Hófehér ruhában álltam a szikrázó napsütésben. Körülöttem meseszép rózsalugasok, melyek illatát felém sodorta a langyos tavaszi szellő, ami időnkét meglebegtette hosszú, fehér fátylamat.
Ahogy szétnéztem mindenütt ismerősök, barátok hada, akik mosolygó arccal figyeltek. A rózsaszín ruhás kicsi koszorúlánykák elindultak a széksorok között és rózsaszirmokat szórtak a lábam elé.
Néhány méterre előttem,  egy emelvényen ott várt rám Gerard, fehér frakkban, a gomblyukában vörös rózsával, és a pap. Elindultam feléjük, hosszú uszályomat magam után húzva.
Csodálatos orgonamuzsika szólt, mintha egyenesen az égben játszottak volna az angyalok.
Nem messze az emelvénytől rózsaszín flamingók emelgették hosszú, kecses
nyakukat a harsányzöld fűben.
Mikor az emelvényhez értem Gerard mosolyogva megfogta a kezem és mindketten a pap elé álltunk. Ebben a pillanatban rengeteg hófehér galamb röppent fel a levegőbe. A vendégek örömujjongásban törtek ki a csodálatos látványtól.
Gerard biztatón rám mosolygott és megszorította a kezem.
A pap felém fordult és megkérdezte:
   - Nem láttad a tiszta alsóimat?
MIIIII? Hirtelen kinyitottam a szemem és rájöttem, hogy még mindig a hotelszobában vagyok.
BLŐÁÁÁÁ! Hogy a fenébe álmodhattam ilyen giccsparádét? Akkor már inkább két tanú és semmi más, mit ez a flamingós, galambos esküvő!
A plafonra meredtem és hosszú időbe telt, mire felfogtam, hogy Gerard beszél hozzám.
   -......., ébren vagy? Melyik bőröndben vannak az alsóim? - kérdezte, miközben meglengette az arcom előtt a kezét. - Lily, itt vagy?
Megráztam a fejem és még mindig az álom hatása alatt zavartan válaszoltam:
   - A.... kicsi sötétkék bőröndben.
Gee elment, hogy megkeresse, én meg visszadőltem az ágyra és nem tudtam kiverni a fejemből az álmomat. Gerard meg az a fehér frakk...brrrrrr!!!
Néhány perc múlva ismét feltűnt Gee a látókörömben és az egyik fehér, csipkés tangámat tartotta a kezében.
   - Szívem, biztos jól állna ez rajtam is, de én nem ezt kerestem. - röhögött majd a bugyit maga elé tartva, riszálni kezdte a fenekét.
Bambán néztem rá és még mindig nem fogtam fel mit akar.
   - Lily, merre jársz?
   - Mi... hogy...jah semmi, csak volt egy fura álmom.
Gee leült mellém az ágyra, de a tanga még mindig a kezében volt.
   - Baj van? - kérdezte.
Végre kezdtem magamhoz térni.
   - Nem, dehogy. Mit is kérdeztél az előbb?
   - Egy tiszta alsót kerestem. - mondta és meglengette előttem a csipkecsodát.
   - De hisz ez az enyém! - kaptam a bugyi után felháborodva.
   - Tényleg? Ha nem mondod észre sem veszem. - röhögött és elkapta a kezem elől a fehérneműt. - Addig nem kapod meg, amíg nem árulod el hol van az enyém!
   - Hol lenne? - kérdeztem felháborodottan. - A fekete bőröndben, ahogy már mondtam.
   - Te kéket mondtál.
   - Fekete vagy kék, nem mindegy? - incselkedtem vele és mindenáron meg akartam kaparintani a bugyimat.
Úgy tűnt ma közelharcot kell vívnom érte Gerardal. Nem tudom miért ragaszkodott annyira hozza, talán megtetszett neki? Vagy inkább azt tetszett meg, hogy rajta hasalok, miközben ő a hátán fekszik és a kezem a tanga felé nyújtogatom, a pizsamám meg már a nyakamban van és semmit sem takar?
Mikor már teljes bugyimegszerzési lázban égtem, Gee hirtelen elterült az ágyon és nem mozdult.
   - Mi történt? - kérdeztem aggódva. - Megint rosszul vagy?
Megfogtam a homlokát, de nem éreztem lázasnak. akkor meg mi történhetett? Magam felé fordítottam a fejét, de akkor hirtelen megragadott, magához húzott és megcsókolt. Nem tiltakoztam, de azért mérges voltam rá, amiért játszotta az ájultat.
   - Mégis mi volt ez? - kérdeztem tettetett sértődöttséggel.
   - Csak jól esik, ha aggódsz értem!
Játékosan püfölni kezdtem a mellkasát.
   - Nem aggódtam már érted eleget?
   - Abból sosem elég!
Egymásra néztünk és elmerültünk egymás szemében. Aztán a mellkasára hajtottam a fejem és percekig így maradtunk, ebben a meghitt, csöndes pillanatban, egymáshoz bújva, egymás szívének ritmusát hallgatva.

Ábrándozásunkból kopogás riasztott.
   - Ez Mikey lesz. - mondta Gee és lassan kikászálódott az ágyból.
   - Mégis hová készülsz? - kérdeztem rosszallón.
   . Őőő... hát... csak reggelizni. - nézett rám reménykedve. - Te is jössz?
   - Tényleg jól vagy már? - kérdeztem komolyan.
   - Hát persze, sokkal jobban!
   - Akkor rendben! A mai napot már nem kell ágyban töltened!
Vigyorogva nézett rám.
Gyorsan felöltöztünk és indultunk az étterem felé reggelizni.

