Két hét múlva volt az a bizonyos koncert, amiről Sarahval beszéltünk.
Szóltam Lorának, hogy hol, mikor találkozzunk, és azt is megígértem, hogy koncert után behozhatja a fiúkhoz néhány barátnőjét. De szigorúan csak néhányat, nem lenne jó, ha az öltözőt ellepnék a tinilányok!
Reggel érkeztünk a városba és Lora az egész napot velünk töltötte. Pontosabban esősorban velem, mert a fiúknak akadt még tennivalójuk.
Lora kérésére elmentünk megnézni a koncert előtti hangpróbát. Nagyon tetszett neki, hogy bepillanthat a kulisszatitkokba. Aztán egy közös ebéd következett. Úgy vettem észre Loraban nem hagyott komoly nyomot a múltkori eset Frankievel, legalábbis úgy tűnt. Fesztelenül, vidáman viselkedett előtte és már nagyon várta, hogy bemutathassa azt a néhány barátnőt, akik azon szerencsések közé tartoznak, hogy Lora elhívta őket magával az öltözőbe.
A koncert óriási volt (mint mindig). Vártam egy kicsit, aztán a megbeszélt helyre igyekeztem, hogy találkozzak unokahúgommal.
Kiléptem az épület hátsó ajtaján, és egy igen hangos szóváltásra lettem figyelmes. Lora védte bőszen az érdekeit.
   - De értse már meg, hogy Lily Adams a rokonom. - magyarázta bőszen a nagydarab biztonságinak.
   - Jah, nekem  meg az angol királynő a nagymamám. - hangozott a válasz, bősz röhögés kíséretében.
Láttam, hogy Lora majd felrobban a dühtől. Gondolom legszívesebben jól beszólt volna, de felmérve az erőviszonyokat rájött, hogy itt ő húzná a rövidebbet.
   - Na jól van lányok, húzzatok el innen. - monda nagyképűen az őr, és már terelte is volna az öt fős társaságot az utca túloldalára.
Úgy éreztem ideje közbeavatkoznom.
   - Szia Lora! - köszöntem jó hangosan, mire az őr felém kapta a fejét.
   - Szia Lily! - rohant felém Lora és a nyakamba ugrott. A lányok, akik vele voltak, bizonytalanul követték.
   - Van valami probléma? - kérdeztem az őr felé fordulva, hogy jó alaposan megnézhesse a nyakamban fityegő belépőkártyát.
Meg is nézte, talán kicsit hosszabban mint kellene. Ekkor vettem észre, hogy a felsőm kicsit jobban szétnyílt, mint szerettem volna, elég rendesen megmutatva azt, amit elvileg mostanában csak Gee láthat.
Nem jöttem zavarba, azon én már rég túl vagyok, helyette az őr elé álltam, egészen közel, majd a kártyát a kezembe fogva az orra alá dugtam.
   - Kívánja megvizsgálni esetleg nagyítóval?
Szegény emberke iszonyú zavarba jött. Hirtelen elkapta a tekintetét domborodó testrészemről és a szemembe nézett.
   - Őőő... nem...nem...
   - A lányok velem vannak. - jelentettem ki határozottan, majd hogy enyhítsek zavarán, mert ugye végül is csak a munkáját végzi, még hozzá tettem. - Köszönöm, hogy vigyázott rájuk!
   - Nincs mit. - motyogta még utoljára zavartan, majd tekintete végigkísért minket, ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó.

Az öt lány fellélegzett.
   - El akart küldeni minket! - panaszkodott Lora.
   - Ez a munkája. - próbáltam védeni. - De most itt vagytok és ez a fő!
Lora szép sorban bemutatta nekem a barátnőit. Mindegyiken látszott, hogy e jeles alkalomra, hogy találkozhatnak a banda tagjaival különösen kicicomázták magukat.

