3.rész
2008.10.28. 18:40
- Ne mondd meg nekem,hogy mit csináljak! - ordított rám
- Igazad van én nem mondhatom meg kit szeress és kit ne, de higyj nekem, kérlek! És most már csak azt nem értem, Gerardot miért utálod?
- Ismét ne haragudj nem akrtalak meg bántani( rám mosolygott, azt hittem elolvadok) Hát tod Geere sok okom van, Mindenki kb engem úgy ismer, hogy az ő öccse vagyok, pl. Te is így kezdted( Égett a fejem éreztem) Amikor ő depressziós volt arról mindenki tudott és mindeki szét sajnálta őt, mikor öngyilkos akart lenni arról is mindenki tudott, amikor elvonóra járt abban is mindenki támogatta és mi van velem? Nekem mindent egyedül kellett csinálnom, hogy ne tudjon róla senki. Érted már?
- Azt hiszem kezdem érteni... (megint megfogtam a kezét) Én mindezekről nem tudtam és nem is tudhattam nagyon sajnállak, hogy mindezen átmentél és hidd el tudom mit éreztél!
- De hogy tudhattad, hogy mit éreztem! Azt senki nem tudja, csak aki átment már ezen a tortúrán!
- És honnan veszed,hogy ezen én nem mehettem végig? Szerinted csak ismert emberek lehetnek ilyenek? Szerinem én előbb mentem mindezen végig mint te! Én 13 voltam mikor először depressziós lettem majd öngyilkossági kísérletet hajtottam végre, majdnem meghaltam! Érted ezt? Igaz szenvedély beteg nem lettem egyedül a túlzott zene hallgatással ami miattatok tart még most is! Ti szemetek! ( ezen elnevette magát, de sajnos újra felvette azt a bűnbánó fejet, ami kegyetlen aranyos, de nevetni jobbn szeretem látni)
- Hú, ez durva 13 voltál? Hát min lehet akkor bedepizni? Nem kérdezlek inkább csak megfogom a kezed jó?
- Jobb is, de nyugodj meg 13 évesen is lehet problémája az embernek.
- Tudod Diá úgy érzem ez alatt a 2 órás beszélgetés alatt jobban megszerettelek mint Titát több hónap alatt. - olyan édesen mondta a nevem hogy valami katasztrófa
- Köszönöm én is téged, tudod mit ne hívj ide nekem senkit, csak majd a főnökömet felhívjuk jó? És ha nem baj maradj itt velem, olyan megnyugtató a jelenléted egy ilyen borzalmas nap után is.
- Alap, hogy maradok, csak kérlek azt ne mondd, hogy olyan bátyós vagyok. Jó ? ( mondta egy rejtett kis mosollyal) És tényleg, hogy vagy, nem kéne hívni a rendőröket, feltudod idézni azoknak a dögöknek az arcát?
Hirtelen elsírtam magam, mert eszembe jutottak az éjszakai események.
- Kéélek ne sírj Dia! A franc üssön belém, hogy felhoztam a témát....
- Mindegy most már. És nem emlészem az arcukra, a rendőrök meg nem tom mit kezdenek majd azzal, hogy azt mondom 2 gorilla megtámadott arc nélkül. Neked miket mondott el az orvos?- kérdeztem gyanakodva
- Mindent.- válszolta nemes egyszerűséggel
- Mindent? De nincs náluk az a titoktartási faszság? - kérdeztem feldühödve
- Halkan mondta, nem hallotta senki rajtam kívül és nem neked kéne rosszul érezni magad amiatt ami történt, hanem annak aki megtette!
- Még azt is elmondta, hogy még mi voltam? - bólintott- Rohadjon meg az az orvos!- teljesen kikeltem magamból, a szüzességet én egy nagyon intim és mély témának tartottam, de ez úgy látszik senkit nem érdekel. Lehet, hogy ciki, de én úgy gondoltam majd azzal fogok először együtt lenni, akit igazán szeretek, hát ez nem jött össze.
- lyen esetben mit kell mondani?- kérdezte
- Mittom én?! - daráltam és megint kicsordultak a könnyeim, amiért ő megölelt, kicsit fájt, mert mindenol sebekkel voltam teli, de meg sem nyikkantam, mert úgy örültem ennek a gesztusnak
- Megkérdezem az orvost mikor engednek ki, nem akarsz valamelyik rokonodnak telefonálni?
- Nem, nem akarom, hogy aggódjanak és Magyarországól egyből itt teremjenek.
-Akkor ki fog rólad ha ki engednek gondoskodni? - kérdezte megint egy picit felfelé görbülő szájjal
- Ellátom majd én magam, meg ott van Philibert is, de miért?
- Ki az a Philibert? A barátod?
-Igen, de nem olyan barát, ha erre gondolsz, de nem mindegy?- Nem igazán értettem mitől lett ilyen ideges Philiberttől
- És én nem gondoskodhatnék rólad?
- Te?- Ez nagyon meglepett eszembe nem jutott, volna, hogy ő akarna egy ilyen semmilyen lányt gondozni
- Én. Miért utálsz? Vagy mondtam valamit...?
- Nyugi nem csináltál semmit, de mégis csak kb 3 órája ismerlek, és...
- Itt az idő, hogy jobban megismerj és isteni rántottát tudok csinálni, sőt még teát is tudok főzni!- elröhögtem magam teljesen olyan aranyosan mondta
- Ez nagyon megfontolandó, na jó, de számíts arra, hogy a lakásom egy egy luk és nincs berendezve
- Nem baj, nem baj!!!Annyira Örülök, 3 óra alatt barátot szerteztem Párizsban, Juppi!- Felugrott és majdnem eltaknyolt, de olyan aranyosan, hogy az hihetetlen
Ki ment és letárgyalta az orvossal, hogy mikor mehetek haza. Még 1 hetet itt sínylettem. Mikey nagyon aranyos volt, minden napját velem töltötte és minden nap hozott valami pici meglepetést, nagyon kedves tőle, csak egy dologtól tartottam, hogy lehet, hogy elhamarkodtam, hogy ő ápolgasson engem és ott lakjon velem. De annyira jó barátok lettünk 1 hét alatt, hogy végül nagyon boldognak éreztem magam, hogy velem lakik, a világ legmegértőbb, legaranyosabb (legcukibb) "barátja".
|