Másnap Mikey és Frankie közreműködésével összeházasodtunk, mindenféle hacacáré és csinnadratta nélkül, mégis én voltam a világ legboldogabb embere. És ráadásul mindez Gee szülinapján. Ez az egész nem is alakulhatott volna jobban!
Persze azért este megünnepeltük a nagy eseményt, és a fiúkkal, meg néhány közeli baráttal elmentünk bulizni.
Fogyott az ital rendesen, de azért én igyekeztem visszafogni magam. Élénken éltek még bennem a Mikey szülinapja utáni események, amikor balul ütött ki a nagy mulatozás.
Frankie ivott a legtöbbet. Már alaposan el volt ázva, mikor leült mellém, átkarolta a derekam és a fülembe suttogott.
   - Lily, mond meg nekem őszintén, lesz az életben olyan jó nőm, mint te vagy?
Nevettem, mert láttam, hogy a szemei is össze vannak már akadva.
   - Ne izgulj Frankie! Biztosan találsz magadnak valakit!
   - Gee egy mázlista! - folytatta Frank a nyomulást. - Én meg amilyen ki nyomi vagyok...
   - Ugyan már, ne mondj ilyeneket! Te is tudod hány kiscsaj van odáig érted!
   - Hát éppen ez az! Kiscsajok. Nekem egy komoly nő kell!
Egészen közel hajolt, olyan volt, mintha meg akarna csókolni.
   - Frankie! - szóltam rá, mielőtt valami meggondolatlanságot csinálna.
De Frankie nem csinált semmi olyat, csak szépen a vállamra hajtotta a fejét és elaludt. Ha nem tartom meg az asztalon landolt volna a feje. Így  viszont nem tudtam megmozdulni. Hiába ébresztgettem ő csak aludt tovább, mint a bunda.
   - Gerard! - próbáltam túlkiabálni a zenét. - Gee!
Gerard végre meghallotta, hogy hívom és felnézett a Rayel folytatott, elmélyült eszmecseréből.
   - Frankie kicsit többet ivott a kelleténél. - mondtam neki, mikor odajött. - Haza kellene vinni.
Gee megrázogatta barátját, de mivel neki sem volt hajlandó felébredni, sóhajtott egyet.
   - Én is hazamennék már. - mondtam neki. A mai mozgalmas nap után tényleg jól esett volna már a pihe-puha ágyikó, meg újdonsült férjem ölelése.
   - Oké, szólok Mikeynak, hogy segítsen hazavinni Frankiet. - válaszolt Gee, és a szemeivel keresni kezdte az öccsét.
Ketten cipelték ki Frankiet a kocsihoz. Szó szerint cipelték, mert Frank nem tudott lábra állni.
Hazaérve bevitték barátjukat a házába, egyenesen be a hálóba. Utánuk mentem, hátha elkél a segítség.
Frank úgy terült el az ágyon, mint aki már nem is él, de szabályosan emelkedő és süllyedő mellkasa mutatta, hogy csak nagyon mélyen alszik.
A fiúk kimentek én pedig levettem Frank cipőjét és óvatosan betakargattam. Ekkor váratlanul oldalra fordult és az egyik kezét a derekamra tette.
Meglepődtem, mert eddig egy icipicit sem mozdult, most meg hirtelen még a szemét is kinyitotta.
   - Lily! - sóhajtotta, de mikor rám nézett láttam, hogy egyáltalán nincs magánál.
Megsimogattam az arcát, és igyekeztem óvatosan lefejteni  magamról a kezét. Hirtelen fölemelte a fejét és váratlanul adott egy puszit a számra, majd a következő pillanatban visszahanyatlott a párnára és már durmolt is tovább.
Egyáltalán nem valószínű, hogy magánál lett volna akár egy pillanatra is, ezért nem is haragudtam rá. Csak néztem mosolyogva, ahogy nyitott szájjal szuszog, és megsimogattam a homlokát. A kezem felé fordította a fejét és mosolygott álmában. Teljesen olyan volt, mint egy kisgyerek.
Gerard lépett be a hálóba váratlanul, és csodálkozva nézett rám.
   - Hát te? - kérdezte.
   - Csak betakargattam. - mondtam zavartan. Olyan érzésem volt, mintha rajtakapott volna valamin. Gee összeráncolt homlokkal nézett, majd közelebb jött.
   - Szerintem alszik délig. - jegyezte meg Frankiere nézve, majd felém fordult. - Hazajössz, vagy még őrzöd?
Nagyon furán, sértődötten kérdezte. Mi történt, talán féltékeny?
   - Persze, hogy megyek! - válaszoltam és már fel is álltam az ágyról, hogy Geevel együtt elhagyjam a szobát, de Gerard  megelőzött. Még szinte fel sem álltam, mikor már kiviharzott.
A hazafelé út is furcsa volt. Gee egy szót sem szólt, és a kérdéseimre is csak kurtán válaszolt.  
Ahhoz képest, hogy ma házasodtunk össze, az első esténk elég érdekesre sikeredett. Nem értettem Gerardot, hogy miért viselkedik így. Jóban vagyok Frankievel és ennyi! Sőt, az egész csapat olyan nekem, mintha a testvéreim lennének. Most minek kell így felfújni ezt a dolgot?  

Az ágyban is csak annyit mondott, hogy fáradt, és elaludtunk, ami egy nászéjszakán elég furcsa dolog volt!

Reggel már nem volt mellettem, sőt, nem találtam az egész házban. Nem hagyott üzenetet sem, hogy hová ment, maradt tehát a telefonja, de az meg ki volt kapcsolva.
Aggódni kezdtem. Hová a fenébe tűnhetett? Egyértelmű volt, hogy haragszik rám valamiért, és jó lett volna tudni, hogy pontosan miért.
Egyetlen ötletem volt csak, mégpedig, hogy Frank miatt. Bár nem történt köztünk semmi, de valamit esetleg félreérthetett Gee.
Gyorsan felhívtam Frankiet, de ő sem vette fel, bizonyára még a tegnap estét aludta ki.
Nem tehettem mást, mint vártam, hogy kidühöngje magát és hazajöjjön.
Egy óra elteltével Frank hívott. Rekedt és ijedt volt a hangja a telefonban.
   - Lily, nálam járt Gerard! - mondta.
   - Nálad... de hát miért?
   - Most őszintén, mit csináltam én tegnap este?
   - Mit csináltál? - tátottam el a számat. - Együtt voltunk bulizni, beszélgettünk...
   - Szemtelen voltam, fogdostalak, vagy valami?
   - Őőő... nem, de miért?
   - Mert Gee rám támadt, hogy molesztáltalak, meg milyen bunkó vagyok, és hogy téged sem ért, minek mentél hozzá feleségül, ha egyszer én kellek neked...
   - Én csak betakargattalak, mikor hazavittünk, semmi egyéb, és nem értem Gerard miért fújja fel ennyire ezt a dolgot.
   - Hát azt én sem, mindenesetre iszonyú dühösen elrohant, és úgy vezetett, mint egy őrült. Remélem nem csinál semmi hülyeséget.
Jeges kéz markolt a szívembe. Azonnal a bárszekrényhez mentem és ellenőriztem a italokat. Rossz érzésem csak fokozódót, mikor megláttam, hogy két üveg hiányzik.
   - Frankie, azt hiszem Gee ivott! - mondtam aggódva a telefonba. - Azonnal hívom Mikeyt, hogy megkeressük, mielőtt valami baja esne.