Egy hét elteltével Gerardnak és nekem sikerült normálisan viselkednünk. Mintha semmi ’különös’ nem történt volna kettőnk közt.

Természetesen ez nem zavart engem, mivel én nem vagyok belé szerelmes. Valójában meglehetősen örültem annak, hogy a körülményekhez képest sikerült úgy viselkedni egymással, mint szoktunk.

De Gerarddal ellentétben Sam-et nem láttuk többet sem az osztályban, sem a suliban, sőt még az iskola területén sem. Eltűnt, isten tudja hova.

Ez kicsit megijesztett, de egy stréber volt, szóval lehet hogy most javítja magát.


-És most…- suttogtam Mikey fülébe, miközben aludt- Éppen Bob farkát szopod…

-Mmm…- jött egy apró nyöszörgés ki az ajkain, miközben az egész teste be volt takarva és csak a feje lógott ki.

Gerard és Garwin aludtak, pont mint Mikey, de én valamilyen ismeretlen okokból kifolyólag nem tudtam elaludni. Már fél órája fent vagyok és nem tudok visszaaludni. Szóval szükségem volt egy kis szórakozásra.

-Most pedig, pici Mikey fiú…Bob szopja a TE farkadat, miközben óvatosan simogatja a hasad a finom kezével.- suttogtam és próbáltam elfojtani a röhögésem, amit már lassan képtelenség lesz.

-Ohh…milyen jó!- sóhajtozott, miközben fordult egyet és így a hátán feküdt.

-Igen Mikey! Ez nagyon nagyon jó.- suttogtam vissza- De ne felejtsd el, Bob szeretne téged látni maszturbálni.

-Mmm, tényleg?- kérdezte Mikey, miközben egy apró gonosz mosolyra húzódott a szája és ettől olyan…rosszfiúnak tűnt?

Mikeyban az a vicces, hogy hajlamos álmában járni, beszélni és válaszolni, mikor szólsz hozzá.
Ez volt az első alkalom, hogy ilyet csináltam vele, de hozzá kell tennem, hogy ez mindig nagyon vicces.

-Igen, igen tényleg.- suttogtam összeszorított fogakkal, nehogy elröhögjem magam- Szóval, miért nem teszed őt boldogabbá? Csak csúsztasd lejjebb a kezed a boxeredbe és csináld amire szükséged van?

-Ohh, oké.- motyogta és láttam, hogy a keze egyre lejjebb halad a testén, végigsimítva mindenhol lefelé menet. Aztán elért a célpontjához.

Mosolygott és egy nyögést engedett szabadon, miközben Bob nevét mondta, újra és újra.

Igen…Bob. Tényleg fogalmam sincs, hogy most Mikey jár vele, vagy csak szeretőként használja, vagy mi. Bevallom őszintén nagyon kíváncsi lettem volna rá és arra is, hogy miért nem mesél nekünk róla. Nem tudunk semmit vele kapcsolatban. Róla is csak azért tudunk, mert véletlenül megláttuk őket múltkor az öltözőben.
Őszintén szólva még nem kérdeztem eddig erről. Ennyi bátorságnak csak kéne lenni benne, hogy beszél róla nekünk. És ha ilyen seggfej, hogy nem mondja el nekünk, akkor kicsit elszórakozgatok az ostoba gondolataival.
De egy biztos, ki fogom deríteni valahogy.

-Milyen érzés boldoggá tenni Bobot?- folyattam a suttogást, miközben közelebb hajoltam az arcához és így éreztem a lélegzetét a bőrömön.

-Mmm, olyan…- kezdte, de hirtelen a szemei tágra kinyíltak és egyenesen a szemembe nézet.

-Bazdmeg!- kiáltottam fel meglepődve és gyorsan elugrottam az ágyától, majdnem a földre esve.

-Mi a faszt csinálsz???- kiabált és az arca vörös színt öltött, de nem tudom, hogy a haragtól, vagy hogy ennyire kínosan érzi magát.

Felült az ágyon és elég zavart lett az arckifejezése, ami eszembe juttatta, hogy milyen vicces ez most.

-Oké, mi a fasz van már?- mordult fel az álmos Gerard az ágyából. A hangja olyan volt, mint egy félholtnak.

Az álmodás a legcsodálatosabb dolog a világon. Az álmok megadják azt, amire szükséged van, egészen addig, amíg valaki el nem bassza és tökre nem teszi a méltóságodat teljesen.
Szóval…ebben a helyzetben pedig csak elfutnál és elrejtőznél, amíg csak tudsz…

-Én csak aludni próbálok…- mosolyogtam ártatlanul és vihogva visszamentem az ágyamba.