Gerard, miután látta, hogy nem vagyok beszámítható, nem faggatott tovább, csak sandán mosolygott rám, mint aki mindent tud, végül hagyott, hogy kiálmodozhassam magam a szobában. Persze aludni nem sokat aludtam.

Másnap, ahogy elterveztem, megint kiültem a parkba, ugyan azzal a könyvvel. Nem kellett csalódnom, Josh ugyanis hamarosan megjelent, most kutya nélkül.
Úgy tett, mintha csodálkozna, hogy ott vagyok, pedig láttam rajta, hogy nagyon is számított rám.
- Szia! - köszönt, mikor leült mellém. - Megint itt?
- Megint. - feleltem nevetve. - Hol van a labdád?
- Nincs kutya, nincs labda. - válaszolt és kivillantotta hozzá összes fogát. Úgy éreztem mentem szétfolyok a padon.
Elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Megtudtam, hogy 17 éves, nem messze laknik tőlünk, de ő másik suliba jár.
Egy idő után a beszélgetés a zenére terelődött. Egyáltalán nem állt szándékomban elárulni neki, hogy ki az apám, mert már rossz tapasztalataim voltak e miatt. Ha összebarátkozunk, akkor magamért tegye, ne Gerard miatt!
- És, te milyen zenét szeretsz? - kérdeztem, bár a ruhája, meg a haja eléggé árulkodó volt.
- A rockot! - vágta rá gondolkodás nélkül. - De úgy látom te is, igaz?
- Naná! - feleltem nevetve, és megcsörgettem a farmeromon lógó láncot.
Megláttam, hogy a nyakában egy bőrláncon pengetőt hord.
- Gitározol? - kérdeztem izgatottan. Nagyon szeretem ám a vagány, gitározós srácokat!
- Aha, meg énekelek. - felelte, mintegy mellékesen.
- De jó! - -kiáltottam fel hirtelen, és már majdnem elárultam, hogy ki az apám, de még időben kapcsoltam. Vészcsengőm jelezte, hogy ameddig lehet tartsam titokban.
- Van egy bandánk is. - folytatta Josh.
Számomra ez valami hihetetlen volt. Úgy látszik vonzom a zenészeket.
- Tényleg? - kérdeztem őszinte örömmel, és elhatároztam, hogy erről még többet kell megtudnom.
- Lenne kedved eljönni valamikor meghallgatni? - kérdezte Josh.
Hmm, csöppet sem nyomulós a srác, de így még jobban tetszik nekem.
- Hát persze! - lelkendeztem. Az első randi tehát már meg is volt beszélve.
Még órákig beszélgettünk a parkban, majd hazakísért. Én annyira, de annyira boldog voltam, hogy azt el sem tudom mondani. Annyi közös volt bennünk, és Josh nagyon figyelmes és jó fej volt. Úgy éreztem, hogy nagyon szerencsés vagyok, és én voltam a legboldogabb ember a világon.

Két nap múlva elmentem megnézni egy próbát. A zene nagyon tetszett, ahhoz képest, hogy milyen fiatalok még nagyon profin játszottak. És hát Josh hangja! Beleborzongtam, mikor hallgattam. És végig engem nézett, mikor énekelt.
A próba után még elmentünk egyet sétálni a parkba. Leültünk egy padra, és Josh átkarolt. Ez volt az első, hogy hozzám ért.
- Nagyon tetszik az zenétek! - mondtam őszintén, és csillogó szemekkel néztem rá. Tudtam, éreztem, hogy most történnie kell valaminek.
- Örülök. - válaszolt Josh, majd megfogta az állam, egészen közel húzott magához és... megcsókolt.
Bár még sosem csókolóztam, Josh annyira jól csinálta, hogy hamar belejöttem. És nagyon élveztem.
- Nagyon tetszel nekem Amy! - szólt halkan, mikor ajkain elváltak egymástól. - Te annyira ... különleges lány vagy.
Nem tudtam mit felelni, és éreztem, hogy nem is kell. Csak élveztem, ahogy átölel, és hozzábújtam.
Szerelmes voltam, mégpedig életemben először és nagyon, nagyon!

Mikor hazamentem Gee még tévét nézett. Szinte szálltam a levegőben, úgyhogy nem tudta nem észrevenni, hogy történt valami. Ráadásul én is égtem a vágytól, hogy elmondhassam valakinek az érzéseimet.
- Mi történt Amy? - kérdezte, mikor levetettem mellé magam a kanapéra.
A vállára hajtottam a fejem és boldog mosollyal az arcomon válaszoltam.
- Megismerkedtem egy fiúval.
Gerard nevetve megsimogatta az arcom
- Áhh...értem. Mesélj róla!
Nem kellett kétszer mondania.
- Joshnak hívják, 17 éves, itt lakik nem messze, és... nagyonnagyonagyon helyes, és aranyos, és...
- Jól van, jól van! - nevetett Gee, - értem. Az én kicsi lányom szerelmes!
Sóhajtottam egyet. Gerard szembeült velem és nagyon komolyan a szemembe nézett.
- Figyelj Amy, azt hiszem itt az ideje, hogy megbeszéljünk bizonyos dolgokat.
Annyira komoly volt az arca, hogy elnevettem magam.
- Jaj apa, nehogy a virágokkal, meg a méhecskékkel gyere itt nekem! Azzal már egy kicsit elkéstél!
- Mennyire? - nézett rám sápadt arccal.
- Ohh... annyira azért nem! - feleltem ,és majd megpukkadtam a nevetéstől az arckifejezése láttán.
- Huh... akkor jó! - hallatott egy megkönnyebbült sóhajt és a kézfejével megtörölte a homlokát. - de azért csak ésszel!
Hihetetlen zavarban volt. Nem is igazán értettem, hogy ő, aki a színpadon miket művel sok ezer ember előtt, most zavarban van egy tinilány miatt. Olyan nincs, hogy ezt a helyzetet ne használjam ki.
- Ááá, ne aggódj, Josh azt mondta mindig van nála gumi.
Ha nem látom nem hiszem el, hogy elpirult. De csak egy pillanatra! Hamar összeszedte magát, és visszanyerte eredeti arcszínét.
- Khm... ennek nagyon örülök! - mondta végül nagyon komolyan.
Nem bírtam tovább, és a nyakába csimpaszkodva átöleltem
-Jaj apa, ne aggódj már! Csak hülyültem.
Gee visszaadta a labdát.
- Hülyültél, hogy van nála gumi? Akkor nem találkozhattok!
Erre mindketten jót nevettünk és feloldódott a feszültség köztünk.
- Tudok magamra vigyázni. Meg Josh sem olyan, nem lesz semmi baj
- Hát... hogy ki nem olyan, azt nem lehet előre tudni. - nézett komolyan a szemembe. - Ez tapasztalat Amy!
Most rajtam volt a csodálkozás sora. Tapasztalat? Ezt vajon mire értette? De nem mertem megkérdezni tőle.
Aztán tovább áradoztam neki Joshról, csöppet sem zavartatva magam, hogy esetleg unja már a témát, bár nem úgy tűnt.
- És képzeld, ma megcsókolt. - mondtam ki végül a mai nap legcsodálatosabb eseményét. - és olyan... olyan jó volt...és... szeretem....Nagyon szeretem!