Másnap a kórházban hamar végeztünk. Mikor megtudtam, hogy az eredmény csak egy hét múlva lesz meg, nagyon mérges lettem. Mi tart nekik ilyen sokáig? Én itt tűkön ülök, annyira szeretném megtudni az igazságot, meg szerintem Gee is.
Türelmetlenségemnek hangot is adtam, mire a nővérke mosolyogva közölte, hogy így is gyorsabban lesz kész, mint a szokásos. Aztán még hozzátette, végignézve rajtam és Gee, hogy szerinte egyértelmű az eredmény, de persze ez csak a magánvéleménye.
- Nem vagy éhes? - kérdezte Gerard, mert már dél körül járt az idő.
- Dehogynem! - vágtam rá rögtön. Már kopogtak a szemeim az éhségtől, mert reggel az izgatottságtól nem tudtam reggelizni.
Beültünk egy kajáldába. Én szó szerint tömtem magamba az ételt, de ő csak csipegetett. Meg is kérdeztem tőle:
- Nem vagy éhes?
- Nem nagyon. - jött a válasz.
Na jó, ha így folytatjuk ebből sem lesz valami értelmes társalgás!
- Figyelj, ha ennyire nem tudsz velem mit kezdeni, akkor nyugodtan vigyél vissza Donnához, nem kell itt szenvedned mellettem. - fakadtam ki, mert már kicsit elegem lett, hogy reggel óta szinte hozzám sem szólt.
Enyhén szólva zavarba jött.
- Őőő, jaj nem, csak gondolkodtam.
- Tudom mit gondolsz rólam. Amíg nincs meg a teszt eredménye nem akarod igazán elhinni, meg bemutatni engem másoknak, mert ha mégsem igaz milyen ciki lesz már...
- Amy, hagyd abban! Nem vagy te egy kicsit szemtelen?
- Szemtelen? Hmm... lehet. De az anyám arra nevelt, hogy mindig az igazságot mondjam, és ne hallgassam el a véleményem.
Na erre nem tudott mit mondani, csak sóhajtott egyet.
Az a helyzet, hogy nem akartam megjátszani magam. Adhatnám itt neki a jókislányt, de ha egyszer én ilyen vagyok.
Gerard hirtelen témát váltott.
- Szükséged van valamire? Ruhák, stb.
- Hát... összesen egy hátizsákkal jöttem el, úgyhogy nincs sok cuccom. Szerettelek volna megkérni, hogy vigyél el valahová, ahol beszerezhetnék néhány holmit.
- Rendben, gyere!
Látszott rajta, hogy örül, hogy végre csinálhat valamit.
Elvitt egy szép nagy izébe, (nem jegyeztem meg a nevét) aztán gondoltam magamra hagy, hogy nézelődhessek, de nem így történt. Jött velem mindenhová.
Rettenetesen zavart, de nem akartam elküldeni. Ám, mikor néhány tinilány letámadta, hogy autogramot kérjenek tőle, gyorsan beslisszoltam az egyik üzletbe és végre nyugodtan nézelődhettem.
Nem voltak túl nagy igényeim. Kiválasztottam néhány egyszerű fekete farmert, pár pólót, meg ilyesmit. Nem vagyok az a nagyon túlöltözős, divatozós csajszi.
Mikor a pénztárhoz értem Gee már ott várt.
- Szépen meglógtál! - dorgált.
- Nem akartam zavarni.
Mikor a pénztáros beblokkolta a ruhákat keresni kezdtem a pénztárcámat. Volt még pénzem elég, anya hagyott rám.
Mire a kezembe került Gerard már odaadta a pénztárosnak a kártyáját.
Nem akartam ott helyben összeveszni vele, így megvártam amíg kimegyünk az üzletből.
- Van nekem pénzem! - mondtam sértődötten. - Nem azért kerestelek meg, hogy lejmoljak tőled.
- De Amy, én nem azért...
- Nem kell a pénzed! - szinte már sírtam, de nem akartam leégetni itt az áruház közepén, így igyekeztem visszafogni magam. Közben oda akartam neki adni a ruhák árát.
- Tekintsd ajándéknak. Én sem gondoltam, hogy a pénz miatt vagy itt! - válaszolt zavartan.
Néhány pillanatig egymás szemébe néztünk, majd hirtelen odabújtam hozzá, fejemet a mellkasára szorítottam, és már nem bírtam parancsolni a könnyeimnek.
- Nekem apa kell! - szipogtam alig hallhatóan.
Gee mégis meghallhatta, mert magához ölelt és adott egy puszit a fejemre.
- Minden rendben lesz Amy! - suttogta és ebben a pillanatban mindennél biztosabban megéreztem, hogy ő az apám. - Nem akartalak megsérteni.
Elég érdekes látványt nyújthattunk az áruház közepén állva, összeölelkezve. Még szerencse, hogy nem voltak sokan.
Azt akartam ,hogy tudja, érezze, hogy nem azért kerestem meg, mert híres ember, hanem mert szükségem van rá, mint apára. Bár ezen irányú képességit illetően voltak kétségeim.

