Komolyan kezdtem aggódni, mert a meleg érzés egyre jobban szétterült a testemben.

Kiabálni akartam Sam nevét, újra és újra, akármennyi erőfeszítésembe is kerül.

De sajnos…még mindig a teremben votam…

Gerardra néztem, aki a fejét az asztalon pihentette, a szemei pedig csukva voltak. Úgy tűik elaludt.

Becsuktam a szemem és nem figyeltem Miss.Longbottomra, aki épp valami olyasmiről beszélgetett, amit nem értettem…

Éreztem Sam meleg nyelvét. Nem tudtam hogy egy stréber ilyen jól tud szopni…

Hirtelen kicsengettek, a szemeim pedig pánikszerűen pattantak ki.

Gondolkodás nélkül hasba rúgtam Sam-et.

Végre abbahagyta az előbbi tevékenységét és a földre görnyedt, mint egy labda, szóval senki sem látta meg, amikor az osztály kirohant a teremből.

Gyorsan felhúztam a sliccem és megkönnyebbülten sóhajtottam. Senki nem látott…Jó, kivéve Lyn-t…

-Jössz?- ütögette meg Mikey a vállam és megigazította közben a szemüvegét.

Gyorsan felálltam a székről remegve. Geeky-Sam túl sok élvezetet adott, ezért remegek. Jesszus…

-Gee, kelj fel!- rázta meg Mikey, mire Gerard fájdalmasan felnyögött. Igen, Mikey mindig addig rázza az embereket, amíg fel nem kel az illető. Ez nagyon fáj…én tudom…

Megfordultam és megláttam, hogy Garwin már megint egy csajjal van. Ő volt az egyik legperverzebb srác, akit ismertem. Mindig behozza a szobánkba a lányokat és ott fekszik le velük. És még egy furcsa dolog. Mindig pont akkor jövök be a szobába…el vagyok átkozva, komolyan.
Nem nagyon értettem miért ilyen híres a lányok körében. Mármint kedves srác meg minden, de hogy mondjam…annyira nem jó.
Ahogy a félhosszú haja össze vissza áll és nem beszélve a hasáról…ami próbál utat törni a pólóján keresztül.
De hát ő a haverom…egy jó haverom.

Gerard morogva felállt a székről. Olyan álmosnak tűnt…a nagy szikrázó barna szemei. Nem bírtam ki hogy ne mosolyogjak.

-Min mosolyogsz ennyire?- zökkentett vissza Mikey a valóságba.

-Mi? Semmin…- hazudtam és elindultam kifelé, mivel szünet volt.

Gerard mögött mentem. Nem tehetek róla, de a seggét bámultam…Jaj! Tényleg nem az én hibám! Nem tehetek róla, hogy neki pont előttem KELL mennie!

Nagyot sóhajtottam és próbáltam blokkolni a gondolataim.

Mikor kiértünk, Geeky-Sam hirtelen nekem jött a semmiből. Nagyon kínos volt…

-Ehh, figyelj már az orrod elé.- próbáltam hozni a formám, de nem sikerült.

-Jóó…rendben…- sétált tovább Sam egy apró gonosz mosollyal az arcán.

Egyszer már el kellene beszélgetnem vele…

Mikey és Gerard zavartan egymásra néztek.
-Ez meg mi volt?- kérdezte miközben leültünk egy fa tövébe.

-Semmi.- hazudtam, miközben próbáltam kényelmesen elhelyezkedni.

-OH FRANCBA!- pattant fel hirtelen Mikey- Mennem kell!

-Miért?- rántotta vissza Gerard, úgy hogy majdnem eltaknyolt.

-Ööö…hát, csak úgy.- válaszolt Mikey és kiszabadította magát Gerard szorításából, majd elkezdett rohanni a suli bejárata felé.

Kölönös…NAGYON különös…

-Fogadni mernék, hogy megint a Bob gyerekhez ment…- szólalt meg Gerard, a saját kis világában kalandozva.

-Ja…lehet, hogy igazad van…- válaszoltam és közelebb húzódtam, hozzá mert a nap pont rám sütött. Utálom a napot…

-Tudod mire…- kezdtem, de Gerard ajkai hirtelen az enyémre tapadtak, a szememben pedig felcsillant a boldogság.