Frank egyik nap igazán korán ébredt és elmosolyodott magában.  Sütött a nap, csicseregtek a madarak. Ezen a napom volt a városi zenei fesztivál. Havrjaival úgy döntöttek, hogy kiélvezik e csodás napot és eggyüt elmennek a fesztiválra és buliznak egy jót. Frank számára a legfontosabb dolog az volt, hogy Gerard is jött. Persze mindegyik barátja ott volt, Ray, Bob, Frankie legjobb barátja, Mikey, de Franknek, mindközülök Gerard volt a legfontosabb. Ezért kell fel ma korábban, mint ahogy szokott. Biztosra akart menni, hogy minden rendben lesz, hogy jól fog kinézni, és nem késik. A legtöbb időt a ruhákkal töltötte. Külömbözö hétköznapi cuccokat probált fel. De rájött, hogy igy is, ugy is mocskos lesz, tehát tudta, hogy nem igazán elegáns ruhát kéne felvenni. Végül is felvett egy Misfits-es polot, mert ha ez volt rajta, mindig róluk beszélgettek Gerarddal. Hosszabb időt töltött el a sérója belövésével, és gondolkodott egy játékos megoldáson, hogy mi lenne  ha sapkát venne, de rájött, hogy az csak elrontaná a haját. Kinézett az ablakon. Kicsit szeles volt az idő igy kicsit féltette a haját,de végül kis hezitálás után kilépett.

Egyre közelebb és közelebb ért Gerard és Mikey házához, és egyre jobban érezte a lepkéket a gyomrában és a szive már a torkában dobogott. Persze, mert Gerard sosem nézte ÚGY őt, (habár tudta, hogy Frank meleg) de Frankie minden egyes pillanatot élvezett Gerarddal, ha közelebb húzta magához, ha megölelte, vagy épp becézgette. Ellenőrizte a haját mielött bekopogott volna.

Meglepödött mikor Mikey nyitott ajtót és rávigyorgott.

-         Aww, miattam nézel ki ilyen jól Frankie? – vigyorgott Mikey.

-         Csak szeretnéd. – vigyorgott vissza szempilláit rebegtetve. – Erm.. Gerard esetleg.. itt van valahol?

Mikey nevetett. Nem igazán tudta, hogy mennyire erösek Frank érzelmei a bátyja iránt, de mindig látta a csillogást Frank szemébe ha Gerard neve szóba jött,és támadt egy ötlete.

-         Jah, mindjárt kész van. Öszintén szolva, felkészült, hogy találkozzon veled.

Franknek erősnek kellett lennie, hogy ne mosolyodjon el ezen a kijelentésen.

-         Bye anya, bye apa. – jött a hangja a házból. – Majd megprobálok vigyázzni, hogy Mikey ne keveredjen tól sok bajba.

Gerard kijött a házból és öccse azzal fogadta hogy finoman beleboxolt a karjába.

-         Ow. Ezt muszáj volt?

-         Igen. – jött a válasz.

-         Hey Frankie, jó felső. – mosolygott Gerard.

Frank szégyenlősen vissza mosolygott és probált nem elpirulni. Muszáj volt ezt befejeznie.

-         Ohh, meghívtam Bertet is, vele majd ott találkozunk. Állat, mi?

Frank szive egy pillanatra megállt. Nem volt Berttel különösebb baja, és biztos volt abban, hogy Gerard nem akarja,de ha Bert ott volt Frank mindig úgy érezte, hogy láthatatlan Gerard számára.

 Frank látta Mikey-t is, hogy érintette a dolog, de ahányszor porbált Franknek erről jelet adni, ugy tetetett, mintha nem is érdekelné.

A kocsival megközelitették az összetákolt színpad melleti parkolót, a város másik végében, majd kiszálltak. Gerard elkezdett őrülten integetni. Frank sóhajtott és felkészitette magát, hogy úgy kell tennie, mintha nem érdekelné.

Gerard felrohant Berthez, majd szorosan magáho ölelte. Frank csak nézte őket és nem kicsit volt féltékeny. Üdvözölte Ray-t és Bobot is szokásosan, aztán pedig ment mindenki a maga dolgára. Frank hallotta, hogy Gerard Berttel beszélget. Vicceket mesélnek beszélgetnek, csak ugy mint máskor.

Mikey hirtelen feltünt és oda sugta Franknek. – Ne aggódj, ez csak azért van, mert már rég óta nem látták egymást. Ne legyél kemény magadhoz, nem a te hibád.

