Így kezdődött el új életem. És ha már új élet, akkor új suli is, amihez persze semmi kedvem nem volt.
Gerard javasolta, hogy menjek abba a középsuliba, amibe ő is járt, az van a legközelebb. Nekem a suli az suli, úgyhogy tök mindegy volt hol koptatom a padot. De tanulni kell! Ez az élet rendje! Hogy én milyen bölcs dolgokat tudok!
Sokat gondolkoztam azon, vajon világgá kürtöljem-e az iskolában, hogy Gerard Way az apám? Meglenne a jó, meg a rossz oldala is. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondok semmit, viszont titkolni sem fogom. Előbb-utóbb úgyis kiderül.
Elképzeltem Gerardot, amint szülői értekezleten van. Ez elég viccesen nézhet ki, mondjuk ha néhányan autogramot kérnek tőle...
Ezt a gondolatot meg is osztottam vele, de csak annyit mondott, hogy azt felejtsem el, hogy ő ilyenekre fog járkálni. Majd Donna intézi az ilyen ügyeket, ő amúgy is mindent elfelejtene, amit mondanak. Ezzel a téma le is volt zárva.
Aztán következett az első nap a suliban. Az volt a szerencsém, hogy az egész osztály új volt, nem nagyon ismerték egymást a többiek sem, még csak két hónapja kezdődött az iskola. Reméltem, hogy így könnyebb lesz beilleszkednem.
Ahogy egy osztályban ez lenni szokott voltak a "jó fej" központi figurák, meg a "lúzer" senki sem szereti emberkék. Hogy ki melyik kategóriába tartozik azt elég hamar le lehetett szűrni.
Mivel a középpontban általában a plázacica jellegű, agyonsminkelt, trendin öltöző lányok állnak, én nem tartoztam közéjük. Bár megvehettem volna bármilyen ruhát, inkább maradtam a farmernél, pólónál, meg az egyszerűbb ruháknál.
Egyik nap végül, akaratomon kívül mégis a középpontba kerültem. Az egyik "népszerű" lány, Carla, valahogy kiszúrta, hogy Gee vitt be kocsival a suliba, mert sikeresen elaludtunk az előző esti pókerparti után. Nem vicc, tényleg pókerparti volt otthon, Gee, Lyn-Z, Frankie Mikey és jómagam közreműködésével. Bár nem tartozik a tárgyhoz, elárulom, hogy szarrá vertem mindenkit, így 1 hónapig nem kell mosogatnom!
Szóval az a parti kicsit hosszúra nyúlt, úgy hajnali négykor lett vége, ezért nehezemre esett reggel hétkor fölkelni. Rimánkodtam is, hogy ne kelljen suliba menni, de Gee hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy ő szólt, hogy feküdjek le időben, én ragaszkodtam annyira a társaságukhoz, most viseljem a következményeit.
Ám bosszúm utolérte Geet, ugyanis neki kellett kocsival elfurikáznia reggel. Hehe!
Tehát ez a Carla meglátott, és persze az sem kerülte el a figyelmét, hogy ki ül a volán mögött. Érdekes módon az első órán megkérdezte, hogy szükségem van-e radírra, mert ő kettőt hozott, meg hogy milyen jó a hajam. Pff! Épp az este gondoltam, hogy már meg kéne mosni, de elmaradt.
Az szünetben végül odajött hozzám,és nyíltan megkérdezte, hogy nincs-e kedvem suli után elmenni vele venni néhány holmit.
Úgy néztem rá, mint egy ufóra. Én meg a plázázás? Meg akkor még nem is nagyon értettem mit a fenét akarhat tőlem ez a lány, aki eddig még csak köszönni sem volt hajlandó.
Közöltem vele, hogy nem érek rá, mert sietnem kell haza, erre felcsillant a szeme.
- Merre is laksz? - kérdezte.
Megmondtam neki a címet, mire nagyon fellelkesült.
- Ááá, én is pont arra megyek haza. Várjuk meg egymást suli után, jó? Legalább neked sem kell egyedül hazamenned!
Na még csak az hiányozna, hogy Carlaval kettecskén sétáljunk hazáig. Már épp azon gondolkodtam, hogy milyen kifogást találjak ki, mikor megkaptam a választ Carla kedvességére.
- De ha jönnek érted kocsival... esetleg elvihetnétek egy darabon...
Végre leesett, mi ez a nagy ajnározás. Calra biztosan látta reggel, hogy ki hozott be a suliba.
Gondoltam egy merészet, és bájosan rámosolyogtam.
- Hát... tudod ezt még meg kell beszélnem a pasimmal. Tudod, nem akar nagyon mutatkozni...
- A.... pasiiiid? - kiáltott fel hirtelen, és akkorra tátotta a száját, hogy azt hittem kipotyognak gondosan szabályozott fogai. - Gerard Way a pasid?
Megvontam a vállam.
- Hát persze! - mondtam, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, majd a fülébe súgtam. - Most már érted, miért nem akarja, hogy meglássák? De ugye számíthatok a diszkréciódra?
- Persze, persze, nem mondom el senkinek! - bizonygatta bőszen, és már rohant is épp ügyeletes barátnőihez elújságolni a nagy hírt!

Másnap a fél osztály tudott a dologról, mert nagyon kedvesen fogadtak. Azon ment a vita, hogy ki mellé üljek. Hirtelen én lettem a legnépszerűbb az osztályban.
Carla megpróbált kicsikarni belőlem néhány zaftos részletet, de odáig már nem akartam elmenni. Szegény Geenek így is épp elég, hogy valami örült pedofilnak nézik. Ha tudná!
Úgy gondoltam élvezem még pár napig ezt a figyelmet, aztán elmondom az igazságot, de valahogy úgy, hogy Carlat jól leégessem.

Az egyik szünetben arra kértek, hogy meséljek magamról. Tudtam én, hogy mire megy ki a játék! Mondtam egy-két általános dolgot, de Carla nem bírta ki, megkérdezte.
- És Gerardal mióta ismeritek egymást?
A teremben vágni lehetett a csöndet.
- Úgy kb. 1 hónapja tudtam csak meg, hogy az apám.
Carla álla leesett.
- Miii? De, nem a pasid? - kérdezte döbbenten.
- A pasim? Honnan veszed ezt a hülyeséget? Hiszen az apám lehetne! Illetve az is! - röhögtem, miközben diadalmasan ránéztem. Ekkora bakit nem fognak egykönnyen megbocsátani neki a többiek!