Egy kicsit néztem őket aztán bementek a portára. Ott sem értek el sok eredményt, mert nagy átlagban a francia orvosok nem tudnak angolul. Megsajnáltam őket , hogy itt szenvednek ezért odamentem hozzájuk. Valamikor úgy is túl kell esni a bemutatkozáson..
- Sziasztok! Vensz Diána vagyok és szerinem egy helyre megyünk. Mikey fenn van a 104-es szobában.- vigyorogtam, mert előbújt belőlem az MCR fan tejbetökfíling.
- Ohh, kössz. Én Gerard vagyok, de gondolom akkor tudod kik vagyunk.- kezet fogtam mindenkivel aztán felvezettem őket Mikeyhez és egy szót sem beszéltünk út közben.Épp lépek be Mike szobájába(már köszönte is a szia édest) amikor meglátta őket és lehervadt az arcáról a mosoly.....
-Hát ti?- kezdte hűvösen
- Mi is nagyon örülünk neked öcsi! - vigyorogta Gerard
- Úgy értem mit kerestek itt? Tita, neked nem kéne suliabn lenned?- fordult Titához
- Szia Mike! Most pont szünet van, ezért tudtam eljönni, de hogy vagy?- ment oda hozzá, hogy megölelje, de Mike eltolta magától. Sosem láttam őt még ilyennek.
- Minek vagytok itt? Menjetek haza! - ordította, komolyan nem értem őt....itt van mindenkije elvileg boldognak kéne lennie
- Mert az öcsém kórházban fekszik és mert egy hónapja nem láttuk? Talán azért!- mondta Gerard
- Nekem rátok nincs szükségem, csak elakartok mindent rontani! Na, menjetek innen!- ezt már nem bírtam hallgatni, Mike AZ ÉN Mikeom, nem ilyen
- Mike! A barátaid itt vannak! Szeretnek téged és tudni akarják mi van veled? Miért vagy ilyen? Azt mondtad nincs semmi probléma.....
- Nincs semmi? SEMMI? Mindennel probléma van! Csak veled nincs.- megfogta a kezem
- Szerintem beszéljünk meg mindent, mert ez így nem mehet! Szóval először is mi a probléma most? Mert idáig nem volt semmi baj....
- Igen Mike! Mondd már meg nekünk is, hogy miért hagytál úgy csapot, papot és jöttél ide, meg mi történt veled? Van nekünk is hozzád bőven kérdésünk!-ezeket Ray mondta, talán ő volt a legnyugodtabb ezért szólalt meg először és határozottan.
- Az eljövetelem csak Titára és rám tartozik, és laposra vert pár vadállat este, mert nem volt nálam se pénz se drog. Ennyi. Elégedett vagy?- annyira rideg és flegma volt a legjobb barátaival, hogy én éreztem rosszul magam. EZ NEM Ő, AKIT SZERETEK!
- Mike! Mi van veled? Miért vagy ilyen?- kérdeztem
- Csak annyi, hogy a drága bátyám leribancozott téged, mikor még nem is ismert.Haza akar vinni, hogy éljem újra boldogtalan napjaimat. Csak ennyi Dia, csak ennyi.
Gerard a fejére csapott. Én meg tényleg nem értek semmit.
- MOST MI VAN?- ültem le mert úgy éreztem mindjárt elájulok.
- Ne haragudj Dia! Nem úgy mondtam......-kezdte volna a bocsánat kérést Gee
- Hogy nem úgy mondtad. Várjál! Idézlek:Összeszedtél valami ribancot? Tudja, hogy ki vagy? NEM ISMERŐS?
- Hát, ezt mondtam, de olyan szal fura szituáció volt az és úgy érzem meg kell beszélnünk pár dolgot. Kérlek!- nézett rám és rá Gerard olyan szemekkel...hogy ha nem lennék belezúgva Mikeba, biztos elolvadtam volna
- Rendben fiúk! Ki jön velem kávézni?- tettem fel a kérdést és mindenki jött velem és csak Gee meg Mike maradt a szobában.
Lementünk lifttel a kávézóhoz . Rendeltünk 5 kávét és leültünk egy asztalhoz.
- Dia! Miket mondott neked Mike? Rólam?- kérdezte nagyon bátortalanul Tita
- Hát először nem a legszebbeket, de most már nekem az jött le hogy ki akar veletek békülni, nem értem mi van most vele....
- Ki akar békülni? De jó! Amúgy hogy ismerkedtetek meg?- kezdte Tita, és láttam, hogy rendesen megszorította Frankie kezét.
- Hát ez egy elég bonyolult és szerencsétlen sztori, legyen ennyi elég jó?- nem volt kedvem előadni az egész történetet
- Rendben. Amúgy, te mit dolgozol?- kezdtünk átmenni egy olyan bájcsevej féleségbe
- Divattervező vagyok, vagy igazából csak annak tanulok.
- Komolyan az tök jó! - elkezdtünk beszélni Titával meg a többiekkel és arra a következtetésre jutottam, hogy valami tündéri emberek Mike barátai. Vagy 2 órát ültünk kint és nagyon jó összebarátkoztunk.
(EKÖZBEN)
MIKEY
- Ne haragudj Mike! Én tényleg nem így gondoltam! BOCSÁNAT! Nagyon szemét voltam veled bocsáss meg! Nagyon örülök, hogy boldog vagy!- Geetől ilyet nem sokszor láttam, szal kiélveztem a pillanatot, mert letérdelt és kulcsba tett kézzel könyörgött. NA jó....MEGBOCSÁSSAK NEKI?????
- Na jól, van! Csak hagy maradjak Diával!
- Tudod mire gondoltam?(már megint kezdi felvenni az énirányíok dolgot, de azért meghallgatom) Itt maradunk veled Párizsban ameddig kell és ha felgyógyultál majd utána meglátjuk mi lesz. JÓ?
- Rendben. Ebben én is benne vagyok. Hiányoztál azért te Devilagyú seggfej! - röhögtem rá
- Te bazd meg elég hangulat ember vagy! Egyik pillanatban ki akarsz gyilkoni, most meg hiányoztam? De azért te is te Húgyfejű nyomorék!- Odajött beletúrt a hajamba és megölelt olyan igazi bratyósan.
- Te mondod? Nem lényeg.....
- Mike! Amúgy mit akartál mondani akkor? Olyan nyugtalan volt alapból a hangod.
- Hát......van valami, de ....- NA most el modjam neki vagy mégse? Ez itt a kérdés? Vajon hülyének fog nézni ezzel az ember rablós sztorival?