Egy kis nyári kaland
író: Evelin 2008.09.08. 15:46
Mikeynak igaza volt, ma még nemigen volt értékelhető munka. Vajon a ház kissé nyomasztó hangulata vette el az első nap a munkások kedvét, vagy ez már csak ilyen hagyomány? Erre nem tudtál rájönni, de tény, hogy nem fulladtál bele a tennivalókba.
Már későre jár, odakint sötét van, de az MCR tagokat még nem vélted sehol felfedezni. Az idő kezd rosszra fordulni, távolról már mennydörgést is hallani. Bizonyára ide is elér a vihar nemsokára. Ráadásul pont az első éjszakán! Valami tényleg van ezzel a házzal…Sammel úgy döntötök, irány a zuhany, aztán pizsibe bújtok, és megpróbáljátok álomba beszélgetni magatokat. Néhány óra után ez Samnek sikerül is, egyre halkabb és rövidebb válaszaiból legalábbis ezt szűröd le. Úgy döntesz, felfüggeszted a beszélgetést, és hagyod aludni, ha már neked nem is jön álom a szemedre.
Egy ideig némán fekszel, és a sötétségben halványan derengő plafont bámulod, mikor hirtelen egy idióta ötlettől vezérelve úgy döntesz, hogy esti sétára indulsz a házban. Ez tényleg elég őrült ötlet, tekintve, hogy a ház hírhedt a kísérteteiről, ráadásul a vihar is ideért, és most erősen tombol odakint. Mégis úgy érzed, ennél semmit sem tennél most szívesebben. Így hát halkan kikászálódsz az ágyból, és vigyázva, hogy Samet fel ne verd, kisompolyogsz a szobából. Elindulsz a folyosón, aztán irány az emelet. Az emeleti folyosó végén lévő ablakhoz lépsz, és kinézel. A viharosan zúgó szél a fákat tépi. Elég hátborzongató látvány. Kezded úgy érezni, hogy tényleg elég nagy baromság volt ez a kis éjjeli túra. Úgy döntesz, ideje visszamenni a szobába. Ám ahogy megfordulsz, egy halványan derengő alakot vélsz megpillantani a folyosó másik végében. A látványtól ledermedsz, és úgy is maradsz néhány pillanatig. Aztán megdörzsölöd a szemed, hátha az funkcionál rosszul. De hiába, az a folt még mindig változatlan. Nagyot nyelve teszel néhány lépést az alsó szint felé vezető lépcső irányába, közben az alakot bámulva. Mikor eléred a lépcsőket, úgy tűnik, mintha az alak feléd fordulna, és lassan mintha közeledne is. A szíved felszalad a torkodba, és remegni kezdesz, mikor beugrik, hogy épp Mikey ajtaja előtt állsz. Gondolkodás nélkül belépsz az ajtón, és becsapod magad mögött.
Kis megkönnyebbülés fut át rajtad. Szétnézel a szobában, bár nem sok mindent látsz. Az ágy körvonalait azért kiveszed, és lassan elindulsz felé.
- Mikey…ne haragudj de… - lassan botorkálsz az ágy felé, és már a kupacot is sikerül kivenned rajta. Mikey kissé összegömbölyödve fekszik az ágyon, a párnát jól a fejébe húzva. Mikor már az ágy mellett állsz, megérinted, amitől kissé összerezzen.
- Ne… ne haragudj, hogy felkeltettelek de… de láttam valamit a folyosón… asszem kísértet volt vagy mi.. nem maradhatnék egy kicsit? Amíg a vihar kicsit lecsillapodik?
- Nem bánom – szűrődik ki Mikey álmos hangja a párna alól, és kissé arrébb húzódik, hogy mellé férj.
- Köszi – feleled boldogan, miközben mellé fészkeled magad. – Ha elaludnék, kelts fel, és zavarj el nyugodtan.
- Oké – mondja, aztán feléd fordul, és átkarolva téged szuszog tovább. Ez a mozdulat kissé meglep, de az még jobban, milyen melegséggel tölt el egyben. A kísértet ki is megy a fejedből, teljes nyugalommal hunyod le a szemed, a kezed a kezére téve, és pár perc múlva már durmolsz is.
Szép, napsütéses reggelre ébredsz, a szoba fényben úszik. Álmosan felkönyökölsz, és szétnézel. Mikey már nincs a helyén. A szobát is megszemléled. Így napsütésben nagyon szépnek tűnik, ennél szebbet és ízlésesebbet hirtelen nem is tudsz elképzelni. Csak hát sok a kis beszögellés, így éjszaka sok kis sötét rés vesz körül, ami elég hátborzongató tud lenni.
Hirtelen az idő is aggasztani kezd. Ha már az MCR-esek is talpon vannak, nem lehet túl korán. Akkor pedig téged szépen le fognak cseszni, pláne ha valaki még meg is lát innen kisomfordálni.
Ám mikor a folyosóra lépsz, meglepve tapasztalod, hogy üres. Mégis mi folyik itt? Aztán nyílik az emeleti fürdőajtó, és Mikey lép ki rajta. Hirtelen eszedbe villannak a tegnap eseményei, legalábbis a legutolsó, és mosolyogva indulsz el felé. Hozzá érve mégsem a hálálkodó szavak hagyják el először a szádat.
-Mi folyik itt? Ilyen korán lenne, hogy még sehol senki?
- Jó reggelt! – mondja mosolyogva. – Szerintem a ház teszi. Mikor az albumot készítettük, akkor sem lehetett 7-nél korábban senkit kirángatni az ágyból. Általában mi keltünk legkorábban.
- Furcsa… mellesleg – ömlik végig a vigyor az arcodon – ezer hála.
- Miért is? – kérdi mosolyogva.
- Hát hogy tegnap beengedtél a szobádba. Vagyis hogy hagytad, hogy betörjek.. De tényleg láttam egy kísértetet a folyosón.
- Mi? Kísértet….tegnap este….a szobámban?
- Nem. A kísértet a folyosón, és én menekültem be…
- Tudom, tudom, hallottam – mondja Mikey kissé ingerülten. Nem tudod mire vélni a viselkedését. Mérgesen a fürdő ajtajára pillant. – Szóval ezért volt tűrhető az első éjszakája.
- A kísértetnek?
- Nem – fordul feléd Mikey hirtelen. – Tegnap sikerült rávennem Geet, hogy cseréljünk szobát…
- M..mii? – értetlenkedsz egy sort, mikor hirtelen Gee is megjelenik a fürdő ajtajában. Mikor találkozik Mikey gyilkos, és a te zavart pillantásoddal s rákvörös fejeddel, elömlik a vigyor a száján.
- Jó reggelt! – indul meg felétek. Mivel Mikeyval a fürdőben már összefutottak, ez a köszöntés valószínűleg neked szólt, de te jelenleg nem vagy olyan állapotban, hogy lereagálhasd a dolgot. – Hogy aludtatok?
Folyt. Köv.
|