta a felsőmet és a mellemet kezdte el csókolgatni, már nem volt erőm hozzá. Átjárt valami hihetetlen, kellemes érzés, és nem tudtam ellenállni neki. Józan eszem valahol a sokadik pohár alján maradt, nem tudtam gondolkodni. Átadtam magam valami egészen új, kellemes érzésnek, ami átjárta a testemet.
Szinte önkívületben voltam, mikor Josh levetkőztetett, és ő maga is levetkőzött.
- Ne félj, nem lesz semmi baj! - suttogta szenvedélyesen a fülembe, én pedig hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar.

Arra ébredtem, hogy fázom. Meztelenül feküdtem az ágyon, egyedül. Szétnéztem és derengeni kezdett valami az elmúlt órák eseményeiből. Kint még mindig sötét volt, éjszaka lehetett.
Visszaemlékeztem Josh szenvedélyes öleléséére, a csókjaira, és egyáltalán nem bántam meg, ami történt.
Gyorsan felöltöztem, és elkezdtem keresni Josht. Nem értettem miért nem maradt mellettem, de arra gondoltam, biztos volt rá oka.
A nappaliban csönd fogadott. A népes társaság nagy része már hazament, néhányan meg a kanapén, meg egyéb, alvásra alkalmas helyen szunyókáltak.
Hirtelen erős rosszullét fogott el. Szédültem, majd összeestem, alig tudta megállni a lábamon.
- Josh! - kiáltottam kétségbeesetten. Merre lehet most, miért nem segít?
Az egyik lenti szobából hangokat hallottam. Arra vettem az utam, és benyitottam a szobába.
Földbe gyökerezett a lábam a látványtól, ami fogadott.
Josh feküdt egy számomra ismeretlen lányon, csókolgatta, és elég egyértelmű hangokat adtak mind a ketten.
Ahogy benyitottam Josh felém nézett, és elfehéredett.
- Amy! - kiáltotta - Én... ez...
Nem szóltam egy szót sem, csak sarkon fordultam, és kirohantam a házból, bele az éjszakába.