Látni kellett volna azokat az arcokat, amikor beléptünk az öltözők melletti pihenőbe. A lányoknak, Lora kivételével, tátva maradt a szájuk, mikor meglátták a zenekar tagjait. Egyedül Gerard nem volt még ott, ő épp interjút adott valamelyik helyi lapnak.
Lora nem zavartatta magát, azonnal Frankie nyakába ugrott, ahogy meglátta barátnői pedig elsápadva lesték.
Mikor Lora  végre leszállt Frankieről szép sorban köszönt a többieknek is, majd bemutatta barátnőit. A lányok iszonyú zavartan, de láthatóan nagyon boldogan nézelődtek.
Leültünk kicsit beszélgetni, ami elég nehezen indult. Illetve Lora  otthonosan mozgott már a fiúk között, úgyhogy ő volt a beszélgetés fő irányítója.
Közben befutott Gerard is, és hatalmas szájtátás fogadta érkezését.
Leült mellém, átkarolt, a lányok meg csak tátották a szájukat.
Aztán, ahogy ez már lenni szokott fénykérezkedés, autogramosztogatás. A feszélyezett hangulat hamar oldódott és egy kellemes hangulatú beszélgetés alakult ki.
Az egyik lány, azt hiszem Charlotte nagyon belemelegedett a társalgásba. Ő lett a legnagyobb hangú, legtöbbet beszélő a társaságból. Meg kell hagyni nagyon csinos, magas, vékony lány volt, hosszú, fekete hajjal, erősen sminkelt szemmel.
Eleinte még nem tűnt fel, de ahogy telt az idő észrevettem, hogy rendesen nyomul Gerardra. Elhessegettem magamtól a gondolatot, ugyan már, egy 14 éves lány hogy nyomulhatna már, aztán ahogy figyeltem észrevettem rajta annak biztos jeleit, hogy Gee nem közömbös neki, sőt...!
Ahogy nézett, ahogy beszélt, a mozdulatai, szó szerint a homlokára volt írva, hogy : gyere és b***ál meg!
Nem tudom Gerardnak feltűnt-e, mindenesetre kellemesen elcsevegett a lánnyal, aki olyan ártatlan fejjel tudta előadni magát, mint a ma született bárány.
A dolog odáig fajult, hogy egy idő után már csak ketten beszélgettek, félrevonulva az egyik sarokban. Nem akartam letámadni a kiscsajt, meg féltékenységi jelenetet rendezni, mert az nekem lett volna ciki. Úgyis adta volna az ártatlant és még engem néznek hülyének!
A csapat kisebb beszélgető csoportokra esett szét, én meg igyekezetem viszonylag távol maradni a kísértéstől, hogy odamenjek Geehez és Charlottehoz, viszont cirka fél percenkét azon kaptam magam, hogy őket bámulom.
Épp Lora és Ray eszmecseréjét hallgattam az új album készítésének nehézségeiről, mikor azt vettem észre, hogy a kiscsaj Gerardot fogdossa. Na nem nagyon, odáig még nem fajultak a dolgok, de a leányzó keze már Gee vállán volt, mintha valami odahullott pihét akarna onnan lesöprögetni.
Ismertem már ezt a mozdulatot nagyon is jól. Ez volt az a trükk, amivel egy pasihoz feltűnés nélkül hozzá lehet érni, a többi meg már szinte magától jön.
És azok az ártatlan, kék szemek, amiket a lány meresztett Geere.
   - Nem semmi a kiscsaj, mi? - hallottam Ray hangját, de nem igazán fogtam fel mit mondott.
   - Hogy? - kérdeztem vissza és nagy nehezen elvettem a tekintetem a vért kívánó jelenettől.
   - Látom te is azt figyeled, hogy az a lány mennyire teszi magát Geenek!
Ezek szerint mégsem én vagyok a hülye, ha ez már másnak is feltűnik!
Lora és Ray rám néztek, várták mit reagálok.
Ha most annyiban hagyom a dolgot, ki tudja mi sül ki belőle. Na nem hinném, hogy bármi is lenne a lány és Gee között, ennyire azért megbízom benne, viszont a drága leányzó önelégülten nyugtázza majd, hogy sikerült, amit eltervezett, ezzel fog dicsekedni, stb. Ha viszont most odamegyek és jelenetet rendezek én leszek az, akire megharagszanak, meg féltékeny picsának fognak gondolni, mert miért gondoltam én, hogy egy 14 éves kis fruska akarhat bármit is Gerardtól.
A következő pillanatban láttam, hogy a lány egészen közel hajol Geehez, már szinte összeér a szájuk. Úgy tűnt Gerard végre észrevette mi történt, és igyekezett eltolni magától az illetlen nőszemélyt, de nem akarta megbántani, úgyhogy csak finoman, óvatosan, de egyre határozottabban hátrált, mire a kiscsaj követte. Aztán elkaptam Gerard kétségbeesett tekintetét, ahogy rám nézett, hogy most mi a fenét csináljon. Na, itt telt be végleg a pohár. Szépen, nyugodtan odamentem hozzájuk, megfogtam Charlotte kezecskéjét, és magammal húztam egy olyan sarokba, ahol lehetőleg nincs közönségünk.
   - Na ide figyelj, kiscica! - mondtam neki kedvesen. - Most szépen, feltűnés nélkül elhúzol innen a fenébe, mielőtt még hívnám azt a csúnya bácsit, aki nem akart beengedni benneteket.
A lány játszotta az ártatlant, olyan őzikeszemekkel nézett rám, hogy majdnem megsajnáltam, de amikor megszólalt...
   - Mi az? Félted tőlem a pasidat? Lehet, hogy a fiatalokat jobban szereti?
Na itt már végleg elszakadt a cérna. Ahelyett, hogy meghúzná magát, mert lebukott, még szemtelenkedik is?
Megfordítottam a lányt, megragadtam a kezét, és hátracsavartam, majd elindultam vele az ajtó felé. Mindezt úgy, hogy Lorán, Rayen és Geen kívül senki sem vette észre.
Az ajtóban még hozzátettem:
   - Ne hogy azt hidd, hogy félek tőled, Gerardnak több esze van, mint hogy összeálljon ilyen kis lotyókkal.
Ezzel kinyitottam az ajtót és megadva a kezdő lökést útjára bocsátottam.

Az ajtót becsukva, angyali mosollyal arcomon visszasétáltam Geehez, aki mellett már ott állt Ray és Lora is.
   - Nos szívem, - néztem Geere. - hogy tetszik a fiatalság?
Gee meg sem tudott szólalni. Szavak helyett inkább átölelt és megcsókolt.
   - Te vagy az én őrangyalom. - mondta végül. - Már azt hittem itt helyben rám mászik.
    - Én is! - tettem hozzá szúrós tekintettel, de nevetve.
Lora is úgy érzete mondania kell valamit.
   - Én igazából alig ismerem Charlottot, csak annyira rám akaszkodott, hogy hozzam el. Nem tudtam, hogy ilyen!
Magamhoz öleltem és biztosítottam róla, hogy senki sem haragszik rá.