Vensz Diánának hívnak 23 éves vagyok és divattervezőnek tanulok, épp most ülök a Párizsba tartó repülőgépen. Mostantól számítva 3 évet fogok tölteni kinnt, gyakorlaton Párizsban és remélhetőleg meg fogom szerezni a "mester" fokozatom és végérvényesen divattervező lesz belőlem. Már nagyon izgulok, mert nem jön velem senki hazai és teljesen egyedül leszek. Kicsit félek is, valyon mit fognak gozzám szólni a kintiek, remélem nem fognak kinézni egy ilyen kezdőt :) Na most 2 órát ülhetek itt csendben, asszem hallgatok egy kis zenét és alszom amíg odaérek.
  Most már az újdonsült lakásomban vagyok. Nem nagyszám,  kicsi is, de hát úgy is egyedül leszek, nem kell nagy. Már hoztam magammal néhány minta darabot, még kicsit igazítok rajtuk most este, hogy holnap tökéletesen nézzenek ki. Meg kicsit berendezkedem, kipakolok. Majd valamelyik nap elmegyek és vásárolok néhány holmit, mert csak félig van berendezve ez a lakás. ( Magyarul 1 ágy 1 étkező asztal meg 2 szék van itt meg egy elég ratyi hűtő ) Na sebaj majd berendezhetem legalább kedvem szerint. Megyek befejezem a ruhákat és elteszem magam holnapra.
  Este nem nagyon tudtam aludni, úgy izgulok mint valami vizsga előtt....esküszöm mintha megint érettségiznék..Pff hányinger ilyenre még gondolni is. Összekészülődtem és elmentem a szalonba.
  Gyönyörű volt, csupa pompa és előkelőség sugárzott az egész helyből, meg az emberekből. Kicsit kívűlállónak éreztem magam.
- Jó napot miben segíthetek?- jött oda hozzám egy nagyon magas és gyönyörű nő, akit, ha jól tudom a szalon vezetője volt.
- Jó napot! Vensz Diána vagyok és ha jól tudom itt leszek gyakorlaton a divattervező iskolából.- válaszoltam, próbáltam nagyon illedelmes lenni, de azt hiszem nem annyira sikerült.
- Oh, igen most már tudom!  Mit mondott hogy hívják? Honnan is jött maga?
- Vensz Diána és Budapestről jöttem
- Nos Dijána én Mairette Bourque a szalon vezetője vagyok, de én tanítani nem foglak, mivel én az üzleti részét intézem a dolgoknak. Nyugodtan tegezz és ha beljebb mész ott lesz Champney ő lesz a tanárod. Nekem most mennem kell, de érezd magad otthon és Isten hozott itt nálunk. Remélem kellemes 3 évünk lesz együtt. -kezet akartam fogni vel, de ő egyből megölelt . Kicsit meglepődtem, de nagyon örültem neki. Mairette elment én pedig bementem Champney dolgotó részébe.
-Jó napot!- köszöntem be, mert egyenlőre nem láttam senkit.
-Jó napot! Segíthetek? - kérdezte majd jól végignézett
-Én Vensz Diána vagyok és önnél fogok tanulni.
-Maga az a Bukaresti diák?
-Nem én Budapestről jöttem.
-Az nem ugyanaz? Na mindegy nekem nem az a lényeg. Mutasd mit hoztál mintának?
-Nem ugyanaz, mert az Románia fővárosa. Egy pillanat és előveszem őket.
Nagyon ez Champney nem volt szimpatikus. Félhosszú fekete hajú, nagyon szigorú tekintetű a harmincas évie végén járó nőnek képzeljétek el. Azárt nagy kutatásba kezdtem és elővarázsoltam a gondosan összehajtott ruháimat.
- Nem is rossz!- mondat az első sötötkék fekete csipkés, hímzett báli ruhára ( aminek nagyon örültem)
- Köszönöm.- válaszotam majd elő vettem az első menyasszonyi ruhámat
- Ez se vészes, sőt nekem tetszik! Egész tehetséges vagy. Meg van a magad stílusa. Még sosem láttam menyasszonyi ruhát fekete hímzéssel, érdekes, de legalább egyedi! - Fú rohadtul örültem és még nem is látott mindent! Nem sorolom fel az összes ruhát amit mutattam neki, de meg volt velük elégedve, és a nap végére egész jól össze barátkoztunkés meg kérdezt, el-e adhatja a fekete csipkés ruhát az egyik rokker menyasszonynak, aki valami ilyesmire gondolt. Természetesen igent mondtam, mert most kell némi pénz a lakás berendezéséhez.
 Hatalmas boldogsággal mentem haza. Csodátos nap volt és így telt egész hónapban. Hagyott teljesen egyedül dolgozni és összejött az első saját kollekcióm. A munka közben megismerkedtemaz egész csapattal, a modellek fodrászától a manikűrösig mindekivel.
 A legjobb barátom a csapat fodrásza lett. Nagyon kedves és helyes srác is, akit bánatomra erősen megérintett a globális felmelegedés. Philibertnek hívták. Iszonyatosan jókat röhögtem rajta, különösen a mozdulatain, mert olyan "természetellenesek" voltak. Ez speciel őt egyáltalán nem zavarta. A bemutató utáni estén átjött hozzám ( ahol még mindig nem láthattál kb semmi bútort) és elmesélte, hogy középiskolában jött rá a másságára és mindenki bántotta érte amiért ezt az utat választotta. A saját családja is kitagadta azóta nem is beszélt semelyik rokonával sem. Ez engem nagyon megérintett. Én nem bírnám ki, hogy kb 5 éven keresztül senkimmel sem beszéljek és ezt meg is mondtam neki. Erre ő csak szomorúan ennyit válaszolt:
- Nem én akatam ezt, nekik nem kellettem. De már nem érdekelnek, ha emiatt nem szeretnek ne szeressenek! Nem fogok már megváltozni!- erre szegény elpityeredett, alig tudtam megvígsztalni. Javasoltam, hogy menjünk el arra a bulira ami a kollekciónk sikerére tartottak és folytassuk ott a beszélgetést mert már nagyon untam otthon az üres lakásomban lenni, meg már olyan régen buliztam egy jót és ezt valamennyire az én sikeremre tartották. Beleegyezett. Felöltöztem az egyik saját készítésű ruhámba, kisminkeltem magam és elmentünk.
MIkor megérkeztünk mindenki nagyon örült, hogy végül eljöttem és mindenki koccintott velem a sikerre. Philibertből azt hiszem elő törtek a régi sérelmei és szerintem töbször koccintottunk mint kellet volna és ő rendesen bepiált.
Belegondoltam milyen lenne ha nem beszélnék sem az anyukámmal sem a nővérmmel több éven keresztül...szörnyű lenne. Most hogy a tesómra gondoltam hirtelen elkapott a honvágy meg az irigykedés. A nővérem 6 évvel idősebb tőlem és ő már sikeres orvos, van egy csodálatos férje és egy tündéri 2 éves kislányuk. Nem az irigység nem jó szó, mert én örülök, hogy boldog csak nekem már nem tudom mióta nem volt tartós kapcsolatom, sőt ha belegondolok nekem olyanom még nem is volt és már nagyon vágyom erre :( Na ez a gondolat jól elszomorított és csatlakoztam Philiberthez és jó párszol koccintottunk az nap este, többször is mint kellett volna. Philibertet hazaküldtem egy taxival én meg elindultam "kissé" illuminált állapotban a hülye fejemmel teljesen egyedül haza, méghozzá gyalog. Vesztemre két hatalmas gorilla közeledett felém......