Minden nap találkoztunk suli után Joshal. Annyira kedves és figyelmes volt, hogy az már hihetetlen. Nem is gondoltam, hogy ilyen srácok egyáltalán léteznek.
Gyakran eljártam a próbáikra is. Egyre jobban tetszett a zenéjük,és elhatároztam, hogy majd én kézbe veszem a banda sorsát.
Josh még mindig nem tudta, hogy Gerard az apám, és jobbnak láttam, ha ez egy darabig még titkokban is marad.
Egyik este úgy gondoltam ideje elkezdenem a srácok karrierjének egyengetését.
- Apa, - ültem le Gee mellé. Nem nagyon zavart, hogy épp dolgozik. Úgy gondoltam én fontosabb vagyok neki!
- Ühüm... - morogta, de nem nézett fel a rajzából.
- Szeretnék kérni valamit.
- Hmm... - még mindig nem figyelt rám.
- Terhes vagyok és hozzámegyek Joshoz! - jelentettem ki jó jó hangosan.
- Ühüm... - hümmögött, majd hirtelen felkapta a fejét. - Hogy mi? - nézett rám kérdőn.
- Jaj, figyelj már rám egy kicsit!
Végre elszakadt az asztalon heverő papíroktól és teljesen felém fordult.
- Mit mondtál az előbb? - kérdezte riadtan.
- Semmit, nem érdekes. Csak szerettem volna, ha figyelsz rám!
- Oké, oké, figyelek!
- Szóval, Joshnak van egy zenekara. - kezdtem bele. - Gitározik és énekel.
- Aha, az nagyon jó! - látszott rajta, hogy nem igazán érdekli a téma.
- De apa, ez... nagyon jók, komolyan!
- Amy, New Jerseyben minden második srácnak van zenekara!
- Igen de.... Josh... őőő.... nem érted?
- De értem, szerelmes vagy. - felelte nevetve.
Nem hiszem el! Miért nem tud komolyan venni? A srácok tényleg tehetségesek, nemcsak a szerelem beszél belőlem.
- Arra gondoltam... - kezdtem, de Gee félbeszakított.
- Hogy hallgassam meg őket, és egyengessem az útjukat.
- Igen! Nahát, hogy találtad ki? - kérdeztem gúnyosan, mert ezt úgy mondta, mintha valami szörnyű kényszer lenne. Na jó, kényszer volt, de nem szörnyű!
- Amy, - nézett rám nagyon komoly fejjel. - elhiszem, hogy jót akarsz. Azt is elhiszem, hogy ügyes a te Joshod, de ez így nem jó. Persze, tudnék nekik segíteni, de én nem tartom jó ötletnek. Ha igazán értékelni akarják a munkát, ami benne van, akkor saját maguknak kell megdolgozni a sikerért. Akinek csak úgy az ölébe pottyan, azzal könnyen elszalad a paci.
- De... de Josh nem olyan...
- De! Mindenki olyan! És ezt nem rosszindulatból mondom.
Taktikát változtattam. Ha erőszakkal nem megyek nála semmire, akkor majd hatok az érzelmeire. Olyan szemekkel néztem rá, hogy még egy jéghegy is megolvadt volna tőle.
- De apaaaa! - súgtam hízelgő hangon, és odabújtam hozzá. - Csak egy kicsiiiit! Nem is kell tudniuk róla. Csak szólj pár helyen. Nem azt kérem, hogy holnap már megjelenjen egy lemezük, csak a kezdeti nehézségeken átlendülni....
Sóhajtott és átölelt.
- Miért nem tudok neked nemet mondani? - kérdezte nevetve.
- Talán... mert a lányod vagyok?
- Nagyon ismered a gyenge pontjaimat.
- Hmmm... volt kitől örökölni....
Miután így évődtünk egymással már tudtam, hogy nyert ügyem van.
- Nem bánom, hozz pár demót tőlük. De nem ígérek semmit. - adta meg magát végül egy nagy sóhaj kíséretében.
- Kösziiii! Imádlak! - adtam egy hatalmas puszit az arcára.
Ezzel meg is volnánk, de maradt még egy kényes téma.
- Josh... elhívott egy buliba szombaton. - kezdtem óvatosan.
Mostanában nem voltam sehol, pedig hívtak pár helyre. Az a helyzet, hogy Gee és Lyn-Z társaságát nem múlhatja felül egy buli sem. Annyira jól elhülyéskedünk együtt, meg mindig megyünk valahová, valahogy nem vágytam másokhoz. Viszont ez más lesz, ide Josh hívott, meg persze addig is együtt lehetünk.
- És hol lesz? - kérdezte Gerard.
- Josh egyik osztálytársánál, nem messze innen. - megint őzikeszemekkel néztem. - Apa, kérlek....
- Jól van, jól van, nem kell könyörögnöd. De egy feltételem van.
- Mi az?
- Szeretném már én is látni Josht. Ha jön érted hívd be, hagy ismerjem meg.
- Biztos jó ötlet ez? - kérdeztem, mivel a próbaterem falán láttam pár MCR posztert is, egyéb bandák képei mellett. Így ki fog derülni, hogy ki az apám.
- Ragaszkodom hozzá! - jelentette ki végül Gee.
Végül is előbb-utóbb úgyis kiderülne....

Eljött a buli estéje. Josh nagyon izgult, mikor elmondtam neki, hogy az apám ragaszkodik hozzá, hogy találkozzanak, hát ha még tudta volna....
Este hétkor csöngettek. Rohantam ajtót nyitni.
- Szia! - köszönt szerelmem és adott egy szál vörös rózsát.
Istenem, hogy ez a srác milyen romantikus.
- Gyere be. - tártam ki előtte az ajtót, mire félszegen belépett.
- Apa mindjárt jön! - mondtam fel sem tett kérdésére.
- Amúgy milyen az apád? Úgy értem emberevő, féljek tőle, vagy jó fej? - kérdezte.
- A "jófej" kategóriába tartozik. Ne izgulj, nem fog megenni.
A következő pillanatban megjelent Gerard a lépcső tetején, és laza léptekkel elindult felénk.
Ránéztem Joshra és majdnem elröhögtem magam. Te jó ég, milyen képet vágott!
Gee odaért hozzánk és bemutattam őket egymásnak.
- Apa, ő Josh, Josh ő itt az apám!