Az nem kifejezés, hogy Josh meglepődött. Néhány pillanatig meg sem tudott szólalni. Gee nyújtotta felé a kezét, és beletelt pár másodpercbe, mire Josh rájött, hogy tán neki is azt kéne tennie.
- Hi! - köszönt Gerard. - Gerard Way vagyok.
- Őőő... Josh Karson. Nagyon örülök, hogy... izé...
- Én is! Aztán vigyázz Amyre!
Ez olyan hülyén hangzott Gee szájából. Olyan... apukásan. Pedig ahogy ránéz az ember egyáltalán nem mondaná meg róla, hogy van egy 14 éves lánya.
- Igen... Mr. Way. - felelte Josh még mindig zavartan.
- Mr. Way? Na ezt felejtsd el! - dorgálta meg Gerard.
Nagyon utálja ha valaki magázza.
- Igen, rendben.... Gerard.
- Így már mindjárt jobban hangzik.
Még mielőtt messzemenő vitákba bocsátkozhattak volna a megszólításokat illetően gyorsan közbevágtam.
- Indulni kéne. - unszoltam Josht. Tartottam tőle, ha elkezdenek a zenéről beszélgetni nem megyünk ma bulizni. Bár Josh egyáltalán nem úgy nézett ki, mint aki most nagyon tudna beszélgetni. Még mindig rendesen le volt fagyva.
Hogy én mit fogok ezért Joshtól kapni....!
- Igen, már megyünk is. - jelentette ki Josh, ám ebben a pillanatban megjelent Lyn-Z is a színen.
- Szia! - köszönt kedvesen Joshnak, miközben odasétált hozzánk. - Szóval te vagy Josh, Amy barátja?
- I...igen!
Az előbb még azt hittem szegénykém már nem tud jobban ledöbbeni, de rá kellett jönnöm, hogy tévedtem. Nem tudom hogy csinálta, de most még elképedtebb arcot vágott.
Linn mellénk ért, Gerard átkarolta, majd mosolyogva néztek végig rajtunk. Az volt ráírva az arcukra, hogy meg vannak elégedve Josh külsejével. Én is!
- Most már tényleg menjünk! - unszoltam újra Josht, mert akár órákon keresztül elnézegethettük volna így egymást, viszont nekem ahhoz nem volt kedvem.
- Vigyázzatok magatokra! - szólt még utánunk Gee, aztán becsukódott mögöttünk az ajtó.

- Miért nem mondtad? - támadott le azonnal Josh.
- Mit? - adtam az ártatlant.
- Hogy Gerard Way az apád.
- Miért, akkor mi lett volna? Nem jársz velem?
- Dehogy, csak.... csak lett volna időm felkészülni!
- Felkészülni? Mégis mire?
- A találkozásra.
- Mi? Nem azért jöttél, hogy buliba menjünk? Mért kell arra felkészülni, hogy találkozol az apámmal?
- Azért mert... mert ő Gerard Way! - magyarázott Josh teljes meggyőződéssel, és közben úgy hadonászott a kezével, hogy azt hittem mindjárt leüt.
- És akkor mi van? Ő is csak egy ember!
- De... de... ő az egyik példaképem! Eszméletlen miket művel a színpadon! Láttam már párszor az utcán, meg itt-ott, van autogramom is tőle. De... nem is tudtam, hogy van egy lánya.
- Hát igen, ezt sokáig ő sem.
Josh hirtelen megállt, és mivel én belekaroltam engem is magával rántott.
- Hogyhogy? - kérdezte.
Igyekeztem röviden elmesélni neki a történetemet. Szájtátva hallgatta.
- Ez hihetetlen! - mondta végül.
- Nekem mondod?
- És... milyen? Mármint a hétköznapi életben?
- Hát... nagyon jó fej! Rengeteget hülyéskedünk. Nagyon szeretem.
- Szerencsés vagy.
- Igen? És miért?
- Ha nekem ilyen apám... - álmodozva felnézett az égre. - nem volna gondom egy szál sem!
" Így se lesz!" gondoltam magamban, de mondani persze nem mondtam semmit.
- De, ha lehet ne nagyon hangoztasd kérlek!
Csodálkozva nézett rám.
- De miért? Titok?
- Nem titok, csak nem akarom, hogy mindenki ezzel foglalkozzon.
- Értem, rendben!
Josh egész este Gerardról és az MCR-ről áradozott nekem, a végén már komolyan idegesített.
A buliból is hamar elegem lett, így korán hazamentünk.

Gerard még ébren volt, megint dolgozott. Nagyon csodálkozott, mikor beállítottam.
- Hát te? Nem volt jó a buli? - kérdezte.
- Nem különösebben. - mondtam letörten és már indultam is fel a szobámba.
- Minden rendben? - szólt még utánam Gee.
- Hát persze! - mondtam unottan és elhúztam a csíkot.
Most először nem örültem neki, hogy Gerard az apám.

Mikor másnap találkoztam Joshal végre sikerült leállnia a Gerard Way témáról. Egy szó sem hangzott el köztünk róla, és végre megnyugodtam, hogy nem fog minden nap áradozni, mert az egy kicsit unalmas lenne.
Gee meghallgatta a zenéjüket, tetszett neki, és megígérte, hogy összehozza őket egy olyan emberrel, aki egyengetheti az útjukat. Azt én sem tartottam volna jó ötletnek, ha ő teszi ezt meg.

Josh elújságolta egyik nap, hogy "véletlenül" összefutottak valakivel, aki komoly lépéseket tehet a zenekar jövőjét illetően. Nagyon boldog volt, mert úgy tűnt nyitva áll az út előttük. Én csak szerényen gratuláltam neki, és a világért sem árultam volna el, hogy az én kezem van a dologban.
Bár Joshnak most kevesebb ideje jutott rám, viszont mikor találkoztunk nagyon kedves, és figyelmes volt velem. Egyre jobban beleszerettem!