Teltek a napok, de még mindig nem tudtam mit vegyek Gerardnak, pedig a szülinapja vészesen közeledett. Mivel az ilyen dolgokat nem szeretem utolsó pillanatra hagyni, meg amúgy is kiszámíthatatlan mikor lesz újra szabadidőnk, egyik délelőtt, mikor épp volt egy kis pihenő, nyakamba vettem a várost ajándékért.
Az üzleteket járva semmi értelmeset nem találtam. Valami különlegeset szerettem volna, nem holmi tucatárut, zoknit, inget, pulcsit, vagy mittomén!
A nagy nézelődésben egészen messze keveredtem a szállodától . A környék kihalt volt, titokzatos, viszont az a néhány kisebb bolt, amit találtam igazán különleges holmikkal büszkélkedhezett.
El is határoztam, hogy megnézem mind a hármat, és csak aztán döntök.
Az egyik bolthoz egy szűk sikátoron át vezetett az út, de én akkor már olyan vásárlási lázban égtem, hogy fel sem fogtam milyen veszélyes helyen járok.
Arra eszméltem, hogy valaki elkap hátulról és befogja a számat, úgy, hogy egy hangot sem tudtam kiadni magamból.
Kétségbeesetten vergődtem a karjai közt. Már épp olyan érzésem volt, hogy sikerül kiszabadulnom a szorításából, mikor hatalmas ütést éreztem a fejemen és minden elsötétült.

****************************

A két támadó az ájultan fekvő lány fölé hajolt.
   - Te fasz, miért kellett leütni? - kérdezte egyikük.
   - Már majdnem kiszabadult! Még csak az kellett volna, hogy meglógjon!
   - Nézd meg él-e még!
Mindketten Lily fölé hajoltak, és kitapogatták a pulzusát.
   - Él hát, semmi baja! Ha felébred maximum fájni fog a feje!
Átkutatták a lány zsebeit, elvettek tőle minden hasznosíthatót, még a kesztyűjét is, és otthagyták a sikátor piszkos kövén.

A kisbolt tulajdonosa csak annyit látott, hogy két sötét alak sietősen távozik a sikátorból. Nem mert ujjat húzni velük, túlságosan jól ismerte már a nem épp biztonságos környéket, ezért várt egy kicsit és csak akkor merészkedett ki az utcára.
Némi nézelődés után meglátta a földön fekvő lány.
   - A francba! - motyogta az orra alatt, és még az is megfordult a fejében, hogy inkább visszamegy, mintha nem tudna semmiről. Majdcsak csak akad valaki, aki megtalálja. Nem volt kedve balhéba keveredni, rendőrség, kihallgatás, stb. Aztán végül jobbik felére hallgatott, ami nem akarta cserbenhagyni egy szerencsétlenül járt embertársát, így kabátot vett és lassan odament a földön fekvő alakhoz.
Valójában most vette csak észre, hogy egy fiatal lány az illető.
   - Ó, te jó ég! - sóhajtott és megnézte életben van-e az áldozat.
Mikor erről megbizonyosodott hívta a mentőket és a rendőrséget, majd nagyokat sóhajtozva várta az előtte álló megpróbáltatásokat.

A mentő egy ismeretlen, 20 év körüli nőt szállított be fejsérüléssel a sürgősségi osztályra. A lány nem tért magához azóta sem, és bár életfunkciói jók voltak, nem lehetett előre tudni a sérülés súlyosságát, míg magához nem tér.
Nem voltak nála papírok, vagy bármi, ami alapján azonosítani lehetett volna. A gyűrűsujján látszott, hogy gyűrűt hord, de mivel rablótámadás érte, a gyűrű eltűnt. Innen lehetett tudni, hogy feleség, vagy menyasszony.

****************************

Gerard hiába várta vissza Lilyt, a lány csak nem jött. Vagy 100x felhívta a telefonját, de az ki volt kapcsolva. A busz indulása előtti egy órában már nagyon ideges volt. Lily pontosan tudta mikor indulnak tovább, lehetetlennek tartotta, hogy megfeledkezne róla. Távolmaradására csak egyetlen lehetséges magyarázatot látott: valami történt vele.
A zenekar úgy döntött maradnak, amíg Lily elő nem kerül.
Felkeresték a rendőrséget, de ők nem foglalkoztak az üggyel, mondván, hogy 72 óra elteltével kezdik csak el keresni.
Végig telefonálták a kórházakat is, de ott sem tudtak segíteni. Persze ha tudták volna, hogy Lily adatait a telefonálás után 1 órával rögzítették csak a gépben....
Gerard egész délután az utcákat rótta Mikeyval, Frank és Ray külön csapatot alkottak, míg Bob a szállodában várta a híreket.
Késő estig járkáltak, a legkülönbözőbb helyeken érdeklődve, de senki nem tudott segíteni.
   - Mi történhetett vele? - kérdezte Gerard, öccse nyakába borulva, mikor már a szálloda felé tartottak, úgy határozva, hogy aznapra felhagynak a kereséssel.
   - Biztos nincs semmi baja. - próbálta megnyugtatni Mikey, de szavait ő maga sem nagyon hitte el.

Gerard egész éjszaka szemhunyásnyit sem aludt, csak forgolódott és szörnyű gondolatok jártak a fejében. Tudta, érezte, hogy baj van és majd szétvetette a düh, hogy nem tud segíteni.

*********************

Lassan kinyitottam a szemem és belenyilallt a fájdalom az erős fénytől. Elfordítottam a fejem és megpróbáltam körbenézni. Rájöttem, hogy valami kórházféleségben lehetek. Mellettem gépek csipogtak, majd hamarosan egy kedvesen mosolygó női arc is felbukkant a látómezőmben.
  - Hála az égnek, hogy felébredt! - mondta még mindig mosolyogva a nővérke. - Máris szólok Dr.Stewardnak.
Ezzel el is tűnt, hogy néhány perc múlva egy magas, szőke hajú, jóképű orvossal térjen vissza.
   - Hogy vagyunk, hogy vagyunk? - kérdezte az orvos.
A nővérke közben megigazította a párnát a fejem alatt és fölemelte az ágy háttámláját, hogy jobban szétnézhessek.
   - Fáj... a... fejem... - válaszoltam rekedt, alig hallható hangon.
   - Nem csodálom, hiszen leütötték. - mondta a doki együtt érzőn. - Emlékszik rá?
Megráztam a fejem, nem voltam képes visszaemlékezni mi történt velem.
Aztán egy szörnyű érzés kerített hatalmába. Szörnyűbb minden testi kínnál.
   - Hogy hívják? - kérdezte az orvos.
Segélykéről ránéztem, és halk hangon csak ennyit tudtam kinyögni:
   - Nem... tudom!