Ezek után sokkal oldottabb lett köztünk a hangulat. Azt is mondhatnám, hogy jól összebarátkoztunk. Nekem is csak most esett le, hogy Gerardnak teljesen igaza volt, hogy gyanakodva fogadott, elvégre ki ne örülne egy híres apának, akinek még pénze is van. És honnan tudhatná ő, hogy nem azért jöttem el hozzá, hogy kihasználjam, még akkor is, ha tényleg a lánya vagyok!
El is határoztam, hogy nem fogom a sértődöttet játszani, amiért bizalmatlan velem, majd igyekszem úgy viselkedni, hogy elnyerjem a bizalmát.

A délutánt a Way-házban töltöttük és beszélgettünk. Olyan jó volt a gyerekkoromról mesélni neki, meg Donnának. Mikor elmondtam néhány húzósabb sztorimat Donna rögtön rákontrázott, hogy ilyen dolgokat Gee is csinált, nem is keveset. Ilyenkor jelentőségteljesen Gerardra nézett, nekem meg eszembe jutott a "felkötheted a gatyádat" beszólása.
Az ivásról nem mertem beszélni, elvégre nem vagyok én alkoholista, csak szeretek néha kirúgni a hámból. Na meg a bulik... Ezeket ráérnek később is megtudni.
Estefelé Mikey is megérkezett. Nem hallhatott még rólam, mert csodálkozva nyújtotta felém a kezét bemutatkozáskor.
- Mikey, ő itt a lányom, Amy! - mondta neki Gerard határozottan, amin eléggé meglepődtem. - Vagyis úgy tűnik, hogy a lányom. - tette még hozzá gyorsan, de most már nem esett rosszul.
Szegény Mikey szája tátva maradt és el is felejtette becsukni egészen addig, amíg Gee elmesélte neki felbukkanásom történetét. Mikey is ismerte annak idején anyut és a fénykép láttán ő is ledöbbent.
- Hát persze, hogy emlékszem Judyra. - mondta, miközben a képet nézegette. - miatta lettél annyira depressziós, mikor eltűnt, ugye? - nézett kérdőn Geere.
Gerard csak köhintett, úgy látszik ez a téma nem volt kellemes neki, ezért nem is feszegették tovább. De most legalább megtudtam, hogy anyával tényleg nagyon szerethették egymást.

Hamar eltelt az egy hét ,és kezdtem otthonosan érezni magam a Way-házban. Lassan úgy kezeltek, mint egy családtagot. A zenekarbeli fiúkkal még nem találkoztam, mint kiderült nincsenek Jerseyben, a banda épp pihenőt tart.
Gerard úgy tűnt megbarátkozott a gondolattal, hogy bővült a család, vagy csak nem akart emlékeztetni a vizsgálatra, nem tudom!
Egyik délelőtt egy levelet lobogtatva lépett be az ajtón.
- Ez a kórházból jött! - mutogatta bőszen. - Biztosan a vizsgálat eredménye.
Izgatottan álltam meg előtte és vártam, hogy végre kinyissa a borítékot.
Gee kivette a levelet, szétnyitotta és olvasni kezdte.