2.rész

A szerelem elgyengít, azt hiszem beléd estem.

Az ágyon feküdtem és Gerardra néztem. Az emberre, akit már rég óta csodálok.

Gerard az a személy, akit azóta csodálok, mióta először találkoztam vele. Amikor rajzolt vagy énekelt, az igazat megvallva, az egész testem legyengült tőle és észrevettem, hogy egy napon még szeretni fogom.
Felnéztem rá. Mint általában a barátok szoktak. De Gerard nekem sokkal különlegesebb volt.
Ő volt, aki mellettem ült egész éjszaka, ha beszélgetni akartam, ő volt az egyetlen, aki hibáztatott, ha valami hülyeséget csináltam. Olyan barát volt, aki képes volt veszélyeztetni a saját életét érted.
Szóval ilyen körülmények közt, nem tudom hogy juthattunk el idáig, nem tudom hogy juthattunk egy ilyen szituációba mint ez. Talán pont ezek voltak az okai és nem az hogy beindult?

Olyan volt, mintha az idő leállt volna. Mintha minden megfagyott volna. Hallod a saját szívverésed a mellkasoban, a ziháló légzéseddel együtt.

Aztán hirtelen minden megváltozott. Gerard angyalian mosolygott, majd közelebb hajolt és lágyan megcsókolt.

Mikor az ajkaink összeértek, olyan volt mint egy álom. Egy álom, ami olyan közel van a valósághoz, de nem igazán tudod kitalálni, hogy ez a valóság vagy sem. Mint egy álom, amiben nem vagy biztos, hogy teljesül, vagy sem, de ez megtörtént.

Ez mind megtörtént…

Vigyorogtam és a kezem az arcára rakva, megismételtem a csókot. Sokkal szenvedélyesebben, mint valaha bárki mással.

Beengedtem a nyelvét rögtön. A nyelvünk együtt táncolt, keveredve a félelemmel és a boldogsággal.

Ne félj tőlem, sosem bántanálak, barátom.

A légzése, halk volt de mégis nehéz. A szeme csukva volt, miközben az alsó ajkamat harapdálta.

Egy nyögés hagyta el a szám és éreztem, hogy az egész testem beleborzong.

Túl elfoglalt voltam Gerarddal, ezért teljesen megfeledkeztem Samről, aki még mindig valahol rajtunk ült és csak mosolygott a csókon.

Miért? Mert azt hiszi szerelem?

Talán, de lehet hogy csak kedveli, amikor két barát szexuális dolgokat művel egymással?

Egyre lejjebb mozdítottam a kezem, majd óvatosan a merevedéséhez érve, elkezdtem kiverni neki.

Nyögött és a légzése egyre hevesebb lett. Éreztem, hogy élvezi a legelső érintéstől kezdve.

-Ohh, Frank.- nyögött Gerard, amikor egyre erősebben kezdtem kiverni neki és közben éreztem hogy minden egyes érintésem után, egyre jobban keményedek én is.

Izzadni kezdett a forróságtól és a haja is kezdte beteríteni a homlokát.

Elkezdett harapdálni a kulcscsontom környékén. Nem túlságosan, de elég erősen ahhoz, hogy én is nyögni kezdjek és egy jó érzés kezdte átjárni a testem. Mint egy jó kaland.

Egy nagyon nagyon jó kaland…

Fokozatosan egyre kezdtem felgyorsítani a kezem, erre Gerard magasabb hangon kezdte nyögdécslni a nevem, mint egy csaj akit késsel fenyegetnek.

Ez is egy oka volt, hogy nem hallotta meg egyikőnk se, amint Sam lassan kiszáll az ágyból és felöltözik.

Elkezdtem szívni Gerard nyakát. Csodálatos érezni Gerard bőrének ízét.

Hirtelen egy hangos puffanást hallottunk, amire mindketten észrevettük, hogy Sam kiment a szobából. Mi az amit mi nem tudunk, és amitől Sam ilyen mosolyogva ment el?

Nem álltam le. Folytattam a tevékenységem, egészen addig amíg éreztem hogy Gerard mindjárt elmegy.

-Ohh, Frank. Azthiszem…- aztán beleélvezett a kezembe.

