Reggel arra keltem, hogy valaki az arcomat csapkodja.
-Frank, vonszold már ki a lusta segged az ágyból!- kiabált Mikey, miközben vadul rángatott.

-Mi?- dörzsöltem meg az álmos szemeim.

-Reggel 9 van!- kiabált Gerard a szoba másik feléből és a gatyáját rángatta közben magára.

-Oh, ne MEGINT!- gyorsan kiugrottam az ágyból.

Általában mindig későn érünk az órára, de hát 9-kor kezdődik, az tök korán van!

-Haha. Frank, olyan vagy mint egy ebihal.- szólalt meg Garwin. Ja…elég szar humorérzéke van.

-Egy ebihal?- válaszoltam miközben a fürdő felé sétáltam. A fürdőbe menet neki ütköztem Mikeynak, aki épp szakadt a röhögésől, majd a földön kötött ki.

-Áuu!- mondta, mikor a segge megütötte a földet.

-Opsz!- mondtam és segítettem neki felállni, miközben próbáltam nem elnevetni magam.

Általában minden reggel így ment. Hihetetlenül viccesen…

-Frank, siess már!- forgatta Gerard a szemeit- 10 perc és elkésünk!

-Oké, oké.- mondtam a fürdőből.

10 perc és egy gyors beszélgetés a teknősökről, aztán végre elhagytuk a szobát.

-Ha elég csendben maradunk, akkor bejuthatunk a terembe anélkül, hogy Miss.Longbottom észrevenné.- mondta Mikey mögöttünk futva.

-Azt kétlem.- mondta Gerard, miközben végigsimított kócos fekete haján- Ez a ’nő’ mindent észrevesz. Komolyan! Mindent LÁT!

Felhúztam a szemöldököm és Gerardra néztem.
-Na majd most kiderül.- mondtam, mikor megálltunk az osztályterem ajtaja előtt.

Utáltam bemenni a terembe, főleg amikor el vagyunk késve. Általában mindig elkésünk. Már a gondolni rá olyan volt mintha egy pengét húznának végig a torkomon. Az összes tanárunk nagyon nagyon furcsa volt. Nem tudom miért. De ez tette a sulit olyan különössé.

-Megint késtetek!- szólalt meg Miss.Longbottom, mikor beléptünk a terembe. Nekem úgy tűnt, hogy élvezi hogy elkésünk. Esküszöm…mintha valami apró mosoly akarna szétterülni a száján.

Forgattam a szemeim és próbáltam úgy tenni, mintha nem érdekelne az egész.

-Mr.Iero!- kiabált rám- A nap végén jöjjön vissza hozzám!

-Mi?- kiabáltam vissza mérgesen, amivel már mindenki figyelmét magamra tereltem. Mind egy hülye seggfej.

Miért kell mindig engem büntetnie? Mindig csak ÉN! Valami van a háttérben. Ezt már észrevettem.

-Jól hallottad!- rebegtette a szemfestékes szempilláit- Jössz hozzám a nap végén!

Dühösen leültem Gerard mellé, aki már a helyén ült.

A tekintetem a buzi tanárra szegeztem, aki épp arról fecsegett hogy mutassunk több tiszteletet iránta.
Egy transzvesztita. Szóval…úgy néz ki, mint egy nő.
Rövid rózsaszín póló volt rajta, amire az volt írva hogy „A melleim rendben vannak”. Irónikus, mi?
Hosszú szőke hajú, az arca tocsog a sminkben(ezzel próbálja elrejteni, hogy férfi). A munkáját jól végzi amúgy, de akkor is a legcsúnyább ’nő’, akit eddig láttam!

-Szóval…tudna valaki mesélni nekem a második világháborúról. A házi volt erről olvasni.- Miss.Longbottom kérdezte, miközben megigazította a melltartóját, nehogy kiessenek a műmellei.

Az arcomra kiült az undor. Hogy tudja túlélni ezeket?

Lassan hátrafordítottam a fejem, hogy megnézzem ki ül mögöttem. Geeky-Sam. Így szoktuk hívni. Oké, talán egy kicsit megalázó, de hát egy stréber!

A tekintetünk találkozott. Felhúzta a szemöldökét és közben csábosan mosolygott. Én egy mi-a-fasz-van? nézéssel válaszoltam. Aztán észrevettem, hogy a feje vörös színt ölt.

Gerard felé fordultam és megütögettem a vállát.
-Gee! Geeky-Sam buzi?

-Uh…Nem tudom. Miért?- suttogta vissza.

-Szerintem rám kattant.- suttogtam, miközben hallottam Miss.Longbottom zavaró hangját a világháborúról dumálni.

-Mi vaaan?- fogta be a száját Gerard, nehogy elnevesse magát.

-Opppsssz.- szólalt meg Miss.Longbottom hirtelen, mikor leejtette a krétáját. MEGINT.

Elkezdett lassan lehajolni a krétáér, miközben a fenekét felénk fordította. A szoknyája pedig elkezdett felcsúszni.

-N-nincs rajta alsónemű?- dadogta Gerard undorodva, mikor Miss.Longbottom segge fedetlenül maradt.

Majdnem hánytam, amikor megláttam. A pólóján keresztül látszottak a műmellei is. Gyorsan felvette a krétát, mert észrevette, hogyha még jobban lehajol, a szoknyája még jobban felcsúszik.

Befogtam a kezeimmel a szemem. Úgy éreztem, mindjárt elhányom magam. Nem tudtam kiverni a képét a fejemből!

-Gerard ki tudnád tépni a szemem?- suttogtam, talán egy kicsit hangosan.
Úgy látszott, hogy más is látta az osztályból a rettenetes látványt, mivel kicsit sápadtabbak voltak, mint amúgy kéne és egymással kezdtek beszélgetni.

-Ez…volt a legundorítóbb dolog, amit életembe láttam.- fordult felém Gee zavartan.

Megfordultam hogy megkérdezzem Geeky-Sam véleményét, de már nem volt ott. Eltűnt.

Összeráncoltam a homlokom és körülnéztem a teremben. Egy perce még itt volt.- gondoltam, az ajkamba harapva.

-Gee, nem tudod…- kezdtem, de hirtelen félbeszakított, hogy valaki elkezdte kikapcsolni az övem.

Meglepetten lehajtottam a fejem, hogy megnézzem mi van. Geeky-Sam volt az asztal alatt és a sliccemet húzta le.