Bob vitte a széket Ray és Mikey vitte Gerardot.
A színpadon sötét lett, meglepetést akartak szerezni. Mikor kialudtak a fények a rajongók érezték, hogy valami készül, és sikítások, kiabálás töltötte be a teret.
Gee leült középen a székre, megfelelő magasságba állították az mikrofonállványt, majd minden "segéd" elhagyta a színpadot.
Megszólalt a zongora, a Cancer akkordjai. Az, hogy az ováció hatalmas volt enyhe kifejezés! A közönség minden eddiginél hangosabban reagált. Hát még akkor, mikor a színpadon halvány fény kezdett derengeni, és lassan kibontakoztak Gerard körvonalai.
Gee egyik kezével a szék karfájába, a másikkal a mikrofonállványba kapaszkodott. Láthatóan az összeesés szélén állt, de tartotta magát. Aztán énekelni kezdett. A hangja fáradt volt és erőtlen, mégis csodálatosan szólt. Soha nem hallottam még benne ennyi érzelmet. Ha eddig nem szerettem volna halálosan, most biztosan belezúgok.
A rajongók néma csöndben hallgatták. Érzeték, hogy itt ma valami hatalmas, csodálatos dolog történik. A dal utolsó sorait már Geevel együtt énekelték. A hatás leírhatatlan volt, ahogy a tömeg egy emberként énekelt, mély átérzéssel. Erre szokták mondani, hogy ilyen összetartással világokat lehetne ledönteni.
Ahogy végignéztem rajtuk könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Ilyen pillanatokért érdemes élni, küzdeni és annyit dolgozni!
Rengeteg koncertet láttam már, de ilyen élményben még nem volt részem. Gerard rám nézett és az ő szemében is hasonló érzések kavarogtak.
Mikor a dal véget ért Gee elengedte az állványt és hátradőlt a széken. Egy pillanatig úgy tűnt, mintha összeesne, de sikerült megtartania magát.
A színpadon megint sötét lett, éppen csak annyi fény derengett, hogy aki ott van ne essen el a saját lábában. Többen is egyszerre rohantunk oda Geehez, hogy segítsünk neki.
Letérdeltem előtte, hogy az arcába nézhessek. Szemei nedvesen csillogtak, néhány könnycsepp már el is indult lefelé az arcán. Mikor meglátott mosolyra húzódott  a szája és fölemelt fejjel, csillogó szemekkel nézett végig a tömegen.
   - Ez minden gyógyszernél többet ér! - súgta a fülembe és az arcán földöntúli boldogság látszott.
Mike és Ray segítettek neki felállni. Mikor talpon volt intett, hogy még ne menjenek le, majd mikor Frank és Bob is ott voltak mellette kért egy kis fényt. Én addig visszahúzódtam a színpad szélére.
Hirtelen fényár borította az összeölelkező csapatot. Gee a kezébe vette a mikrofont, és a tömeg lassan lecsendesedett.
   - Köszönjük nektek ezt a csodálatos estét! - szólt Gee a mikrofonba. Hangja szinte belehasított a beállt csöndbe.
Valaki a tömegből bekiabált egy " Jobban vagy?"-ot.
   - Köszönöm, jobban. -  felelte Gerard mosolyogva. - Ahogy együtt énekeltetek, az adott erőt nekem. Ez az az összetartás ami a világot jobbá teszi! Nekem segített és segíthet másokon is! Ha valaki segítséget kér tőletek ne menjetek el mellette szótlanul! Büszkék vagyunk rátok! Köszönjük!
A tömeg tapsolt és őrjöngött e szavak hallatán, miközben a fiúk szép lassan, botladozva elhagyták a színpadot.
Az öltözőben Gerard már egyáltalán nem bírta tartani magát. Az utolsó métereket nem is a saját lábán tette meg, szó szerint cipelni kellett.
Lefeküdt a kanapéra. Ahogy megfogtam a homlokát éreztem, hogy a láza följebb ment. Hoztam vizes borogatást, valahonnan előkerült egy takaró is és mellé térdelve próbáltam enyhíteni reszketését.