Még soha nem ízleltem ilyet és ha mostmár az egész itt van a kezembe, támadt egy jó ötletem. Miért ne nyalhatnám meg?

Gerard tekintetét éreztem magamon. Felemeltem a kezem az arcomhoz, aztán a szám elé tettem és megnyaltam.

Mielőtt még bármire is gondolhattam volna, émelyegni kezdtem. Szörnyű íze volt. Mintha fojtogatnának. Mintha megakadt volna ez a szar a torkomon!

-Jól vagy?- nevetett Gerard, de hallottam az aggódást a hangjában.

-I…igen.- válaszoltam, amikor az íze a számból már távozott.

-Na, most akkor hagyd, hogy ÉN csináljak veled valamit.- suttogta és elkezdte harapdálni a fülem.

Elkezdte simogatni az állam, az ajkaival és a nyelvével. Olyan meleg és puha érzés volt. Sikítani akartam az élvezettől.

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Gerard rajtam ül és nyalogatja a mellkasom, miközben a nyelve egyre lejjebb és lejjebb vándorol.

A hasam beleremegett. Mintha a mennyben lettem volna. Egy tökéletes mennyországban, senki mással csak Gerarddal.
Mikor a férfiasságomhoz ért, megállt és rám vigyorgott.
-Akarod, hogy gondját viseljem?

-Ohh, igen, kérlek!- nyögtem. Már nem bírtam ellen állni.

A fejemhez hajolt és a fülembe suttogta:
-Akkor halljam, ahogy kéred.

Azt akarja, hogy kérjem?
Milyen incselkedő…Pont mint én.

-Gerard, kérlek!- nyögtem olyan magas hangon, amilyen magason csak lehetséges. Majdnem megsüketültünk, mivel most jelen pillanatban nem nagyon érdekelt már, hogy hall-e valaki, vagy sem.

-Nem hallom!- vigyorgott és egy ujjával elkezdte simogatni.

-Gerard, nagyon veszélyes dologgal játszol, ugye tudod?- sóhajtozva markoltam bele a takaróba- Ha hamarosan nem csinálsz valamit, én…ööö…

-Mit csinálsz, Frankie?- nevetett- Nem okozhatsz fájdalmat, tudod.

Ahogy ezt kimondta, a szájába vette a farkam és elkezdett szopni.

Megint nyögni kezdtem. Szavakkal nem lehet leírni az érzést, ami elárasztotta az egész testem és azt a pontot. Nincsenek rá kibaszott szavak.

Egyre erősebben markoltam bele a takaróba, hogy képes legyek uralkodni magamon. A hormonok kiabáltak és egyre többért és többért könyörögtek, aztán megkaptam.

-Gerard, gyorsabban!- irányítottam Gee-t, mikor az érzés kezdett egyre erősödni.

Tette, amit kértem. A szemeim tágra nyíltak a kielégültségtől és az örömtől.

A kezemmel erősen megfogtam a fejét, az ujjaim a haja köré csavartam és nagy meglepetésemre semmi jelét nem mutatta, hogy fájna.

Éreztem, ahogy a nyelve velem játszik, minden lehetséges úton. Oda vissza.

-Ooohh.- sóhajtoztam és éreztem azt a meleg érzést a hasamban, ami egyre csak erősödött, majd az egész testem remegni kezdett.

Gerard nyelt egyet, én pedig kiabáltam és nyögdécseltem.

Mosolyogtam. Felemelte a fejét és visszamosolygott, majd lefeküdt mellém.

Egy teljes percig egy szót sem szóltunk. Csak feküdtünk és hallgattuk egymás szívverését, ami kezdett csillapodni, a légzésünkkel együtt.

Gerardra néztem és láttam, ahogy egy apró mosoly próbál szétterülni az arcán.

-Ez…wow.- szólalt meg végül Gerard, a hátán fekve, kezeit pedig a hasán pihentetve.

-Tudom.- mosolyogtam még mindig az embert nézve, aki sok mindenre inspirált, ma pedig adott egy lehetőséget, hogy megmutassam milyen fontos számomra és hogy mennyit jelentett nekem ez a 4 hónap, amióta ismerjük egymást.

Barátság, vagy szerelem? Ugyanaz…