Már az egész csapat várt minket. Valamit nagyon sutyorogtak egymás közt. Rólunk lehetett szó, mert mikor odaértünk hirtelen elhallgattak.
   - Jó reggelt! - köszöntem vidáman.
   - Reggelt? Lassan már dél van! - válaszolt röhögve Ray.
Ránéztem az órára és csodálkozva állapítottam meg, hogy 11 óra van. Nemhiába, kicsit hosszúra nyúlt a tegnapi traccsparti.
Gerard farkaséhes volt, amin nem is csodálkoztam, hisz az elmúlt két napban nem nagyon evett. Most aztán bepótolta!
Reggeli közben megbeszéltük, hogy mivel jól van, akár mehetünk is tovább. Az elmaradt koncertet majd később bepótolják.
A többiek igen feltűnő unszolására Gee hamar felment a szobánkba, hogy megbeszélje a továbbiakat a megfelelő személlyel. Miután elment ránéztem a fiúkra. Tudtam, hogy készülnek valamire, nem volt véletlen, hogy Geet így leszerelték.
   - Szóval, mi a helyzet? - kérdeztem, mikor Gerard már nem volt a láthatáron.
   - Honnan tudod, hogy... -nézett rám csodálkozva Ray.
   - Nem most jöttem a falvédőről. Szóval?
   - Az a helyzet, - kezdett bele Mikey - hogy közeledik Gerard szülinapja. Eddig mindig együtt leptük meg valamivel, gondoltuk megkérdezzük most beszállnál-e te is?
Á, szóval ez volt az a nagy titok!
   - Hát persze! - vágtam rá rögtön . - És mire gondoltatok?
   - Hát... a táncoslányokról most le kell mondanunk... - vigyorgott Frankie, majd végignézett rajtam egyértelmű jelét adva, hogy ennek én vagyok az oka.
   - Jah... pedig micsoda bulik voltak azok - kontrázott Ray is vigyorogva.
   - Akkor maradjanak a chippendale fiúk! - mondta Frankie elgondolkodó arccal. - Azok is nagyon tetszettek neki!
Én meg csak kapkodtam a fejem. Annyira komolyan csinálták, nem tudtam eldönteni, hogy most ez komoly, vagy csak hülyülnek.
   - Szerintem megteszi most Frankie is egy szál tangában! - somolygott Ray, mire az egész társaság röhögésben tört ki, majd rám néztek, és hirtelen elhallgattak, mint akik véletlenül elszólták magukat.
Ezen meg én kezdtem el röhögni. Azt hiszik olyan kis naiv vagyok, nem tudok semmit?
   - Ja... azokra a színpadi akciókra gondoltok Gee és Frankie között? - kérdeztem vidáman.
Most a fiúkon volt a meglepődés sora.
   - Tudsz róla? - nézett rám Frank
   - Már hogyne tudnék? Tudod létezik egy olyan találmány, hogy internet. - Hogy azon micsoda képek vannak! - válaszoltam a még mindig elképedt arcokra nézve.
   - De... te...
   - Ugyan már, Frankie, szóltam én egy szót is?  Csináljátok csak, ha jól esik! Úgy tűnik a fanoknak bejön.
   - Hát... ezt nem gondoltam volna rólad!
   - Miért? Minek néztél? Valami begyepesedett, vén nyanyának?
   - Nem, dehogy... csak...
   - Na jó, - szólt közbe Mikey - most inkább azt találjuk ki, hogy mi legyen a meglepi.
Ebben a pillanatban  azonban beállított Gee, viruló fejjel.
   - Holnap reggel indulhatunk tovább. Csak egy koncertet kellett lemondani.
Mikor odaért az asztalhoz feltűnt neki a nagy csönd. - Mi az, megzavartam valamit?
   -Á, dehogy! - vágta rá gyorsan Mkiey, majd egy gyors köszönéssel elhúzta a csíkot.
Lassan a többiek is szedelőzködtek, így elnapoltuk Gee meglepijének megbeszélését.

Délután Geere rájött az álomkór. Ő, aki eddig azért harcolt, hogy ne kelljen az ágyban maradnia, most magától lefeküdt, és hamarosan el is aludt.
Én pedig, mivel csöppet sem volta álmos, elindultam felfedezni a várost.

Egyfolytában azon járt az agyam, hogy mivel is kellene meglepni Gerardot, mikor megcsörrent a telefonom.
   - Szia Sarah! - szóltam bele, mikor megláttam, hogy nővérem a hívó. - hogy vagytok?
   - Ne haragudj hogy zavarlak, de Lora egyfolytában rágja a fülemet. Azt mondta, hogy hozzánk is jön a zenekar koncertezni. Azóta nem tudom leállítani. Egyfolytában pattog, hogy beszéljek veled, találkozhat-e a srácokkal.
   - Nem is tudtam, hogy arra is megyünk. Nagyon örülök, hogy újra találkozhatunk, persze, hogy eljöhet. Akkor még beszélünk, rendben?
   - Nagyon boldog lesz. Rendben, szia! - mondta végül, és letette a telefont.