A fiúk körbeálltak és aggódva figyeltek.
   - Hívjunk mentőt? - kérdezte Ray.
Gerard erre kicsit magához tért, és hevesen tiltakozni kezdett.
   - Nem, nem kell! Csak egy ágy kell, semmi más.

Várnunk kellett, hogy a tömeg elhagyja a környéket, meg Gerard is kicsit jobban legyen, mert éneklős akciója nagyon nem tett jót az állapotának. Kb. 1 óra elteltével, mikor lejjebb ment a láza és ő is kicsit erősebbnek érzete már magát, elindultunk kifelé a buszhoz.
Kint, ahogy ez várható volt, pár szemfüles fan várakozott, lesve mikor jön ki valaki kedvenceik közül.
Elsőként Frankie lépett ki az utcára, és nagyon kedvesen, de határozottan közölte, hogy most nemfognak autogramot osztogatni, mert nagyon sietnek.
Mikor Gerard, Mikey és Ray támogatásával kilépett az ajtón, minden szem rájuk szegeződött. Jobbulást kívántak és tiszteletben tartva a fiúk kérését senki nem ment oda hozzájuk, csak távolról nézték aggódó tekintettel a jelenetet.

A szállodáig tartó viszonylag rövid utat Gee fekve tette meg. Mire felértünk a szobába már félig aludt, de láthatóan sokkal jobban volt.
Semmire sem volt ereje, se zuhanyozni de még levetkőzni sem. Úgy ahogy volt, hanyatt fekve ledobta magát az ágyra.
   - Segítek levetkőzni. - mondtam neki.
   - Hmmm... - hangzott a válasz, amit akár beleegyezésnek is vehettem.
Lába félig lelógott az ágyról, így a cipőt és a nadrágot viszonylag könnyen le tudtam venni róla. Az inget kigomboltam, de mivel Gee egyáltalán nem segített, komoly nehézségeket okozott a levétele .
   - Legalább egy kicsit segíthetnél – dorgáltam. Mosolygott, de nem mozdult, csak hagyta, hogy össze-vissza rángassam, ahogy nagy nehezen levetkőztettem.
A lábai még mindig a földön voltak Megpróbáltam feljebb húzni az ágyon, de nem sikerült, teljesen elhagyta magát.
   - Hé, tudom, hogy rosszul vagy, de nem hiszem, hogy ennyire!
Kinyitotta a szemét és mikor fölé hajolva újra megpróbáltam följebb tornázni az ágyon, megragadott, magához rántott és megcsókolt.
   - Ezt a gondoskodásért. - vigyorgott.
   - Ehhez persze nem vagy beteg! - incselkedtem vele, de ahogy lehetett menekültem tőle. - Már csak az hiányzik, hogy engem is megfertőzz, aztán együtt nyomjuk az ágyat.
   - Mért, nem akarod velem nyomni az ágyat? - kérdezte kisfiúsan ártatlan szemekkel.
Válaszul adtam egy puszit a homlokára.
Végre hajlandó volt megmozdulni és feljebb csúszott az ágyon. Gyorsan betakargattam. Felém nyújtotta a kezét, mint egy kisgyerek.
   - Gyere, bújj ide mellém! - kérlelt.
   - Gyorsan lezuhanyzom és máris itt vagyok. - válaszoltam és elhúztam a csíkot a fürdőszoba irányába.
Mire végeztem a zuhanyzással Gee már édesen szuszogva aludt. Befeküdtem mellé az ágyba és megsimogattam verejtékes arcát. Amit ma csinált az hihetetlen volt! Szegény annyira rosszul volt, nem is értem hogy bírta végigcsinálni. Ahogy elnéztem őt rájöttem, hogy életem legjobb döntése volt, mikor odaültem mellé a bárpultnál, és beszédbe elegyedtem vele. Szeretlek Gerard Way, az életemnél is jobban!