A kávém hamar lefőtt. Megittam, de nem hozta a várt hatást... Inkább lefeküdtem aludni. Nagyjából a fél napot végig aludtam, olyan fél öt körül kelltem, telefoncsörgésre.

- Ha... - ásítottam egyet. - Halló?

- Szia Frankie! Gerard vagyok... Figyelj csak azt szeretném kérdezni, hogy nem jössz át egy kicsit?

- Most? Minek?

- Igen most. Hát... Csak úgy. - egy elég erőteljes *khmm* hagyta el a száját.

- Áh, értem. Végülis miért ne...

- Jó akkor várlak. Szia!

Le is tette. Azért erre csak nem mondhattam nemet. Viszont Jamiát nem kéne itt hagynom... Ez egyre nehezebb igy... De akármennyire tiltakozott az eszem, annál jobban húzott a szivem. Felöltöztem és megbeszéltem Jamiával, hogy átmegyek Gerardhoz sörözgetni egyet. Nem is ellenkezett, nagyon kedvesen rábólintott én pedig beszálltam a kocsiba és már indultam is. Rendesen beletapostam a gázba, igy elég hamar odaértem. Bekopogtam az ajtón, pár másodperc múlva egy elég nagy rántással a Way lakás nappalijában található fekete bőrkanapén találtam magamat, miközben Gerard vadul lesmárolt. Lehámoztam magamról és elég nagy szemeket meretszve ránéztem.

- Sz... Szia. - makogtam.

- HIÁNYOZTÁL!

- Te is, de azért nem kell igy kiabálni.

- DE ÉN SZERETLEK FRANKIE!

- Gerard, mond jól vagy?

- Jobban nem is lehetnék! Nekem TE kellessz Frank, senki más!

- Biztos nem vettél be semmit? Már megint túl sok kávét ittál ugye?

- Jajj dehogy! Csak rájöttem dolgokra. Ennyi.

Hát ha ő mondja... Nem tudom mikre jöhetett rá. Talán, hogy velem lehet a legjobban kefélni vagy mi? XD

- Frankie... - búgta. - Most van kedved ugye? Kérlek. - ekkora boci szemeket Gerardtól még életemben nem láttam!

- Sehol senki?

- Holnapig biztos! - kacsintott.

- Mire várunk?

Gerard felkapott a kanapéról, én a nyakába kapaszkodtam és igy vitt be engem a hálóba. Komolyan úgy éreztem magam mint egy Királylány... Izé... Királyfi.

Gyengéden letett az ágyra Ő pedig az ágy végéhez ment és szép lassan levette a pólóját. Négykézláb felém kezdett mászni az ágyon, de nagyon vontatottan közeledett felém, ráadásul tök úgy mozgatta minden porcikáját, mint valami vadmacska. Amikor a hasam környékén járt lejebb hajolt és beleharapott a pólómba. Tovább haladt, egyre feljebb húzva ezzel a ruhadarabot rólam. Amikor a mellkasomhoz ért, egy szempillantás alatt leszedte rólam a cuccot. Mosolyogni kezdtünk, Ő közelhajolt a számhoz, de nem csókolt meg csak simogatta az ajkaimat az övével. Hihetetlen, hogy ez is mennyire izgató volt tőle... Kicsivel utánna megcsókolt, de úgy, hogy abba teljesen beleborzongtam. A csipőjét is elkezdte mozgatni körkörösen. Halk sóhajtozásba keztdem. Ő rám mosolygott és apró csókokkal hintette a nyakamat. Már kezdtünk volna belemerülni amikor valaki kinyitotta a háló ajtaját és vidáman dudorászott. Odakaptuk a fejünket és nem akartam hinni a szememnek. Egy ledermedt fekete hajú nő nézett minket.

- Mi a fene folyik itt? - sikitotta, majd sarkonfordult és futásnak eredt.

Nem hinném, hogyha Gerard azt válaszolta volna, hogy "Ez nem az aminek látszik." azt bárki is elhitte volna. Gyors leszállt rólam, magára kapta a pólóját és kirohant Lyn-Z után. A bejárati ajtó hatalmasat szólt, Lindsey úgy becsapta. Hallottam, hogy üvölt és amint Gerard odaérhetett hozzá sirni kezdett. Keservesen bőgött. Én pedig még mindig úgyanabban a pózban feküdtem az ágyon és teljesen ledöbbentem. Kövé válltam és egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Ezernyi gondolat kavargott a fejemben és kivert a víz. Kinntről újra üvöltést hallottam.

- GERARD ÉN NEM AKAROM TUDNI MI TÖRTÉNT! FEJEZZÜK BE! VÁLJUNK EL! NEM AKARLAK LÁTNI! - Lyn-Z-t még sosem hallottam ilyennek.