Frank fáradt volt és nem tudta igazán élvezni a fesztivált. A bandák többsége jó zenét játszott és Mikey probálta felviditani hülye pofákkal. Gerard eközben végig Berttel beszélgetett, de Frankie nem tudott túl tenni érzésein és kihasználtnak érezte magát vagy hogy Gerard rosszul lesz tőle amugy meg, és ugy döntött jobb lenne távozni gyorsan. Gondolkodott, majd megszólalt a telefonja.

-         Hey, Mikey ott van? Donna vagyok az anyukája.

-         Erm... persze Mrs. Way. Mindjárt megkeresem önnek.

Frank aggódve figyelte legjobb barátja arcáról, hogy tünik el a mosoly.

-         Nah mi van?

-         Anya kapott egy hívást az iskolából, hogy nem vagyok túl távol a kirugástól, mert, hogy nem fektettem bele elég rőfeszitést, ami a jövömet alapozná meg.

-         Csak viccelsz. – sokkolta Franket a hír. Igazából Mikey az órák nagy részét rajzolással töltötte, és nem igazán hallgatta és figyelt a tanárra, de azt nem gondolta, hogy idáig el fog fajulni a dolog.

-         Anya pár percen belül értem jön, ami azt jelenti, hogy Gerarddal kell haza menned... Bocs haver..

Normális esetben Frank nagyon örült volna ennek a dolognak, de ebben a helyzetben, még ugy ahogy, de most nem igazán gondolta jó ötletnek, és nem volt jó véleménnyel erről a napról. Mikey-ék kocsija feltünt a sarkon, majd Frank barátja fülébe sugta. – Hiányozni fogsz haver.

Gerard is beszélt az anyjával és apjához, megprobálta meggyözni őket, hogy lássák másképp a dolgokat, de azok szilárdok maradtak, és szobafogságra itélték Mikey-t leszámitva az iskolát és az étkezéseket.

A nap további része unalmas volt. Probálta hallgatni a többieket, de sokszor kérdezték, hogy jól van e, és hogy minidg csendesen válaszol.

-         Igeen... - Bert és Gerard még mindig a sarkoban voltak, Gerard mindig egyet értett Berttel és mindenhova követte akármikor akárhova ment, ha inni ment, ha WC-re ment.

Végül a srácok elmentek és végre csak ő volt és Gerard. Gerard próbált beszélgetni Frankkel, de nem volt valami jó hangulatban. Probálta magát és érzéseit egyenesbe hozni magában, és most csak egyedül szerett volna lenni. Végül elérték Gerardék házát, váltottak egy gyors ölelést, egy utolsó pillantást vettet Gerardra ahogy útjaik ketté váltak.

Hirtelen Franknek eszébe jutott valami.

-         Gerard! – orditotta.

-         Mond meg.. Mikeynak, hogy... üdvözlöm. – mormogta.

-         Szia Frank, - kiáltott Gerard. – Szeretlek!

Frank megrázta a fejét. – Nem, te nem. – motyogta magában. – Nem eléggé minden esetre.

***

Végig ment a füves járdán a házukig. Szomorú volt, de nem tudta, hogyan adja ki magából.

Ugy döntötte a hosszabb uton megy, nem tudott volna szülei szemébe nézni igy. Csak kóborolt és azon csodálkozott, hogy mér szerette a fiut, és hogy szerette e ő is. Meglátott egy padot és leült rá. Probálta kitalálni miért él még mindig. Teljesen biztosra vette, hogy nincs körülötte senki, szóval ugy gondolta senkit nem fog zavarni a sirásával. Érezte, hogy arcát marják a könnyek, és csak sír, és sír ameddig ki nem tisztul és nem tud haza menne, ugyse tudná meg senki. Annyira szomorúnak érezte magát, hogy ugy érezte sose adja ki magából.

Ezen gondolkodott végig, ez volt az egyetlen amit tudott és érzett.  Emlékezett mit mondott Mikey a minap, amit még akkor viccesnek talált, de most még nevetni sem tudott, el se mosolyodott.

Hangokat hallott maga körül, és csodálkozott, hogy ki lehet az. Mindegyiken sapka volt és tréningruha. Amilyen gyorsan csak tudta, probálta eltakarni az arcát, de már tul késő volt és felismerték őt.

-         Héh fiúk. A kis buzi a suliból.

Frank félt, hogy ez lesz, már megtanult védekezni a suliban, és mindeki ugy tudja hogy ő "a kis buzi", itt se, már sehol sem tudott elbujni, és itt nem volt senki kilométerekre. Nem volt meglepödve mikor elkezdett félni, mikor egyre közelebb és közelebb értek hozzá...

