Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki figyel. Gee nézett engem csillogó szemekkel.
   - Jobban vagy? - kérdeztem.
   - Igen. - jött a válasz és kaptam egy puszit.
Felült az ágyon és végignézett magán.
   - Te jó ég, nem is zuhanyoztam.
   - Nem volt erőd hozzá.
   - És... nem nagyon emlékszem... hogy kerültem az ágyba?
Ezen elcsodálkoztam kicsit, este úgy nézett ki, hogy magánál van, de úgy látszik tévedtem.
   - A saját lábadon! Aztán én vetkőztettelek le.
Benézett a takaró alá. Az alsógatyáját nem vettem le róla.
   - Húú, de büdös vagyok! - állapította meg magáról a tényt és már indult is volna fürdeni.
   - Hé, hé! Nem kelhetsz ki az ágyból! - ragadtam meg a karját.
   - Mi?... De zuhanyozni szeretnék!
   - Csak felügyelettel szabad! Ezt mondta az orvos!
   - Hmm! Én ilyenre nem emlékszem... - nézett rám huncutul. - De ha az orvos azt mondta, akkor annak úgy kell lennie!
Felpattantam az ágyból és elkísértem a fürdőszobába. Még a hátát is jól beszappanoztam, nehogy bárki rám fogja, hogy nem gondoskodtam megfelelően szegény betegről.
Végre tisztán, illatosan, fürdőköpenyben ácsorgott a háló ajtajában és a bőröndje felé vette az irányt.
   - Te meg mit csinálsz? - kérdeztem tőle élesen.
Meglepődve kapta felém a fejét.
   - Ruhát keresek magamnak.
   - Na azt már nem! Az orvos azt mondta ágyban kell maradnod! Azonnal tessék visszafeküdni!
   - MII? - nézett rám csodálkozva, aztán elnevette magát. Azt hitte csak hülyéskedek, de én komolyan gondoltam. - Na neeee!
   - Dede! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon, és visszatessékeltem az ágyba.
   - De.... a...
   - Semmi de! Két napig maradunk, el van intézve, koncertek lemondva. Addig irány az ágy!
Nagyon, nagyon szenvedő képpel visszafeküdt, de csak úgy volt hajlandó, ha én is melléfekszem.
A reggelit felhozattuk a szobába és az ágyban fogyasztottuk el. Ez eddig rendben is volt, de hamarosan Gerard nagyon megunta a semmittevést, mehetnéke volt.
Mindenféle trükköt be kellett vetnem, hogy ágyban tartsam. Többszöri könyörgésére végül beleegyeztem, hogy az ebédet az étteremben fogyasszuk el, legalább annyira hagy szabaduljon ki a szobából.
Az étteremben összefutottunk Mikeyval.
   - Jobban vagy? - kérdezte és leült mellénk, mikor meglátott.
   - Igen, csak ez a vörös ördög fogva tart! - méltatlankodott Gee.
Oldalba böktem.
   - Vigyázz miket mondasz, mert még hosszabb lesz a szobafogság! - ijesztgettem, mire mind elnevettük magunkat.
   - Azt beszéltük a fiúkkal, ha jobban vagy átmennénk egy kicsit dumcsizni.
Gerard arca felderült. Ha a hegy nem megy Mohamedhez....
   - Igen, sokkal jobban vagyok! - vágta rá rögtön, de azért rám sandított, hogy mit szólok hozzá.
   - Felőlem. - adtam meg a választ.

A délutánt végül kellemes csevegéssel töltöttük, együtt volt az egész banda. Megbeszélték a tegnap este eseményeit, hogy micsoda élmény volt ez számukra.
Na jó, Geenek nem kellett az egész napot ágyban töltenie, kiülhetett a kanapéra.
A beszélgetés közben Frankie váratlanul megkérdezte:
   - Mikorra tervezitek az esküvőt?
Erre nem tudtunk mit válaszolni. Ezen még nem gondolkodtunk. Megvolt az eljegyzés, de az esküvő...  Az egyértelmű volt, hogy valamikor a turné után.
   - És milyet gondoltatok? - kérdezősködött tovább Frank, de erre sem kapott választ. - Hát ti aztán mindent jól elterveztetek előre. - röhögött.
   - Igazából nem kéne nagy. - gondolkodott el Gee.
Rám nézett, várta a helyeslést, de nem tudtam rámondani, hogy igen, igaza van. Én úgy képzeltem, ha egyszer férjhez megyek, akkor az olyan igazi, szép esküvő lesz, gyönyörű ruhában, koszorúslányokkal, királyfival, stb. A királyfi már megvolt hozzá, csak úgy tűnt nem akar hófehér lovon a kastélyomba vágtatni és nagy hacacáréval elvenni. Ebben most nem egyeztek az elképzeléseink.
Gerard észrevette bizonytalanságomat.
   - Te hogy szeretnéd drága? - kérdezte.
   - Nem is tudom, még nem gondolkoztam ezen. - hazudtam neki. Nem akartam itt mindenki előtt vitára bocsátani életünk nagy eseményét. Nagyon úgy tűnt, hogy ebből még lesznek bonyodalmak, ne a többiek előtt beszéljük ezt meg.
Gerardot persze nem elégítette ki a válaszom, de mivel érezhetően tereltem a témát, ő sem hozta elő már a délután folyamán.
Előhozta viszont este, mikor már kettesben feküdtünk az ágyban és a tévét bámultuk.
   - Szóval, akkor milyen esküvőt képzeltél? - tette fel a kényes kérdést.
Váratlanul ért a téma, nem készültem fel rá, hogy máris előhozza.
   - Ne mond azt, hogy nem tudod, mert úgysem hiszem el!
   - Én... igazából ... ha nem is hatalmasat, de azért, szóval szép ruha, pár vendég, party, stb. - motyogtam zavartan.
Nem akartam erőszakos lenni ez ügyben, viszont éreztem, ha ne árulom el a vágyamat örök életemre bánni fogom.
Gee nagyot sóhajtott, egy olyan, "Nah, sejtettem!" típusút. Szóval ő nem ilyet akar.
   - Miért, te hogy képzelted? - tettem fel most én neki a kérdést.
   - Őszintén? Én arra gondoltam elmegyünk valahová ketten és két tanúval, minden különösebb ceremónia nélkül... szal... érted!
Értettem, hogyne értettem volna! És azt is értettem, hogy ebből még lesznek konfliktusok.
   - Akkor talán legyen valahol a kettő között. - próbálkoztam megtalálni a mindkettőnknek megfelelő verziót.
   - Ha ragaszkodsz a nagy esküvőhöz, én....
   - Nem, nem akarom ráderőszakolni ha nem szeretnéd, ezért gondoltam, valami kisebb buli... talán...
Kaptam egy puszit a homlokomra.
   - Azt szeretném, hogy neked jó legyen! Ha nagyot akarsz legyen nagy!
A szemébe néztem és azt láttam benne, hogy tényleg komolyan beszél. Hajlandó lenne értem kibírni bármiféle "megpróbáltatást"!
Még aludjunk rá párat, rendben? - mondtam végül, majd kényelmesen a karjaiba fúrtam magam és elaludtam.