Hallottam ahogy beinditja az autót és elhajt. Gerard visszajött a lakásba, egyenesen a hálóba és olyan fájdalmat láttam a szemében amit csak akkor láttam, amikor elmondta, hogy kevesebbet kéne érintkeznünk.

- Én... - kezdett bele. - Most... Most mi lesz? - kérdezte nagyon sirni akaró hangon.

- Azt én sem tudom...

- De a feleségem... Most hagyott el... Én... Úristen!

Határozottan sokkot kapott. Odamentem hozzá és próbáltam megölelni, de Ő ellökött magától és berohant a fürdőszobába. Nagyon rosszul éreztem magam, nem is tudom akkor Gerard mit érezhetett. Mégis csak most kapta rajta a felesége amint egy másik személlyel hempereg ráadásul az a személy nem is nő... Igazából most kezdek rájönni, hogy Jamia sem fog mellettem maradni... Annyira tudtam, hogy ez lesz... Hogy ez a boldogság sosem tarthat örökké mert amit csináltunk az több mint játék. Bűnösök vagyunk mind ketten, és ezt tudtuk jól. De annyira szerettük ezeket a bűnöket elkövetni, hogy még többet akartunk... És ez lett belőle.

Odamentem a fürdőajtóhoz és bekopogtam, persze, hogy semmi választ nem kaptam.

- Gerard... Kérlek nyisd ki!

- Frank... Nem érted? Lebuktunk... Ennyi volt a normális életünknek.

- Te ezt normálisnak nevezed? Gerard mi több éve csináltuk ezt Lindsey előtt is. Tudhattuk, hogy ez fog belőle kisülni.

Néma csönd. Lerogytam a fürdőajtó előtt és egyik kezemmel megérintettem az ajtót, a fejemet pedig nekidöntöttem a nagy fehér ajtónak.

- Hol vagy Gee?

- Az ajtó előtt ülök.

- Kopogj egyet!

- Minek?

- Csak egyet!

Kopogtatott egyet én pedig elképedtem. Teljesen úgyanúgy ültünk, csak elválasztott minket egy ajtó. Csupán egy ajtó, mégis nagyon nagy távolságnak tűnt.

- Gyere ki kérlek.

Nem válaszolt csak kinyitotta az ajtót. Igaz majdnem beestem a fürdőbe de Gerard időben megfogott. Felálltam és rámosolyogtam. Nagyon szomorúnak tűnt. Vagyis az is volt.

- Nagyon álmos vagyok. - hajtotta fejét a vállamra.

Bevonszoltam a hálóba, levettem róla a nadrágot és betakartam. Elfogott az idegesség, mert erről eszembe jutott Jamia, akivel ma hajnalban úgyanezt csináltam...

De semmiképp sem akartam kimutatni ezt Gerard előtt, elég ha egyikünk teljesen kivan idegileg. Megvártam még elalszik és elindultam hazafele azzal a sok stresszel a fejemben...

***

Ismét elég hamar haza értem. Bementem a lakásba, az előszobában leráncigáltam magamról a cipőmet és ma már másodjára ledermedtem.

A kanapén két nő ült. Az egyik a feleségem és a másik... Lindsey. Arcát a tenyerébe temetve egyenletlenül rázkodott a teste és amikor felnézett rám a szemei pirosak voltak a szeme alatt pedig kissé felpuffadt a bőr a rengeteg sirástól. Jamia is rámnézett és amikor tekintetünk találkozott, olyan érzés fogott el, mintha ezernyi kést szúrnának a szivembe és párat még forgatnának is rajtuk. Rettentően fájt a feleségem szemébe nézni. Lehajtottam a fejem és bementem a hálószobába. Ott ülltem perceken keresztül amikor Jamia szó nélkül benyitott a szobába és nyugodtan előszedte a bőröndöt, majd pakolni kezdte a ruháit. Pár perc kínós csend után aztán megszólalt:

- Mindig is tudtam Frankie, hogy nem én vagyok az első az életedben. Szerinted nem látom, hogy nézel Gerardra? Tudtam, hogy ez több mint egyszerű barátság.

Sosem gondoltam volna, hogy ennyire tiszán látja a dolgokat. Meg sem tudtam szólalni, csak néztem ahogy pakol. Mikor végzett ránéztem Ő megállt az ajtóban és visszanézett rám.

- Szerettem veled lenni. - mosolyogta.

- Tudod mennyire szerelmes voltam beléd?

- Tudom. - mosolygott tovább és megszólalt. - Akkor... Viszlát Frank.

- Kérlek ne haragudj. - hajtottam le a fejem.

- Nem haragszom.

Egy könnycsepp gördült le az arcán és kiment az ajtón, én pedig rájöttem, hogy többé sosem lesz olyan az életem mint volt.