Elgondolkodó arccal ült le az ágyam szélére és sóhajtott egy nagyot, majd megcsóválta a fejét.
- Nem hiszem, hogy ezt megértenéd...
- Tegyél egy próbát!
- Amy, te még nem tudhatod...
- Apa, nem vagyok már kisgyerek! - boci szemekkel néztem rá. - Kérlek, mond el!
Hátradőlt, de nem nézett rám, ahogy beszélt.
- Tudod, Frankie a legjobb barátom... és... mindig ott volt, ha szükségem volt rá. Rá bármikor számíthattam. Olyan ő nekem... mintha a részem lenne. A jobbik oldalam... egy darab belőlem.
Teljesen elérzékenyült, ahogy beszélt.
- És... szereted őt? - kérdeztem halkan.
- Persze, hogy szeretem. - nézett rám hirtelen.
- De... szerelmes vagy belé?
- Tudod Amy, ez bonyolult dolog. Igen, szeretem Frankiet, és ez több, mint barátság. De nem ugyanaz, mint amit Lynn iránt érzek. Lynn a feleségem és szeretem őt, boldog vagyok mellette, nagyon vidám, sokat nevetünk, kitölti az életem. De Frankie.... ő maga a szenvedély, a vadság. Az a tűz ami benne lobog teljesen megőrjít.
- Akkor... te a ... fiúkat szereted? - tettem fel neki ezt az igen kényes kérdést.
Gee csak a fejét rázta.
- Nem, egyáltalán nem. De Frankie egészen más. Ő az én igazi lelki társam.
Ahogy Frankről beszélt úgy csillogott a szeme, ahogy még sosem láttam.
- És Lyn-Z meg Jamia? Ők mit szólnak hozzátok?
- Hát... gondolhatod. - felelte nevetve. - Elfogadják, de nem nagyon tetszik nekik. Én sokáig megpróbáltam visszafojtani magamban ezt az érzést, de majdnem belepusztultam. Annyira hiányzott, hogy az már szinte fájt. Aztán azt mondtam, vagy elfogad Linn olyannak, amilyen vagyok, vagy az egésznek semmi értelme.
- És ezek szerint elfogadott?
- El. Persze ma már korántsem művelünk olyan vad dolgokat, mint régen, de a kötelék megmaradt köztünk.
Tűnődve néztem Gerardot, ahogy a kezét nézegeti zavarában. Meglepett az őszintesége, és úgy tűnt saját magát is. Nem számítottam rá, hogy elmond mindent, de nagyon jól esett a bizalma.
- Amy, - szólalt meg némi hallgatás után. - ugye számíthatok a diszkréciódra. Én most teljesen őszinte voltam hozzád, mert a lányom vagy. Úgy érzem jogod van tudni rólam az igazságot. De nem szeretném ezt mindenhonnan visszahallani.
Feltérdeltem az ágyon és a nyakába csimpaszkodtam, majd adtam neki egy cuppanós puszit.
- Megígérem. - mondtam. - És köszönöm, hogy őszinte voltál.
- Hát akkor, térjünk át rád. - kezdett bele a számomra nem túl kellemes témába. - Remélem többé nem jut eszedbe ilyen őrültség!
Visszagondoltam az üldözés pillanataira, meg ahogy az a pasi a büfében az asztalra dobta a pénzt, és megborzongtam.
- Nem, soha többé! - válaszoltam őszinte meggyőződéssel. - Akkor most mi lesz velem?
- Én megpróbálok mindent, hogy maradhass. De ehhez te is kellesz.
- Én is meg fogok tenni mindent! - ígértem, és végre megint úgy érzetem, hogy van reményem egy boldog életre.

Eltelt néhány nap, és mi a bírósági idézést vártuk az ügyemben. Lassúnak tűnt az idő múlása ebben a bizonytalanságban.
Geevel teljesen jól elvoltunk. Igaz pizzán, meg egyéb hasonló műremekeken éltünk, kivéve, mikor Donna áthívott ebédre, de engem egyáltalán nem zavart.
Sokat beszélgettünk, és nekem egyre jobban tetszett a világhoz való hozzáállása. Ahogy jobban megismertem egyre inkább érzetem, hogy vele szeretnék maradni.
Egyik este horrorfilmet néztünk a nappaliban. Ez a nap elég mozgalmas volt. Volt pár megbeszélése, meg egyéb dolga, amire engem is vitt magával, legnagyobb örömömre. Így nem csoda, hogy fáradtak voltunk már estére, meg a film sem volt valami túl izgalmas, így ott helyben, a kanapén elaludtunk.
Arra ébredtem, hogy erős fény világít a szemembe, és Gerard is hunyorogva mocorog mellettem.
- Mi a fa.... - morgott Gerard, de mikor felnézett elakadt a szava.
