18.rész
2008.11.11. 15:10
Mint tudjuk minden csoda három napig tart, így viszonylag hamar napirendre tértek a tény fölött, hogy Gerard Way az apám. Azt hiszem mikor úgy tudták, hogy a pasim eléggé utáltak, de így már egészem más a helyzet. Egy apa az csak egy apa!
Mikor végre nem úgy néztek rám, mint akinek két feje van, kezdtem élvezni a népszerűséget. Hirtelen nagyon sok "barátrom" lett, viszont tényleg akadt néhány, akit igazán a barátomnak nevezhettem, csak nehéz volt szelektálni. Vicces, hogy mennyire meg tudnak változni az emberrel, ha ismert szülei vannak.
Egyik délután épp a parkban ülve olvastam egy könyvet. Szép napos idő volt... de minek is mondok ilyen marhaságokat, lényeg, hogy valaki fejbe talált egy teniszlabdával. Nem mondhatom, hogy jól esett.
- Mi a fasz volt ez? - kiáltottam, amolyan Amysen és körbenéztem.
Egy srác futott felém a kutyájával és már messziről kiabálta, hogy bocs, nem akartam!
Mikor megláttam elfelejtettem, hogy mi fáj. Annyira helyes volt. Rövid, sötét haja összevissza bezselézve díszelgett a feje tetején, és a mosolya, áhhh.... Ma jó, elég a csöpögésből. Lényeg az, hogy kurva helyes volt.
- Ne haragudj, nagyon fájt? - kérdezte mikor odaért hozzám. Én csak néztem rá, és nem tudtam megszólalni. "Fájt? Ha te csinálod semmi sem fáj!" gondoltam. Aztán ránéztem, és láttam, hogy mozog a szája. Most hozzám beszél? Amy, térj már magadhoz!!!
- ..... a kutyámnak dobtam, észre sem vettem, hogy itt vagy! - jutottak el lassan a tudatomig a szavai.
- Áhh, semmi vész! - legyintettem, és megfogtam a fejem, ahol eltalált, majd felszisszentem, mert iszonyatosan fájdalom hasított bele. Egy teniszlabda megfelelő távolságból nagyot tud ám ütni!
A fiú megnézte a fejemet.
- Uh, hát ez elég csúnya! Be kellene borogatni.
- Aha... - válaszoltam még mindig megbabonázva.
- Jaj, ne haragudj, még be sem mutatkoztam. Josh vagyok. Nyújtotta a kezét és kezet fogtunk.
- Én meg Amy.
- Akkor Amy, tudok valamit segíteni? Úgy értem a fejed...
- Á, nem, köszi! Itt lakom nem messze, majd otthon elintézem.
Nem tudom hogy a fenébe tudtam ezt mondani. Inkább azt kellett volna, hogy "Ohh, igen, mesterséges légzésre van szükségem!", vagy " Vigyél haza a karjaidban!", vagy valami hasonló. Erre én mit csináltam? Szépen elküldtem, azzal nincs semmi bajom. Pedig igenis van! Mégpedig a szívemnek!
Josh egy zavart köszönés után eltűnt a balfenéken, és magával vitte összetört szívemet.
Hazamentem és legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. Hogy lehetek ekkora állat! Hagytam elmenni. De nem baj, ha egyszer feltűnt ott, talán feltűnik máskor is. El is határoztam, hogy másnap ugyan ebben az időben megint "véletlenül" a parkban fogok olvasgatni, hátha újra fejbe talál egy teniszlabda.
Este a vacsoránál is ez járt az agyamban.
Ez egy olyan alkalom volt, amikor hárman ültünk az asztalánál: Gerard, Lyn-Z és én. Ez viszonylag ritkán szokott előfordulni.
Gee megkérdezte hogy telt a napom és meg csak egy álmodozó sóhajjal válaszoltam.
Aztán elkezdett mesélni a képregényéről, hogy mennek az előkészületek, de a hangja valahogy nem jutott el a tudatomig.
- .... rendben? - nézett rám kérdőn Gee, ebből arra következtettem, hogy tőlem kérdezett valamit.
- Őőő, hogy mit? Miről van szó? - ébredtem fel az álmodozásból.
- Azt kérdeztem, hogy lenne-e kedved holnap velem jönni. - kérdezte Gerard. - Úgyis szombat van, gondoltam érdekelne, hogy....
- Ne haragudj, de holnap nem jó! - vágtam közbe gyorsan, mielőtt még elcsábulnék. Persze, hogy érdekelt, minden érdekelt, ami vele kapcsolatos, viszont attól féltem ha holnap nem leszek megint a parkban örökre elveszítem Josht.
Gerard szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Amy, a múltkor azt mondtad szívesen eljönnél, és most hogy nem lesz suli...
- Igen tudom, de holnap nagyon fontos dolgom van. Legközelebb elmegyek megígérem. - úgy mondtam, mintha valami megtiszteltetés lenne tőlem, hogy Geevel tartok. Kicsit hülyén jött ki!
- Semmi baj Amy! - mondta Gee kicsit csodálkozva, - ha nem akarsz nem muszáj.
Én már gondolatban máshol jártam. Megint a parkban üldögéltem, de most volt mellettem valaki.
Aztán Gerard megint mondott valamit, amire én bólogattam, csak azért, hogy ne lássa, hogy megint nem figyelek oda.
- Akkor tessék! - mondta végül és a kezembe nyomta a mosogatószivacsot. - Épp az előbb ajánlottad fel, hogy egy hétig te mosogatsz meg porszívózol!
- De... én nem! - tiltakoztam, közben fogalmam sem volt, hogy az előbb mire mondtam igent.
- Na jó, mi van veled? - kérdezte Gee és közelebb húzódott hozzám - Valami baj van? Olyan mintha nem is itt lennél.
És ha tudná mennyire igaza van! Valahol egészen máshol jártam gondolatban. A parkban, és épp teniszlabdák pattogtak a fejemen!
|