5. rész

************************

Gerard valahogy nem tudott magával mit kezdeni, mióta Lily elment. Megértette a lányt, hogy egyedül akar lenni, mégis rosszul esett neki.
Mikey hívta ugyan, hogy menjenek együtt szétnézni kicsit a városban, de nem volt hozzá kedve. Kora délutánig a tévé előtt punnyadt, de igazából egyik műsor sem kötötte le. Próbált tovább dolgozni a képregényén, de most az sem ment.
Néhány óra múlva már kezdte unni a nagy semmittevést, elhatározta hát, hogy Lily után megy és megvárja a temető kapujában, ezért biztosan nem haragszik meg.
Taxiba szállt és mikor megérkeztek, megkérte a sofőrt, hogy várjanak. Lily telefonja még mindig ki volt kapcsolva, valószínű volt tehát, hogy még bent van a temetőben.
Nem is telt el sok idő, mikor Gee látta kijönni a lányt a kapun. Már épp ki akart szállni  a kocsiból, mikor az elé táruló látvány megállította. Lily egy férfi társaságában hagyta el a temetőt, akit láthatóan ismert, mert kellemesen csevegtek, majd Lily beszállt a férfi kocsijába. Gerard megvárta, amíg elhajtanak, majd visszavitette magát a hotelbe.
A szobában lebehuppant a fotelbe és gondolkodott. Vajon ki lehet az a férfi?  Egy pillanatra még az az őrült ötlet is megfordult a fejében, hogy Lily a háta mögött tovább folytatja régi tevékenységét. De nem, az nem lehet! Ilyet biztosan nem tenne! Már azért is leszidta magát, amiért ez a gondolat egyáltalán felvetődött benne. Végül arra jutott, hogy fölösleges találgatnia. Megvárja, hogy Lily mit mesél el a történtekről, ha pedig nem mond semmit, ráér majd akkor aggódni.

*********************

Beültünk Erikkel egy hangulatos kis kávézóba. Kicsit elvonultunk a többi asztaltól egy olyan sarokba, ahol nyugodtan lehet beszélgetni.
Elmeséltük egymásnak az ilyenkor szokásos dolgokat, kinek hogyan alakult az élete, mit csinált, stb.
Jól érzetem magam, mert Erik jelenléte felelevenítette bennem a régi, szép emlékeket. Érdekes volt, hogy most jól esett ezekre visszagondolni. Eddig eltemettem magamban, mert annyira fájt emlékezni.
Tiltakozásom ellenére azért került a kávémba egy kis whisky, csak a hangulat kedvéért, ezért fordulhatott elő, hogy nem vettem észre időben a veszélyt. Kifinomult női érzékeim mindig megsúgták, ha egy férfi érdeklődik irántam, most viszont ez a képességem szunyókált némi whisky társaságában és nem figyelmeztetett.
Egyre jobban belemelegedtünk a társalgásba és nevetgélésbe, mikor hirtelen arra eszméltem, hogy Erik megcsókol. Ajkaink először csak egy pillanatra találkoztak. Még fel sem fogtam mi történt velem, Erik máris erőszakosan a számra tapasztotta az övét.
Egyetlen pillanatig haboztam csak, majd rögtön ellöktem magamtól és hátradőltem a széken. Nagyon dühös voltam, elsősorban magamra.
   - Lily, ne haragudj kérlek! - szabadkozott Erki ijedten. - Én... nem is tudom mi ütött belém!
   - Nem haragszom! - válaszoltam kurtán, majd a következő pillanatban felpattantam és szó szerint kirohantam a kávézóból.
A taxiban volt időm elgondolkodni a történteken. Azzal nyugtattam magam, hogy biztosan csak az alkohol tette, és akárhogy próbáltam visszaemlékezni, nem rémlett, hogy a viselkedésemmel bátorítottam volna Eriket.
A másik probléma, hogy ezt elmondjam-e Gerardnak? Persze, amit nem tudunk az nem fáj, viszont egy kapcsolat alapja az őszinteség. Ráadásul rögtön kiszúrná, hogy nem stimmel valami.

A szobánkba érve Gearardot a tévé előtt találtam. Ült a fotelben, kezében a távirányítóval és bőrön át nézte a műsort, vagyis édesen aludt. Egészen lecsúszott a fotelben, feje oldalra billent, szája kicsit nyitva volt.
Leguggoltam mellé és megcsókoltam enyhén borostás pofiját, majd puha ajkait.
Megrezzent és kinyitotta a szemét, aztán rám nézett.
   - Mi... Lily, te vagy? - kérdezte rekedten.
   - Igen, visszajöttem. - válaszoltam lágyan és megint megcsókoltam.
Szemei hatalmasra nyíltak, ahogy megkérdezte:
   - Ezt... mért kapom? - közben megfogta az arcát simogató kezemet.
Megvontam a vállam.
   - Mert szeretlek!
   - Nem hallottam, mit mondtál? - incselkedett.
   - Azt, hogy szeretlek Gerard Way! Mindennél jobban!
   - Én is! - válaszolta és most ő csókolt meg, mélyen, szerelmesen.
Az ölébe ültem és együtt néztük a tévét, bár szerintem egyikünk sem fogta fel milyen műsor megy.
   - Milyen volt a napod? - kérdezte Gee, mikor kényelmesen befészkeltem magam az ölébe.
   - Jobb volt a vártnál. Képzeld, a temetőben összefutottam Steve bátyjával, Erikkel. - érzetem, hogy semmit nem szabad elhallgatnom.
Gee érdeklődve fordult felém.
   - Meghívott kávézni. - folytattam.
Gerarad arca felderült, mintha valami nagyon jó hírt mondtam volna neki. Úgy érzetem itt az alkalom, hogy, beszámoljak a többiről is.
   - Nem tudom mi ütött Erikbe, de ahogy beszélgettünk váratlanul megcsókolt.
Geenek tátva maradt  a szája.
   - És te? - kérdezte félve.
   - Elfutottam. annyira meglepődtem, nem is értem mi történt. Úgy érzetem el kell mondanom neked. Haragszol?
Gerard megkönnyebbülten sóhajtott és szorosan magához ölelt.
   - Dehogy haragszom! Örülök, hogy elmondtad.
Úgy fordult, hogy a szemembe tudjon nézni.
   -Én is elmondok neked valamit. Elmentem érted a temetőhöz, aztán láttam, mikor beszálltál egy idegen férfi kocsijába.
   - Te... ott voltál? - hebegtem.
Bősz bólogatás volt a válasz.
   - Nem tudtam hová tenni a dolgot, gondoltam megvárom, hogy te mit mondasz!
Mindketten érzetük, hogy most hatalmas lépést tettünk meg a kapcsolatunkban. Nem elcsépelt frázis az, hogy az őszinteség mindennél többet ér! Azt hiszem most mindketten nagyot nőttünk a másik szemében.
És ha már végre szállodában voltunk, és nem a többiekkel összezárva, kellőképpen megünnepeltük!