Lyn-Z állt ugyanis felettünk teljes életnagyságában. Szemei szikrákat szórtak.
- Ez meg mit jelentsen? - kérdezte vészjósló hangon.
- Sz...szia szívem, hazajöttél? - nevetett Gee.
- Mi ez? - kérdezte az előbbit meg sem hallva Lyn-Z. - több hét után hazajövök és mit látok? Egy idegen csajjal csicsikálsz édesen a kanapénkon?
Mire befejezte a mondatot sikerült mindkettőnknek feltápászkodni és szembe álltunk a tajtékzó Linnel.
- Én... szóval.... - habogott Gee elég szerencsétlenül. Talán még magához sem tért teljesen.
- Bemutatom neked Amyt. - jött meg végre a hangja. - A lányomat.
Lyn-Z szája tátva maradt az utolsó szavak hallatán.
- A lá... nyo... dat? - kérdezte, mikor sikerült úgy ahogy magához térnie. - De... hogy... mikor.... honnan?
Gee átkarolta teljesen kiakadt feleségét, és elmesélte neki felbukkanásom történetét.
Néhány percnyi kérdezz-felelek után Lyn-Z odajött hozzám és végre rendesen bemutatkoztunk egymásnak, majd elég távolságtartón méregetni kezdett.
- Bocs, csak egy kicsit fura volt erre a jelenetre hazajönni. - közölte ridegen.
- Persze, megértelek. - próbáltam adni a jó kislányt.
Hát mit ne mondjak én sem ilyen első találkozásra vágytam. Elég ciki volt. De erről csakis Gerard tehetett, mert nem szólt előre a feleségének.
- Amy, - nézett rám Gee. - Linnel van egy kis megbeszélnivalónk, mindjárt jövünk vissza.
Ezzel átvonultak a konyhába, én meg addig visszaültem a tévé elé.

Nem tudom direkt csinált- e Gee, de minden egyes szavukat tökéletesen lehetett hallani.
- Szólhattál volna! - mondta Linn ingerülten. Mondjuk meg tudtam érteni.
- Nem akartam telefonba. - védekezett Gerard. - Mégis milyen lett volna, ha közlöm, hogy szívem itt a lányom!
- Hát nem olyan szar, mint ez így!
- Én sem így képzeltem el. Nem tudtam, hogy éjszaka érkezel.
- Képzeld én sem! Majd legközelebb rád telefonálok, hogy egy óra múlva jövök, hogy legyen időd eltüntetni a szeretőidet! - mondta Linn gúnyosan, majd néhány pillanat hallgatás után megkérdezte.
- És most hogyan tovább?
- Szeretném Amyt magamhoz venni.
- Mi? - jött a sikoltásszerű reakció. - De mégis... hogy? És ha turnén vagyunk, mi lesz vele? Iskolába kell járnia!
- Már megbeszéltem anyuval, addig nála lesz.
- De... nem... - ezután egészen furcsa, cuppogásszerű hangok hallatszottak és valamiért Linnben bennragadt a szó.
- Gee... ne... ezt nehh... - szólalt meg ismét, de hallatszott a hangján, hogy valójában az a "ne" az "igen" akar lenni. - Ne nézz így rám! - monda most már búgó hangon.
- Miért, hogy nézek? - kérdezte Gerard szenvedélyesen.
- Hát... olyan.... áhh... ezt nem lehet kibírni.
Megint azok a cuppogásszerű hangok, majd Gee szólalt meg.
- Ugye nem bánod, ha velünk marad? Biztos jól kijöttök majd!
Mindezt olyan hangon mondta, hogy nő legyen a talpán aki ennek ellen tud állni.
- Hát... persze... - lihegte Linn, majd csönd lett.
Néhány perc múlva visszajöttek, kicsit rendezetlen frizurával. Oh, vajon mit csinálhattak pár perc alatt....
- Szóval Amy, - mondta Linn mosolyogva. - Gerard mondta, hogy szeretnél velünk maradni. Akkor üdvözöllek a családban.
Szájtátva néztem rá, vajon mit művelhetett vele Gee, hogy hirtelen megváltozott a véleménye.
Gerard cinkosan rám kacsintott.
- Sikerült meggyőznöm Lyn-Z-t. - mondta, majd belepuszilt a nyakába.
Linn kacagott egyet és megsimogatta Gee fejét
- Hát lehet ennek a pasinak ellenállni? - kérdezte tőlem, de nem hiszem, hogy választ várt volna a kérdésére.
Ahogy elnéztem őket megértettem Gerard szavait. Szereti a feleségét, boldog vele, de az igazi lelki társa Frankie. Vajon ebből mi fog még kisülni?
Ezekkel a gondolatokkal bújtam ágyba, és úgy érzetem, ha Gerard mellett maradok nem lesz unalmas életem.