Egy óra mulva beesett a házba és remélte, hogy nincsen senki otthon.

-         Frank, te vagy az? – hallatszott az anyja hangja a konyhából.

-         Igen. – válaszolta feldagadt szájjal.

-         Gyere, a vacsorád az asztalon.

Francba...

-         Erm... igazából, kicsit rosszul érzem magam, inkább bemegyek a szobámba.

-         Okay. Szolj ha bármi kell

Frank ilyenkor hálát adott az égnek, hogy a szülei nem forditottak rá sok figyelmet.

Felment a szobájába és csak sírt és sírt és sírt..

***

Egyszer csak megszólalt az ajtócsengő és Mrs. Iero ment ki. Kicsit meglepödött, mikor egy tinédzser fiút látott meg hosszu fekete hajjal, és hasonlóan öltözött mint Frank.

-         Erm... hey... Mrs. Iero, Gerard Way vagyok... Frankie.. mármint Frank itthon van, kérem?

-         A szobájában van már tegnap este óta. Nem hiszem, hogy jólérzi magát.

-         Ohh, okay, akkor késöbb vissza jövök.

-         Szerintem, egy kis társasgnak ő is örülne. – mosolygott.

Gerard megköszönte, majd felment Frankhez, és idegesen bekopogott.

-         Anya megmondtam már neked ezerszer, nem vagyok éhes csak hagyjál aludni.

-         Erm.. Frank én vagyok... csak tudni akartam...

Gerard bement és mikor meglátta a hálószobát lesokkolodott a látványtól.

-         FRANK! MI A FASZ?

-         Fogd be Gerard. – suttogta hangosan Frank. – anya nem tudja és nem is tervezem neki elmondani.

Gerard végig sétált a szobán az ágyik, majd leült. A takaró alá nyult, majd egy üres boros üveget huzott elő.

-         Frank, ezt hol szerezted?

-         Léhégyszi.  Anya és apa még nem vette észre, hogy hiányzik egy. Mindenesetre baszottul fáj a fejem.

-         Frank.. miért..mi... ki? Kitekerem a nyakát!

Frank majdnem elröhögte ezen a reakción magát.

-         Mond meg Frank!

-         Ohh, kösz, hogy így figyelsz rám.

-         Mii?! Hogy mondhatod, hogy így? Sokkal jobban ügyelek rád, mint gondolod.

-         Légyszi, ha Berttel történt volna ez, már rögtön ott lennél.

Gerard sóhajtott és megfogta Frank kezét.

-         Ha Bert lennél nem tenném ezt.

Maga felé huzta Frank arcát és ajkaikat egymáséhoz nyomták.

Észre se vette a fájdalmat, amig el nem távolodtak egymástól.

-         Au.. au..au.. – motyogta, de mosolygott és ujra Gerardra nézett. – de tegnap Berttel..

-         Az volt az utolsó alkalom mikor arra a srácra hallgattam. – vigyorgott. Mondtam neki, hogy téged szeretlek, és ő mondta, hogy féltékennyé kéne tenni téged. Kitaláltam, hogy majd hülyéskedünk meg baromságokat csinálunk majd Berttel mintha igaz lenne. Aztán Mikey mondta, hogy valójában mit is érzel. És ezek után gondoltam hogy ez a baszott Bert dolog felhuzott téged. Jézus ne is tudd mennyire szemétnek érzeztem magam, szoval kitaláltam hogy eljövök és beszélek.. és.. tudod a többi. És most ez történt a baszott gyönyörü arcoddal.

Frank sóhajtott, majd elmesélte a történetet.

-         Mikor tegnap kicsit nagyon szar kedvem volt, ugy döntötem kicsit elmegyek, és a hosszabb uton megyek haza, tudod? Ültem a padon és az a hülye Jamie Reed jött a baszott nagy segg haverjaival. Ül a kis buzi a padon  és hát gondolom jó poén verni az kis unatkozo síró buzit. A történet magáért beszél gondolom.

Frank látta hogy Gerard fogait összeszoritva fogja vissza magát.

-         És a bor?

-         Hát, mondtam szarul éreztem magam, és már sirni se tudtam és ez tünt a legjobb megoldásnak. Valamit érezni akartam, vagy szomoruságot, vagy boldogságot. Ahogy vertek a szart is kiverték belölem, de nem éreztem félelmet. Csak érezni akartam valamit..

-         Az ivás az nem érzelem, Frankie – sóhajtott Gerard.

-         Nem... de a szerelem az...

Mosolygott és közelebb huzta magához Gerardot egy ujabb fájdalmas, még is tökéletes csókhoz.