Mindannyian odatámaszkodtunk a busz mögé és megpróbálkoztunk a lehetetlennel. Elég viccesen nézhetett ki, ahogy egy félig kómás zenekar a buszát tologatja. Néhányan, elsősorban fiatalok, megálltak az utca túloldalán és tátott szájjal bámultak ránk. Kinézetük alapján úgy tűnt, nagyon is tudják, hogy kik vagyunk, talán csak nem hittek a szemüknek. Mit ne mondjak, tényleg elég hihetetlen volt!
A nagy erőlködés közben odaszóltam Geenek.
   - Szerintem azok a lányok felismertek benneteket! - intettem fejemmel az ámuló tinik felé.
   - Az jó, legalább lesz miről beszélniük egy ideig! - röhögött és szólt a többieknek.
Frankie megállt és mérgesen odaszólt nekik.
   - Jó a műsor, lányok?
A lányok meg sem mertek mukkanni.
   - Ha ennyire tetszik igazán beállhatnátok segíteni.
És lássanak csodást, a három lány, mint akik álomból ébrednek, elindult felénk és boldogan álltak be buszt tologatni. Csak úgy ragyogott az arcuk az örömtől.
Még mindig kevesen voltunk a hatalmas monstrum megmozdításához. Az egyik lány előkapta a telefonját, majd vigyorogva közölte, hogy mindjárt itt a segítség. Nem telt el sok idő és egy csapat rockernek tűnő emberke sietett lélekszakadva a bajba jutott zenekar segítségére.
Ilyet még életemben nem láttam! Kb. 10 perc leforgása alatt annyian lettünk, hogy már nem fértünk el a busz hátuljánál. Az emberek csak jöttek szép sorban, gondolom aki tudta leadta a drótot a barátainak.
Úgy döntöttem kiszállok a tologatásból, vannak ott már elegen. Főleg, hogy úgy tűnt a fiatalok örömüket lelik abban, hogy segíthetnek. Ennyi erővel a srácok is kiszállhattak volna, hagyva, hogy a lelkes tömeg dolgozzon helyettük, de úgy tűnt, hogy ők is élvezik a dolgot.
Volt egy olyan érzésem, hogyha a busz időközben beindulna, még simán tologatnák néhány kilométert.
Voltak szemfüles lányok is, akik, mivel a buszhoz már nem fértek oda, igyekeztek a fiúk hátsójához férkőzni és azt megtolni. Néztem őket és nevettem a lelkes fiatalokon. Gondoltam, legalább lesz egy jó napjuk!
És lássanak csodát, a busz beindult. Jól sejtettem, egy darabig még senki sem hagyta el kiharcolt helyét.
Egy idő után már ciki volt tologatni a tökéletesen működő buszt, úgyhogy lassanként felhagytak vele.
Megpróbáltam Gee mellé férkőzni, ami nem volt könnyű feladat, mert teljesen körbevette a segítőkész társaság, ahogy a banda többi tagját is. Megkezdődött egy rögtönzött autogramosztás és fényképezkedés, mindenki nagy-nagy örömére.
Igyekeztem a háttérben maradni inkább, had tegyék a fiúk a dolgukat, de két lány odajött hozzám és kérték, hogy készíthessenek velem fotót. Ezt meglátva egyre többen találtak meg, míg végül, valahonnan a tömeg közepéből odakeveredett Gee is mellém, átkarolt és így már együtt mosolyogtunk a kamerába a boldog arcok mellett.
Ki tudja meddig tartott volna ez az őrület, mert ahelyett, hogy az emberek fogytak volna csak egyre többen lettek. Már attól tartottam a fiúk rögtönöznek itt helyben egy szabadtéri koncertet.
   - Gerard, indulni kéne, különben tényleg elkésünk! - szólt Mikey a bátyjának, aki bőszen helyeselt, majd igyekezett túlkiabálni a tömeget.
   - Srácok, köszönjük a segítséget, de most már indulnunk kell!
Minden szem rá szegeződött. Az arcokon csalódottság látszott.
   - MCR a király! - kiabálta valaki, erre mindenki helyeslően kiabálni kezdett.
A fiúk nehézkesen elindultak vissza a buszra. A töneg még kilométereken keresztül követte kedvenceik járművét, mivel a sofőr szándékosan lassan hajtott, had élvezzék még kicsit a helyzetet. Az egész olyan volt, mint valami felvonulás.

Továbbindulásunk így hát elég nagyszabásúra sikeredett, köszöngetően valamelyik kávéfőző srácnak, de legalább a rajongóknak volt egy jó napjuk!
Mikor végre úton voltunk már, ledobtam magam Gee és Ray mellé a kanapéra.
   - Élvezted, igaz? - kérdeztem cinkosan mosolyogva, miközben átölelt.
   -Ki ne élvezte volna ? - válaszolt nevetve, és a szeme csillogásából láttam, hogy igen, ez az ő világa!
Eleinte tartottam tőle, mit fogok érezni, mikor látom körülötte a sok tinilányt, ahogy körberajongják. Aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar. Gee barátságos volt velük, de nem volt túl bizalmaskodó, és bár akadt egy-két nagyon rámenős csajszi, mindig ügyesen leszerelte őket. Megbíztam benne, tudtam, hogy szeret és ez segített elfogadni a népszerűséggel járó dolgokat.